Levéltári Közlemények, 33. (1962)

Levéltári Közlemények, 33. (1962) 2. - Borsa Iván: III. Béla 1177. évi könyvalakú privilégiuma az aradi káptalan számára / 205–218. o.

III. Béla 1177. évi könyvalakű privilégiuma az aradi káptalan számára 211 Az A jelű oklevél nemcsak a dátum, hanem az arenga tekintetében is feltűnő egyezést mutat a C jelű oklevéllel. Az A jelű oklevél kivonatos és lerövidített arengája vitathatatlanul a C jelű oklevél arengájával azonos, illetőleg annak kivonata. Magyarázatot igényel azonban a B és a C oklevél eltérő arengája és eltérő promulgatio-ja. Mind a B, mind pedig a C jelű oklevél kifogástalan, de ugyanakkor nem lehet feltételezni, hogy Imre 2—3 év leforgása alatt (1202—1204 között) két ízben erősítette meg III. Bélának az aradi káptalan részére adott privilégiumát. Az ellentmondást feloldhatjuk, ha feltételezzük, hogy a váci káptalan nótáriusa, aki az eschatocollum tekintetében nem járt el kellő körültekintéssel, az arenga és a promulgatio vonatkozásában is megtévedt „propter rumiam prolixitatem", s III. Béla oklevelének arengáját és promulgatio-ját tartotta fenn számunkra. Felmerülhet az az elgondolás is, hogy hátha a B jelű oklevél tartalmazza III. Béla privilégiumának arengáját és promulga-tio-ját, s Imre privilégiumának e részei a C oklevélben olvashatók. Ennek valószínűségét kizárja az a körülmény, hogy III. Béla egyik oklevelében sem találjuk meg az ad universorúm notitiam kezdetű promulgatio-t, viszont a notum sit kezdetű általánosnak mondható.

28 Az ad universomm notitiam kezdetű promulgatio-t először Imre egyik 1202. évi oklevelében találjuk meg.

29 Ha feltételezzük, hogy a váci káptalan 1337-ben a kivonatos átírás készítésekor két alkalommal is tévedett, miként lehetséges, hogy lényegében ugyanezek a tévedések találhatók az A jelű oklevélben is, vagyis 1323-ban a csanádi káptalan ugyanazokat a hibákat követte el? Erről természetesen nem lehet szó, de ha figyelembe vesszük, hogy az A jelű oklevél érdemi szövegrésze — a határleírás — hamisítvány, nyugodtan feltételezhetjük, hogy ez a hamisítvány (a csanádi káptalan 1323. évinek hamisított oklevele) Imre király C jelű kivonatos átírásának felhasználásával készült. A tartalmi átírásban fennmaradt A jelű, kivonatos átírásból tehát az invocatio, az intitulatio, az arenga, a promulgatio és a dátum — minthogy a C" jelű kivonatos átiratot vette mintául — tulajdonképpen jó szöveget őrzött meg, de hamis az aradi káptalan tordai földjének leírása. Valószínű, hogy ezt a hamisítványt a XIV. században a tordai Egyházfalva birtok miatt folyt per

3l> kapcsán készítették. Kérdés azonban, hogy volt-e egyáltalában az aradi káptalannak a tordai részeken III. Béla által adományozott birtoka, amihez a XIV. századi hamisító céljainak megfelelő határjárást szerkesztett, vagy pedig Imre király — illetőleg közvetve III. Béla — adományába utólag önkényesen becsempészték ezt a birtokot? Ha az A oklevélnek a határleírást megelőző mondatát egybevetjük az E oklevél második részének bevezető mondatával, a rokon szóhasználat alapján valószínűsíthetjük, hogy az aradi káptalan valóban kapott III. Bélától Tordában akkor még névvel nem rendelkező birtokot, s a XIV. századi hamisító csak a határjárást hamisította. A E—2 Haberet itaque ecclesia sancti Mar- Ville trés ecclesie in Vrman insimul tini de Orod terram in Torda undique me- habent terram undique metatam. tatám. 28 Wenzel Gusztáv: Árpád-kori új okmánytár VI. Pest 1867. 348. I.; Monumenta ecclcsiae Strigoniensis. Esztergom 1874. I, 137. 1. 29 Fejér Georgias: Codex diplomaticus Hungáriáé. II. Buda 1829. 395. 1. 30 Vö. Zsigmond-kori oklevéltár I. 2043.