Levéltári Közlemények, 33. (1962)

Levéltári Közlemények, 33. (1962) 2. - Baraczka István: Néhány XVII. század végi városi számadáskönyvünk írása : adatok a magyarországi német írás paleográfiájának problémáihoz / 219–253. o.

222 Baraczká István egyéni sajátosságának túltengéséről aligha lehet szó. (No 67.) Ugyanez a helyzet 1697-ben is a most említett iratsorozatban az Vlrich név írásánál (No 7.), vagy az Vrsula név írásánál (No 8.), de más szavakban is pl. Vnkhindig ( = Unkundig) (No 53.), vagy 1698-ban Vrkhund (No 1.). A most említett esetek arra engednek következtetni, hogy a hazai fejlődés e tekintetben a németországiéhoz képest elmaradt. Ugyanezt lehet mondani a G betű használatával kapcsolatban is, amelynek széles gót formáját 1670 után Németországban visszaszorítja a legújabb időkben is használt alak, míg nálunk még a század végén is sok helyütt a régi gót formájában nyert alkalmazást. Eltérést mutat hazai német írásunk — hogy még csak egyetlen esetet említsünk — a németországiétól abban is, hogy itt az idegen szavakat, vagy kölcsönszavakat antiqua kurzivában írják, míg nálunk van rá eset, hogy a latin szavakat is német írással írják át a német szövegekben latin jelentéssel (pl. Id est, Budai pénztári számadások, 1693. No 8. Vö. még a 2. sz. tábla 22—26. ábráit). Ami mármost a vizsgált korszakban és az előbbiekben közölt területen tanulmányozott német írást illeti, általánosságban megállapítható, hogy arra a barokk stílus hatása erősen rányomja bélyegét. Különösen szembeszökő ä nagybetűk merész lendülete és helyigénye, valamint sokszor a betűforma felismerhetőségének rovására túltengő díszítettsége. Másik jellegzetessége, hogy a rövidítések használata még rendkívül intenzív. Több esetben még olyan helyzetekben is alkalmazzák, amikor a szó közönséges, kiírása kevesebb hellyel és idővel járna, mint a rövidítés jelölése. Harmadik jellegzetességként említhető a mássalhangzó kettőzéseknek régebbi korra utaló sűrű alkalmazása. Végül rendkívül nagy az eltérés a hivatásszerűen írást gyakorló kéz és az írás használatára csak alkalmakként késztetett kéz írása között. Ez a különbség bizonyos fokig a dolog természetéből következik, a most említett eltérés azonban ezen túlmenő mértékűnek minősíthető. II. Tanulmányunk további részében a XVII. század utolsó negyedére jellemző számolási gondolkodási mód, illetőleg számolási technika néhány megnyilvánulását, számadási jelét vizsgáljuk meg, beleszőve ezek rövidítését, amelyek sokszor konvencionális jeleknek. tekinthetők. Ezt követőleg két csoportban a rövidítéseket foglaljuk össze. Éspedig előbb a rövidítéseket általában, majd a pénznemek rövidítéseit külön ismertetve, melyhez hozzákapcsoljuk a pénznemek egymáshoz való viszonyának bemutatását, bár ez szorosabban véve nem tartozik a tárgyhoz. Hogy mégis kiegészítendőnek véltük a tanulmányt a pénznemek egymáshoz való viszonyának ismertetésével, annak indokolásául megemlítjük, hogy nélkülük a paleográfiai jelek kidolgozhatók nem lettek volna, azokat tehát előbb fel kellett deríteni s ismeretükben a szóban forgó számadáskönyvek érdemileg alaposabban voltak tanulmányozhatók. 5. Egy mai számlán vagy számadásban az áru mennyisége és értéke között alkalmazott d jel arra utal, hogy az árumennyiség egy egységnyi része