Levéltári Közlemények, 33. (1962)

Levéltári Közlemények, 33. (1962) 2. - IRODALOM - Nagy Lajos: Maday Pál: Békés megye vároainak és községeinek története. Békéscsaba, 1960. / 288–290. o.

290 Trodaiom hogy Zsigmond király 1387-ben adományozta Gyulát Losonczynak. Békés községnél jegyzetben azt állítja (36. o.), hogy „Karácsonyi fogalmazása pontatlan", holott ugyanazt írja, amit. Karácsonyi (II. 36. o.), csak Ő idézi tévesen annak oldalszámát. Ugyancsak Békés községnél, a Békésmegyei Régészeti és Művelődés Történelmi Egylet évkönyvei alapján azt írja, hogy „I. Lipót idejében lakosainak egy része rác (szerb) volt..." Karácsonyi is idézi az Évkönyveket, s meg is írja, hogy 1685-ben volt ez (II. 37. o.). Maday azonban minden indokolás nélkül a rácok itteni településével kapcsolatban kijelenti, hogy „fenntartással kell fogadni". Miért? Az eddig közölt adatok ellenőrzésére és a hiányosságok pótlására minden kétséget kizáróan nagyon nagy szükség van, de nem így, mint a fenti — tetszés szerint szaporítható — példákból kitűnik. Maday, mint a Bevezetésben figyelmeztetett, az általa írt községtörténeteket csak vezérfonalnak szánta az alaposabb monográfiák megírásához. Viszont ehhez sem elég az eddig közölt anyag jól-rosszul sikerült összefoglalása (pontosabban kivonatolása), mert ha — igen helyesen — a dolgozó nép történetének a megírására vállalkozott, akkor ezekhez a. vezérfonalakhoz is elengedhetetlenül szükséges lett volna olyan források felhasználása, amelyekből a dolgozó nép életét ismertetheti meg az olvasókkal. Nemcsak az alaposabb monografikus feldolgozásnál van szükség az 1715—20. évi összeírás, a Mária Terézia-féle úrbérrendezés iratai (feleletek a kilenc pontra, úrbéri tabellák), a II. József-kori népszámlálás, az 1828. évi összeírás, az úrbéri perek, Békés megye községeinek a Gyulai Állami Levéltárban őrzött gazdag adóösszeírási anyaga stb. adatainak a közlésére. Az ezekben a forrásokban található alapvető adatokat, melyek igen csekély munkával összegyűjthetők és feldolgozhatók lettek volna, Madaynak is feltétlenül fel kellett volna használnia akkor, ha célja a dolgozó nép történetének az írása. S a régi monográfusoknál nemcsak 'az kifogásolható, hogy a dolgozó nép nyílt harcait hallgatták el vagy kicsinyelték le, hanem az is, hogy az életet jellemző állandó és csendes harc jelenségei felett érzéketlenül siklottak át. Maday tagadhatatlan érdeme az eddigi monográfusokkal szemben, hogy a — főleg 1945 után — különböző helyeken és időben megjelent tanulmányokból, forrásközlésekből a Békés megyére vonatkozó paraszt- és munkásmozgalmi események adatait beledolgozta könyvébe. De ezek a helyi mozgalmak csak akkor válnak igazán érthetővé, ha legalább nagy vonalakban ismerjük gazdasági-társadalmi alapjaikat is. Ezzel azonban Maday nemcsak az 1848 előtti korszakban maradt adós, hanem a XIX. század második felében és a XX. században is. A körlevélre érkezett válaszokon kívül e korszak történetére szinte kizárólagos forrásai: a Magyar Munkásmozgalom Válogatott Dokumentumai, az 1935. évi Gazdaclmtár, az 1949. évi népszámlálási és a Békés megyei legfontosabb 1956. évi statisztikai adatokat közlő kötetek. Pedig ebben a korszakban is van olyan levéltári anyag, amely alapvető forrása a községtörténeteknek, jóval több kiadott statisztikai adat áll rendelkezésre, mint amennyit Maday felhasznált, s az egykorú újságok adatainak felhasználásán kívül itt már a szociográfiai irodalom is bőségesen nyújt forrásértékű adatokat nemcsak a megye, hanem egyes községek történetéhez is. De Darvas József orosházi szociográfiája (A legnagyobb magyar falu), Féja Géza Viharsarok-ja is csak a bibliográfiában szerepei, a szövegben nem használja fel adataikat. Nem kívánjuk a hibákat és a félreértéseket, amelyek a források elhanyagolásából adódnak, hosszan sorolni, csak egy-két jellemző példára utalunk. Maday közli, hogy Orosháza határának területe 1930-ban 20 356 kat. hold, az 1950-es években pedig 33 891 kat. hold volt. A feltűnő jelenség joggal igényelt magyarázatával azonban adós marad: 1946-ban Orosházához csatolták Szentetornyát (amely 1902-ben alakult Pusztaszenttornyából és Szabadszenttornyából). Az orosházi tanyavilágról semmit sem ír, pedig az 1930-as években a lakóházak 46°/o-a kültelken volt. Battonyán arról ír, hogy a XX. században „a nagytőke uralma egyre érezhetőbbé vált" (29. o.), s magyarázatul közli, hogy 1923 után alakult itt nyomda, tejüzem, 30 munkással dolgozó szőnyeggyár és téglagyár. A kötet végén közölt Békés megyei bibliográfia túlságosan kezdetleges ahhoz, hogy közlése indokolt legyen. Maday a Bevezetésben arról ír, hogy a Békés megyei tanács „e mű nagy jelentőségét felismerve" tette lehetővé a kiadást, s a saját munkájával kapcsolatban pedig „nemes szándékunk és fáradhatatlan kutató szenvedélyünk"-ről beszél. Munkájának eredményeit elismerveis sajnálnunk kell, hogy a jószándékú és jelentős kísérlet nem tudott elkerülni olyan hiányosságokat, melyek a vállalkozás összképét nem a legkedvezőbben befolyásolták. Nagy Lajos