Levéltári Közlemények, 33. (1962)

Levéltári Közlemények, 33. (1962) 1. - Szűcs László: Adalékok a bécsi központi levéltári anyag Ausztria és Magyarország közötti felosztásának történetéhez, 1875–1918 / 27–42. o.

Adalékok a bécsi központi levéltári anyag felosztásának történetéhez 29 kat, amelyek kiszolgáltatása ellen látszólag kevesebb politikai természetű érvet lehetett felhozni s elsősorban ezek ügyében tett javaslatokat a magyar kormánynak.. Tvíem hozta tehát szóba a politikai okokból nyilvánvalóan sokkal nehezebben megszerezhetőnek látszó, a Haus-, Hof-, und Staatsarchivban elhelyezett 1848/49. évi magyar kormányzati iratokat. Mégis, a megindult tárgyalások rendkívül hosszasan elhúzódtak. Viszonylag gyorsan, — tíz éven belül — zárult az első két tételben említett iratok ügye, legalábbis egy időre. így a tárgyalások eredményeként átadták a titkos levéltárba került kancelláriai iratok egy részét (a szerb egyházak XVIII. században tartott kongresszusainak iratait és a Schratt-féle iratokat), míg a II. József nevelésére vonatkozó iratok sorsáról nem tudtak felvilágosítást adni osztrák részről. Hasonló elutasító választ kapott a magyar kormány a Martinovics-per iratait illetően is; azt, hogy ezek a bécsi levéltárakban nem találhatók. Sokkal hosszasabb vitát provokált az Udvari Kamara magyar vonatkozású iratainak az ügye. Éppen ezért, minthogy itt a megosztással kapcsolatos pro és contra érvek sokkal határozottabban juthattak kifejezésre, a jelen közlemény elsősorban ezeknek a tárgyalásoknak az ismertetésével foglalkozik. A vita tulajdonképpen a magyar Belügyminisztérium, mint az Országos Levéltár főhatósága és a közös Pénzügyminisztérium között folyt -tr a Király Személye Körüli Minisztérium közvetítésével. Pauler Gyula, mint az egész ügy kezdeményezője, 1875. december 20-án küldte el a magyar Belügyminisztériumhoz a kamarai iratok visszaszerzése ügyében készült, bőségesen indokolt előterjesztését. Ebben kifejtette, mennyire kívánatos volna „a hazai történelem és közigazgatás szempontjából egyaránt, hogy a közös pénzügyminisztériumi levéltárnak — nem irattárnak — Magyarországot illető valamennyi részei Magyarországnak kiadassanak .. .'

,1 Ennek előkészítése érdekében kérte a Belügyminisztériumtól, hogy a közös Pénzügyminisztériumot kérje fel egy olyan kimutatás összeállítására, amely tartalmazná a Magyarországra és Erdélyre vonatkozó valamennyi iratot, ebben „kiemelvén különösen azt, vajon az iratok következetesen külön osztályokkép kezeltettek-e, külön mutatókkal bírnak-e vagy nem?"

2 Végül kérte, hogy személyesen is megtekinthesse a helyszínen az iratokat. A közös Pénzügyminisztérium válasza erre a kérésre határozottan elutasító volt. Közölte, hogy meggyőződése szerint „levéltára fennállásának kockáztatása és a szolgálati érdekek érzékeny károsítása nélkül nem tehet eleget a felhívásnak". Álláspontja indoklásaként pedig elmondta, hogy levéltárának iratai az össz-monarchia pénzügyeire és viszonyaira vonatkoznak, így azok a legszorosabb kapcsolatban vannak egymással és elválasztásuk, vagy felosztásuk nemcsak a legnagyobb nehézségekbe ütközne, de az esetek többségében egyenesen kivihetetlen lenne.

3 Az elutasítás tehát az ügyviteli érdekeket helyezte «lőtérbe egyrészt, másrészt pedig azzal, hogy csupán általánosságban mozgó választ adott s nem tért ki olyan részletességgel az egyes kérdésekre, mint Pauler tette, a további tájékozódásnak és a még konkrétabban megfogalmazott követeléseknek igyekezett elébe vágni. Minthogy azonban a válasz majdnem egy évet késett, időközben Pauler a saját költségén és a saját szabadsága ide1 Országos Levéltár (a továbbiakban: OL) irattár 1915—245 (1875—460). a Uo. • 3 OL Király Személye Körüli Minisztérium (továbbiakban: KSzKM) ein. 1897—1239 (1876—6S98).