Levéltári Közlemények, 33. (1962)

Levéltári Közlemények, 33. (1962) 1. - Paulinyi Oszkár: A bizottsági ügyvitel rendszeresítése a magyar udvari kamaránál, 1749–1772 / 15–26. o.

20 Paulinyi Oszkár tanácsoknak a feladatává teszi, egyaránt vonatkoztatva aztf a tanács főrendű és köznemesi tagjaira. Sőt nagyobb horderejű, vagy nehezebben áttekinthető terjedelmesebb ügyeknél megkívánja az írásbeli referátumot és az ügyiratoknak a társreferensek közti előzetes köröztetesét. Az utasítás 3. §-a ui. négy csoportban meghatározott szakágazatok szerint osztotta be a tanácsosokat az előadói munkára. Minden szakcsoportnak megvoltak tehát a maga kijelölt referensei s a nehezebb ügyek ezek között előzetesen voltak körözendők. A rendelet különben négy szakcsoportot állapított meg: a sóügyit, a harmincadügyit, a fiskálist (kaducitások, birtokadományok) és a gazdaságit (kincstári uradalmak, városok, lőpor, salétrom, a koronára szállott birtokok összeírása és felbecslése). Mindegyik csoportnál 3—3 tanácsos nyert referensi beosztást, kivéve a harmincadügyit, amelyre csak kettő jutott; egy tanácsos — Koller János — beosztása felől a mindenkori szükséghez képest az elnök rendelkezett. A reform lényege: felismeri az előkészítő tanulmány meg a referátum gyakorlati jelentőségét; azt az érdemi elbírálás, a helyes döntés szerves alkotóelemének tekinti. így kell értékelni a reformnak azt a részét, amely a referátumot kiveszi a tanácson kívül álló titkárok kezéből és az ügyek előkészítő tanulmányozását maguknak a tanácstagoknak a feladatává teszi. Ezzel nemcsak egyszerű személyi cserét visz végbe; a csere révén a referátum maga is átlényegül: ismertető beszámolóból véleményes javaslattá, a döntést befolyásoló kezdeményezéssé válik. Minthogy pedig ez a kezdeményező javaslat az ügy beható ismeretén épült fel, sőt adott esetben még írásban is ki volt dolgozandó, ez a körülmény alkalmas volt arra, hogy messzemenően ellensúlyozza, illetőleg kiküszöbölje a „kapásból" születő tanácsbeli állásfoglalások rögtönző felszínességét. Másik lényeges eleme volt az újításnak a szakosítás. Gyakorlati előnyét nem is a referens specializálódásában kell látnunk, mint inkább abban, hogy ,a referenseknek egy-egy meghatározott tárgycsoporthoz kötött foglalkoztatásával biztosította az ügyek genetikus ismeretét. Ez viszont kedvező kihatással volt mind az ügyintézés alaposságára, mind annak meggyorsítására. Megvalósulni a bécsi elgondolás nem valósult meg eredeti formájában. A rendelet a magyar kamarán valóságos palotaforradalmat támasztott.

16 Az ellenhatás gyökerei főként személyi sértődöttségben és féltékenységben keresendők. A magyar kamara meg nem hallgatása a reform kérdésében, az elnök mellett egy külön alelnöki állás kreálása gróf Batthyány Ádám kinevezésével, a szakcsoport-beosztásoknál az addig vezetőszerepet játszó báró Mednyánszky József célzatos háttérbeszorítása szolgáltattak is erre bőséges anyagot. Nyilvánvaló, hogy a kamaraelnök, gróf Erdődy György, elsősorban a maga személyes befolyását és helyzetét féltette. Elnöki előterjesztésében mind maga, mind Mednyánszky részéről palástolatlanul hangot adott sértődöttségének. Ugyanakkor azonban a Batthyány alelnöki kinevezése folytán nyilván veszélyeztetettnek vélt pozícióját a kamarán belül intézményesen is igyekezett biztosítani. Javaslata kidolgozásánál kétségtelenül ez a személyi szempont volt a döntő, de azt igen ügyesen a tárgyi vonatkozások kellő kihangsúlyozásával építette fel. 16 Gróf Erdődy György kamaraelnök felségfelterjesztése, 1747 január 2., Pozsony: OL, Magyar Kamara Archívuma, Archívum famíliáé Koller No 268.