Levéltári Közlemények, 33. (1962)

Levéltári Közlemények, 33. (1962) 2. - Baraczka István: Néhány XVII. század végi városi számadáskönyvünk írása : adatok a magyarországi német írás paleográfiájának problémáihoz / 219–253. o.

220 Baraczka István azon időre — a XI. század végére — s ugyanarra a helyre — Észak-Franciaországra — mutatnak vissza, amikor és ahol keletkezőben volt. A gótika azonban sem az építőstílusban, sem a képzőművészetben, sem az írásban nem maradt egyetlen nép sajátja: közös európai kinccsé vált. A gót betűkre jellemző tört-szögletes elemek, a függőlegesen párhuzamos vonalak — amelyek az írás sűrű látszatát keltik — Németországban csak a XIII. században jutnak érvényre. A gótikus stílusnyelv tiszta érvényesítésével fejlődik ki a XVI. században végérvényesen a német folyó (kurrens) írás, miután sok-sok változaton át formálódik, gazdagodik. Ettől kezdve él tovább a német nyelvterületen, ha nem is kizárólagosan, de mindenesetre hivatalosan a XX. század közepéig, pontosabban 1941-ig, amikor Hitler oly sok és sokszor akadémikus vitát is lezárva, egyetlen rendelettel megfosztja eddigi hivatalos jellegétől.

4 2. Levéltáraink német írással írott iratainak paleográfiája sokkal több kérdést vet fel és megválaszolásuk sokkal nagyobb teret igényel, mint azt egy szerény tanulmány keretei megengednék. Ez az iratok futólagos áttekintése során is megállapítható. Ugyanakkor megállapítható azonban az is, hogy a hazai német írás paleográfiai kérdéseinek tisztázása hasznos volna az iratok tanulmányozásának megkönnyítéséhez. Sajnálatos módon sem összefoglaló munka, de még csak résztanulmány sem áll rendelkezésre ehhez. Mindezt figyelembe véve, az alábbiakban megkíséreljük egy kisebb tanulmány keretében összefoglalni azokat a tanulságokat, amelyeket a XVII. század utolsó negyedében keletkezett, német írással írott budai, pesti és soproni városi számadáskönyvek paleográfiai tekintetben nyújtanak. Az említett városi számadáskönyvek amennyire közismerten kitűnő forrásai a gazdaságtörténeti kutatásoknak, éppen oly sok paleográfiai problémát rejtenek magukban — különösen a kisebb praxissal rendelkező kutatók számára. Ugyanakkor e számadáskönyvek tetemes mennyiségűek, ezért kellett a kutatást ilyen viszonylag szűk időközben keletkezett iratanyagra korlátozni. Szándékosan esett a választás a számadáskönyvekre, erre a paleográfiai szempontból is specifikus anyagra, mert úgy véltük, hogy az iratok egy szorosan körülhatárolt, kisebb, speciális területén a paleográfiai tanulságok talán kisebb számban, de szembeszökőbben lesznek levonhatók. Mindennek ellenére arra igyekeztünk, hogy a tanulmány ne legyen kuriózumok gyűjteménye, tehát a benne tárgyalt rövidítések pl. bármennyire sajátosak, egyáltalán nem ritka kivételek, hanem egy speciális területre bár,, de általánosan jellemzőek. A kiszemelt számadási anyag tanulmányozásához elengedhetetlenül szükséges volt a korra jellemző számolási gondolkozási mód és számolási technika ismeretére való törekvés, amely nélkül e források gyakorlati felhasználása mindig nehézségekbe fog ütközni — bizonyos mértékben a paleográfiai problémákon túlmenőleg is. Ugyancsak szükséges a XVI. századtól kezdve keletkezett német kurrens írás betűhív olvasásához egy bizonyos beleélési vagy egyszerűen — ha úgy tetszik — egy bizonyos olvasási készség is, ahogyan ezt a modern német paleográfiai munkák is megfogalmazzák.

5 Az említett készség azonban nemcsak 4 Hamann i. m. Heft I. 54—55., 73. 1. 5 Sturm i. m. 71. 1.