Levéltári Közlemények, 33. (1962)

Levéltári Közlemények, 33. (1962) 2. - IRODALOM - Nagy Lajos: Maday Pál: Békés megye vároainak és községeinek története. Békéscsaba, 1960. / 288–290. o.

288 Irodalom Véleményünk szerint sok, ilyen színvonalas honismertető, egyben a tudomány népszerűsítésére is alkalmas helytörténeti feldolgozásra volna szükség, hogy a magyar föld és rajta élt eleink hétköznapi munkás életét behatóan megismertessük és megismerjük. A helytörténetnek ebbe a formájába belefér több olyan tudományág eredménye, melyeket a honismeret nem nélkülözhet. Nagy azonban ez a terület egyetlen kutatónak, ezért bizonyos együttműködést, közös munkálkodást kellene létrehozni; a kutatást úgy kellene megszervezni, hogy abban több érdekelt tudományág szakemberei vegyenek részt, de a néprajzos vagy muzeológus mellett mindenképpen egy történész-levéltáros is. Ilyen módszerrel gyorsabban születnének eredmények s a kutatás aspektusait és mezőnyeit is ki lehetne terjeszteni. Újabb szempontok lehetnének a népesedés és annak dinamikája, társadalomtörténeti és úrbéres problémák, kissé folyamatosabb birtoklástörténet stb. Ez az együttműködés éppen ma, amikor használható helytörténeti munkánkban olyan nagy a kereslet, a kínálat ellenben olyan szerény, tudományos is társadalmi szükségletet elégítene ki. lla Bálint DK. MADAY PAL BÉKÉS MEGYE VAROSAINAK ÉS KÖZSÉGEINEK TÖRTÉNETE* Békéscsaba 1960. 512 1. Maday Pál Békés megye városainak és községeinek története című — a helytörténeti munkáknak az utóbbi években szokásos terjedelméhez viszonyítva — hatalmas kötete a szerző célja szerint „tudományos igényű monográfia", mely a megye valamennyi városának és községének a történetét dolgozza fel „a legrégibb időktől 1955-ig, a maga kendőzetlen valóságában". A mű elkészítésének a gondolatát — mint a Bevezetésből megtudjuk — a Hazafias Népfront Békés megyei Bizottsága vetette fel. Kezdetben csak azt tervezték, hogy a felszabadulás utáni tíz év történetére terjednek ki. Ennek, érdekében öt szerző (neveiket sajnos e mű írójáén kívül nem ismerjük) kezdte el a kutatómunkát, s ezzel egyidejűleg az egyes községeket körlevélben kérték fel „az 1945 utáni gazdasági, társadalmi, kulturális stb. adatok hiteles összegyűjtésére". A körlevelek nyomán két kötetre való dolgozat készült el, amelyek a személyes emlékezéseken kívül a helyi tanácsok hivatalos feljegyzésein, felvilágosításain alapulnak. A szerző igen helyesen utal ennek a kezdeményezésnek módszertani jelentőségére is azzal, hogy a felszabadulás utáni történet jónéhány kérdésének soha nem lesz levéltári anyaga, s így ezeknek a dolgozatoknak, amelyeket a Gyulai Állami Levéltárban helyeztek el, igen nagy forrásértéke van. Helyes lett volna azonban a körlevelet vagy annak szempontjait a kötet bevezetésében részletesen ismertetni. Ezzel ugyanis — mivel a kötet az egyes községek történetének megírásánál a dolgozatoknak már csak a legfontosabb adatait közli — elősegítenék a további községtörténeti kutatásokat, az eddig összegyűlt nyersanyag további felhasználását, s egyúttal lehetővé válna a közölt anyag bizonyos mértékű ellenőrzése is. A dolgozatok elkészülése után azonban az eredeti tervet megváltoztatták, továbbfejlesztették és megírták a városoknak és községeknek 1944 előtti történetét is. Ez a változtatás feltétlenül helyes volt, hiszen — ha az 1930-as években megjelent, s inkább üzleti, mint tudományos igényű Márkus-féle monográfiát nem számítjuk — Békés megyéről monográfia utoljára 1896-ban jelent meg. Ez a monográfia (Karácsonyi János: Békésvármegye története) ma már csak könyvtárakban található, szemlélete elavult, Békés megye nagyarányú területi változásai, számos új helység azóta történt megalakulása miatt igen sok mai helység hiányzik belőle. S ha adatgazdagsága tagadhatatlan is, az elmúlt több mint 60 esztendő alatt számos új adat is napvilágra került. Mindenképpen indokolt volt tehát az új monográfia kiadásának a gondolata, hiszen a hely történetírásban is lényeges, hogy egy-egy nemzedék újra meg újra összegezze a hely' múltjáról való egyre bővülő ismereteit, s kísérletet tegyen annak újabb értékelésére is. Maday ebben a munkában ennek a feladatnak csak egy részét vállalta. „Ez a monográfia — írja — nem értékelő, hanem elsősorban tényközlő jellegű; vezérfonal egy-egy város vagy község alaposabb monografikus megírásához." Elismeri a korábbi monográfusok (Haan, Palugyay, Borovszky, Karácsonyi) érdemeit, de megállapítja, hogy „a dolgozó nép harcainak elhallgatásával vagy lekicsinylésével olyan örökséget hagytak maguk után, mely teljes átnézésre szorul" (7. o.). Ezért — mint a Bevezetésben közli — arra törekedett, hogy az eddig közölt adatokat a lehetőségekhez képest ellenőrizze és a hiányosságokat pótolja. * Békéscsaba történetét dr. Tibori János írta.