Levéltári Közlemények, 33. (1962)
Levéltári Közlemények, 33. (1962) 2. - Borsa Iván: III. Béla 1177. évi könyvalakú privilégiuma az aradi káptalan számára / 205–218. o.
210 Borsa Iván A 13 határleírásból 12 csak a deinde, inde és postea kötőszavakat használja a mellérendelt mondatok sorozatának kapcsolására, az A jelű töredékben viszont két alkalommal feltűnik a csak később használatos abhinc is. A határleírás vizsgálatának fenti eredményeiből két fontos következtetés vonható le: 1. Az A jelű oklevél határleírása oly mértékig eltér a többiektől, hogy ezt a határleírást teljes biztonsággal hamisnak lehet nyilvánítani. 2. Hat oklevél {B—G) egyazon privilégium különböző részeit tartotta: fenn. Az első megállapítás nem jelenti azt, hogy Imre király A jel alatt fent leírt és részben közölt oklevelét teljes egészében hasznavehetetlen hamisítványnak kell bélyegezni, hisz ennek az oklevélnek a C jelű oklevéllel való közeli rokonsága a fenti párhuzamos közlésből már felületes olvasásra is megállapítható. A két oklevélnek (Imre A és C alatt leírt és közölt oklevelei) azonos az. invocatio-ja, s a tartalmi átírásban fennmaradt A oklevél a teljes szövegű C-ben olvasható arengát kivonatolja hibákkal ugyan, s az arenga második felének egyszerű elhagyásával, amit azonban a sokszoros átírás rovására is lehet írni. Az A szövegben vannak további apróbb hibák is, mint ad instantem precum, sue pagene (testimonio nélkül), de ezek mind a sokszoros átírással magyarázhatók. A két szöveg azonos vonásai közül ki kell emelni, hogy az 1177-es évszámot mindkettő azonos alakban tartotta fenn: az ezres és a százasszám számmal, a tízes és az egyes szám pedig betűvel írva. Ez az 1177-es évszám különös figyelmet érdemel. Imre király két oklevelének ez a rendellenes, Imre uralkodásának kezdetét majd 20 évvel megelőző keltezése az oklevelek publikálók 25 nehéz feladat elé állította, s ezek ezt úgy vélték megoldani, hogy az évszámot Imre közel kilenc éves uralkodásának egyetlen 7-es számmal végződő évére tették, amely csak a tízes évszám megváltoztatását tette szükségessé, vagyis az évszámot elméletileg két X-szel megtoldották és 1197-re javították. Ez a javítási kísérlet azonban nem tekinthető sikeresnek, mert — amint erre már Fejérpataky László rámutatott 26 — Imre csak 1202-től viselte Szerbia királyának címét, de nem lehet szó ilyen jellegű számleírási tévedésről azért sem, mert mindkét fennmaradt szövegben az évszám utolsó két számjegye szavakkal van kiírva. Imre oklevele keltezésének problémáját már Fejérpataky megnyugtatóan tisztázta. Szerinte ugyanis „ez csakis úgy képzelhető el, ha feltesszük, hogy Imre király szó szerint átírta III. Béla 1177. évi oklevelét; így azután lehetséges, hogy az átíró, a szöveg hosszadalmassága, nem áttekinthető volta miatt, az egyik oklevél protocollumához a másiknak eschatocollumát fűzte". 27 Imre király oklevelének anachronisztikus évszáma tehát azzal magyarázható, hogy 1337-ben, amikor a váci káptalan Imre okleveléről kivonatos átírást készített, III. Béla oklevelének záradékát (az anathema-t és a dátumot) Imre oklevele záradékának nézte, s ezzel zárta a kivonatos átírást. Hogy Imre oklevelének nem volt eschatocolluma, valószínűsíthető abból a körülményből is, hogy a B jelű oklevélben sincs Imre privilégiumának befejező része. 25 Lásd fent az egyes oklevelek leírásánál. 26 Fejérpataky i. m. 158—159. (14—15.) 1. 27 Fejérpataky i. m. 158. (14.) 1.
