Levéltári Közlemények, 33. (1962)

Levéltári Közlemények, 33. (1962) 2. - Baraczka István: Néhány XVII. század végi városi számadáskönyvünk írása : adatok a magyarországi német írás paleográfiájának problémáihoz / 219–253. o.

Néhány XVII. század végi városi számadáskönyvünk írása 221 a számadási anyaggal, hanem általában véve a német írással kapcsolatban is

J követelmény. Mindezeken túlmenőleg véleményem szerint eredményesen és célravezetőén lehet az olvasásban támaszkodni az írás korszakára jellemző nyelvállapot sajátosságainak ismeretére. 3. Említést nyert, hogy a német írás lényegében véve a XVI. század folyamán kialakult, és hogy ennek az írásnak paleográfiai tanulmányozása hazai vonatkozásban elmaradt. Még kevésbé történt meg hazai fejlődésének összevetése az összefüggő nagy német nyelvterületen végbement fejlődéssel. Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznánk, egy-két pontban megkísérlünk rámutatni arra, hogy a két fejlődés eltéréseket mutat. Hamann és Sturm a már idézett munkáikban (120. s kk. 1. illetőleg 76. s kk. 1.) a XVII. század kurrens német írásának jellemzésénél egyértelműen azt adják elő, hogy a német írás alapvető formái a XVI. században lefolyt fejlődési menetben kialakultak, megszilárdultak, sőt nagyjában-egészében meghatározzák a következő évszázadok formavilágát is. Csupán az egymásra következő generációk stílusérzéke alakítja az írás arculatát az illető korszak uralkodó koloritjának megfelelően. A XVII. század közepe óta hat teljességében a barokk stílus az írásra is. Az alapvető betűtípusok finomabb stílusformában jelennek meg, a betűk iránya jobbra hajló. A betűket rövidebb kötővonalakkal bár, de következetesen egymáshoz kapcsolják. A nagybetűk tágasabb helyet igényelnek. A betűkötések, különösen ez utóbbiaknál, új formák keletkezésére szolgálnak alapul. A század végén szélesednek a sorközök. A több sorközben írott betűk (f, h stb.) felsőés alsóvonalai megnyúlnak. A tollat a betűvetők hegyesebbre vágják s a puha lúdtoll így alkalmasabb lesz a vékony és vastag vonalak modulációjára. A XVII. században érkezik el az írás mestereinek (Schreibmeister) virágkora. A rézmetszés technikájának megoldásával a fametszetek helyett lehetővé válik számukra a tollvonás finomságainak sokszorosítása. (Ábécé-könyvecskék példákkal.) Előrelendíti az írás fejlődését az iskolaügy terebélyesedése különösen a városi polgárság körében. A kancelláriákban élő kancelláriai kurziva (Kanzleikursive), vagy másképpen aktaírás (Aktenschrift) mellett kifejlődik egy ún. használati írás is. Az írást ismerő írnokok (Schreiber), ügyvédek, kereskedők és iskolamesterek írásai bizonyos formaelemek megtartása ellenére egyre több egyéni sajátosságot mutatnak: 4. Messze vezetne azonban az íráskép kialakulására ható, csupán a fent említett tényezők, hazai vonatkozásokban való megvizsgálása is. Annak széleskörű bizonyításától pedig, hogy a németországi és a magyarországi német írás fejlődésének szakaszaiban eltérés mutatkozik — bár ennek részletes kifejtése nagyon hasznos volna — egyelőre el lehet tekinteni. A német írás fejlődésbeli állapotának meghatározásához ugyanis a j és v betűk használatát tekintik erre a korra vonatkozólag döntőnek. A szó kezdetén az i jelölésére használt j és az u értelmében írt v használata a XVII. század közepén az összefüggő nagy német nyelvterületen megszűnik (kivéve mégis az vnd szóban). Az említett betűket ettől kezdve a modern helyesírás szabályai szerint használják. Nálunk ugyanezt éppenséggel nem lehet állítani. A budai pénztári számadásokban pl. 1695-ben, tehát a század végén, Vnter és Jch szerepel olyan jól kiírt, kancelláriai kurzivának tekinthető írásban, amelynél az író írása 2--i-