Levéltári Közlemények, 33. (1962)

Levéltári Közlemények, 33. (1962) 1. - Paulinyi Oszkár: A bizottsági ügyvitel rendszeresítése a magyar udvari kamaránál, 1749–1772 / 15–26. o.

A bizottsági ügyvitel rendszeresítése a magyar udvari kamaránál J9 Kétszáz esztendő leforgása alatt tucatnyi utasítást szerkesztettek. Az elmélet szegénységéből csak foltozgató megoldás született, azt is inkább a gyakorlat hozta spontán magával. A lényegre néző elgondolás közel kétszáz évet váratott magára. A változás felülről jött. Az örökösödési háború válsága, társadalmi és gazdasági elmaradottsága mellett, a monarchia kormányzati gépzetének az abszolút elégtelenségét is leleplezte. A kritikus helyzet orvoslást követelt. így születtek meg Bécsben még a háború tartama alatt az első elgondolások a központi kormányszervezet, főként a katonai és pénzügyi szektor, a haditanács és a bécsi udvari kamara ügyvitelének a megjavítására.

33 Az újjászervezés! hullám nem hagyta többek közt a magyar kamarát sem érintetlenül. Mintegy ötnegyed évvel (1746. december 5-én) került erre sor azután, hogy Mária Terézia kiadta a bécsi udvari kamara újjászervezése ügyében kelt legfelsőbb elhatározását.

14 Az alkalmat a magyar reformra a kamara státusának az újjáalakítása — restaurációja — adta, amelyet viszont a magyar kamara ügykörének részben már az örökösödési háború első éveiben bekövetkezett (bácsi kamarai distriktus, arad-mutínai uradalom, salétromtermelés, sókereskedelmi monopólium), részben pedig a közeli jövőre várt további bővülése (sziavon kamarai adminisztráció, temesvári adminisztráció) tett időszerűvé. Ám ez a státus-restauráció ez alkalommal túlment a létszám- meg illetménymegállapítás és a személyi kinevezések (megerősítések) hagyományos keretein. Az 1746. december 5-én kelt királyi rendelet

15 meg volt fejelve még egy utasításszerű függelékkel is. Rendelkezései a hagyományos munkaszervezet felszámolásával a tanácsi ügyvitel lényegbevágó átalakítását jelentik, mégpedig a szakosítás, a magasabbrendű — a specializálódás elvén alapuló — munkamegosztás jegyében. A rendelet továbbra is sértetlenül fenntartja a tanács szuverenitását. Az ügyek érdemi elbírálása, a döntés továbbra is a tanács kizárólagos joga; éppen ezért minden ügy a tanács plénuma elé terjesztendő. Csak egészen rendkívüli, sürgős intézkedést kívánó esetekben tehető kivétel, amikor az elnök, távollétében az alelnök, a legközelebbi tanácsülés bevárása nélkül azonmód személyesen intézi él az ügyet. Intézkedéseiről azonban ezekben az esetekben is utólagosan tájékoztatja a tanácsot. Annál mélyrehatóbb a változás a tanács ügyintézésének a munkamódszere tekintetében. Az addigi gyakorlattal szakítva, az utasítás 4. §-a az egyes ügyek tanácsbeli megvitatásának az előkészítését és előterjesztését kiveszi a tanács mellett csak a segéderő szerepét játszó titkárok kezéből és azt maguknak a 13 Walter Friedrich: Die Geschichte der österr. Zentral Verwaltung in der Zeit Maria Theresias, 1740—1780. (Die österr. Zentralverwaltung, herausgeg. von Heinrich Kretschmayr, IL Abt. 1. Bd. 1. Halbb.) Wien 1938. 1—91. 1. 14 I, m. 36—66. 1. A legfelsőbb elhatározás: ugyanott II. Abt. 2. Bd., bearbeitet von Joseph Kallbrunner u. Melita Winkler, Wien 1925. 56. s köv. 11. — Megjegyzendő, hogy nem holmi sablonos áttételről van szó, legfeljebb szempontok, alapelvek egyezéséről. Aminthogy a bécsi udvari kamara és a magyar kamara ügyvitele, belső szervezete a reform előtt lényegesen különbözött egymástól. Részletesebb elemzés a bécsi udv. kamara idevágó tárgyalási iratainak ismerete nélkül elhamarkodott lenne. 15 Eredeti és egykorú másolat: Országos Levéltár (a továbbiakban OL), Magyar Kamarai Levéltár, Benignae resolutiones, 1746. dec. 5.; a másolat mellett az új status szerinti illetménykimutatás. Az új statusmegállapítás előiratai 1746. márciusától: OL, Magyar Kamara Archívuma, Archívum familiae Koller No 156. r-