Levéltári Közlemények, 33. (1962)

Levéltári Közlemények, 33. (1962) 2. - KRÓNIKA - Üdvözöljük a Levéltári Szemlét / 303–304. o.

Krónika 303 Az év folyamán a Győri Állami Levéltár visszaszállította Sopronba azokat az anyakönyvi másodpéldányokat, amelyek a Soproni Állami Levéltár gyűjtőterületére vonatkoznak, így az anyakönyvi feladatok arányosan oszlanak meg a két levéltár között. Hasonló átadás történt a szentesi és a szegedi levéltár viszonylatában is. A levéltárak kézikönyvtárai az év folyamán 2527 művel (4749 kötet) gyarapodtak. Könyvtári hálózatunk állománya az év végén 87 841 mű 174 794 kötetben, melynek 30 szá^ zaléka az Országos Levéltár Központi Könyvtárában található. A levéltárak a könyvtári anyagból kiválogatták a duplumokat és a kézikönyvtárak profiljába nem tartozó műveket. Minden levéltár elvégezte a külföldi folyóiratok katalogizálását a központi címjegyzék részére. Könyvtári anyagának összevonását, rendezését és újraleltározását befejezte a soproni, folytatta az esztergomi, kaposvári és a zalaegerszegi levéltár. Nagyobb mérvű katalogizálást az esztergomi és a győri levéltár is végzett. A kézikönyvtárakat a levéltárak dolgozói mellett a kutatók is használhatják. Az év folyamán az Országos Levéltárban 1299, a többi levéltárban 1133 azaz összesen 2432 esetben vették igénybe a kutatók a levéltári könyvtárakat. Sajnos, könyvköttetésre sem az Országos Levéltárban, - sem a többi levéltárban nem áll rendelkezésre megfelelő kapacitás, illetve fedezet. A könyvtári munka segítése és ellenőrzése céljából a hálózat vezetője 10 levéltárat látogatott meg. A levéltárak gazdálkodását az év folyamán nagyfokú takarékosság jellemezte. A gazdasági ügyvitelben — melyet a Levéltárak Gazdasági Hivatala kiszállások keretében is ellenőrzött — komolyabb hiányosságok nem mutatkoztak. Az állami levéltárak 1961. évi tervfeladatukat s ezzel együtt II. ötéves tervük egy évi arányos részét teljesítették. Különösen örvendetes, hogy a levéltárak megnövekedett tudományos feldolgozó és népművelő feladataiknak is eleget tudtak tenni anélkül, hogy ezáltal rendezési és segédletkészítési munkájukban visszaesés következett volna be. Ez a megalapozott és következetes fejlődés biztosíték II. ötéves tervünk maradéktalan teljesítésére is. Balázs Péter ÜDVÖZÖLJÜK A LEVÉLTÁRI SZEMLÉT Az elmúlt évben lépett tizenegyedik évfolyamába- folyóiratunk testvérlapja, a nevét ettől az évfolyamtól kezdve Levéltári Szemlére változtató korábbi Levéltári Híradó. Amikor 1950 végén, a többi közgyűjteményi területhez hasonlóan, a kialakuló új, szocialista tudományszervezés a levéltárügyet is központi szakirányítás alá helyezte, csakhamar felvetődött annak szükségessége, hogy — ugyancsak a rokonterületek fejlődéséhez hasonlóan — a levéltárügyben is létrejöjjön egy olyan, elsősorban még nem tudományos, hanem szervezési és igazgatási célokat szolgáló tájékoztató folyóirat, mely amellett, hogy a szakterület heterogén múltú intézményeinek mielőbb egységes szervezetté való összeforrását elősegíti, megoldja a külföldi — elsősorbán szovjet —,.. levéltárszervezés és levéltári tudományosság eredményeinek hazai gyakorlatunkba való átültetését is. Fennállásának első tíz éve alatt a folyóirat több-kevesebb sikerrel igyekezett is megfelelni ennek a feladatnak. Rendszeresen közölte és kommentálta a magyar levéltárügy szervezése (majd egyre inkább tudományos-módszertani irányítása) szempontjából is legfontosabb rendelkezéseket, irányelveket és útmutatókat. Szerepet vállalt az egyes levéltárak szervezési, vagy módszertani jelentőségű, általános érdekű kezdeményezéseinek, eredményeinek kölcsönös megismertetésében. Később bekapcsolta érdeklődési körébe az irattárakat és azok problémáit is. Igen hasznos munkát végzett a folyóirat a külföldi, először a szovjet, de később a mienkéhez hasonlóan modern központosítással átszervezett népi demokratikus levéltárügyek szervezési és módszertani eredményeinek megismertetése terén, s jelentős szerepe volt a modern nyugati levéltári elmélet és gyakorlat munkánkban felhasználható vonatkozásainak ismertetésében is. Mindebben harmonikusan működött együtt néhány évvel később újra megindult folyóiratunkkal, a Levéltári Közleményekkel is. A Hiradó cikkei nem egyszer hasznos segítséget adtak a Közlemények cikkíróinak is. Mindezek révén a maga módján és eszközeivel a folyóirat igyekezett megfelelni az őt létrehívó szándékoknak: elősegíteni a magyar szocialista levéltárügy szervezési és szakmai továbbfejlődését. A folyóirat tevékenysége e tíz év alatt persze korántsem volt mentes a hibáktól. Időnként megfigyelhető volt benne bizonyos hajlam az öncélú szakmaiságra, vagy a külföldi