Levéltári Közlemények, 33. (1962)

Levéltári Közlemények, 33. (1962) 1. - IRODALOM - Borsa Iván: Archiv für Diplomatik, Schriftgeschichte, Siegel- und Wappenkunde. Bd. 1–4. Hrsg. von Edmund E. Stengel. Münster-Köln-Graz, 1955–1958. / 170–172. o.

Irodalom 171 Edmund E. Stengel lotharingiai Zwentibold karoling alkirály privilégiumát, melyet a trieri érsekségnek a Moseltől délre eső erdőség ügyében adott, védi meg a hamisítás vádjával szemben. (Die Urkunden Zwentibolds von Lothringen und Ottos des Grossen über den „Forst" südlich der Mosel. 3. kötet.) Helmut Beumann és Walter Schlesinger Urkundenstudien zur deutschen Ostpolitik unter Otto III. című tanulmányukban (I. kötet), melyhez Reinhard Wenskus is hozzájárult egy kis fejezettel, egyrészt a magdeburgi érsekség, a meisseni és a poznani püspökség részére adott császári ill. pápai okleveleket teszik részletes vizsgálat tárgyává, másrészt a 10. és 11. század fordulójának a szomszédos szláv népek (elsősorban a lengyelek) felé irányuló német politikai törekvéseit vázolják. Norbert Höing, miután több régebbi állásponthoz hasonlóan szintén állást foglal Barbarossa Frigyes és IV. Hadrianus pápa 1159. évi ismert levélváltásának fiktív volta mellett, a levelek létrejöttének körülményeit vizsgálja igen behatóan. (Der angebliche Briefwechsel Papst Hadrians IV. und Kaiser Friedrichs I. — 3. kötet.) Hans Martin Schaller másfélszáz lapos tanulmányában II. Frigyes császár kancelláriájának személyi viszonyait és a kiadott oklevelek stílusát vizsgálja a szicíliai kezdetektől a császár uralkodásának végéig, s figyelemmel kíséri a császári udvar és a pápai kúria kapcsolatait az adott korszakban a pápai kancellária hatásának megismerése végett. (Die Kanzlei Kaiser Friedrichs II. — 3—4. kötet.) A római császári oklevelekkel foglalkozó tanulmányokon kívül két szerző a bizánci császárság görög nyelvű okleveleit választotta tanulmánya tárgyául. Werner Ohnsorge az eredeti papírusra írt szöveg, s a Mabillon-féle facsimile-kiadás kliséjéhez készített másolat segítségével datálta a már sok paleográfust és diplomatikust foglalkoztatott „St. Denis-i császári levelet" — 843. május 6. —, amelyet megállapítása szerint a bizánci udvar intézett I. Lothar császárhoz a szaracénok ellen kötendő szövetség ügyében. (Das Kaiserbündnis von. 842—844 gegen die Sarazenen. 1. kötet.) — Walter Heinemeyer a bizánci udvar és az olasz városok között a 10—12. században létrejött szerződésekről írt tanulmányt, külön vizsgálva a császárok által és külön a megbízott személy útján kötött szerződéseket (Die Verträge zwischen dem Oströmischen Reiche und den italischen Städten Genua, Pisa und Venedig vom 10. bis 12. Jahrhundert. 3. kötet.) A tanulmányok között igen nagy arányszámot képviselnek • az egyházi vonatkozású oklevelekkel foglalkozók. Horst Fuhrmann Eine im Original erhaltene Propagandaschrift des Erzbischofs Gunthar von Köln (865) című cikkében (4. kötet) a IL Lothar házasságával kapcsolatos zavarokat ismerteti, melynek során I. Miklós pápa Gunthar kölni és Thietgaud trieri érseket 863-ban megfosztotta stallumuktól és kiközösítette, továbbá tárgyalja a páviai zsinatnak a két egyházfő érdekében kifejtett tevékenységét, majd részletes vizsgálat tárgyává teszi az ekkor a pápa részére készített memorandumot, melynek szerzője minden bizonnyal Gunthar érsek volt, s azt a kísérő levelet, amellyel e memorandumnak szövegét reimsi Hinkmar-nak sokszorosítás végett megküldötte. E levél, mely a rajta látható hajtások tanúsága szerint eredetiben maradt fenn, a legrégibb eredetiben fennmaradt középkori levél. Karl August Eckhardt oklevéltani tanulmány keretében a görög származású Theophana császárnő leányának, III. Ottó császár nővérének: Zsófiának és az általa alapított Eschwege-i apácakolostor első időszakának történetét tisztázza. (Domina Sophia constructrix et procuratrix monasterii sanctimonialium Aeskinewag. 3. kötet.) A gazdag levéltári anyaggal rendelkező fuldai kolostor okleveleivel három tanulmány is foglalkozik. Ezt nyilván nagyban befolyásolta az a körülmény, hogy az Urkundenbuch des Klosters Fulda című oklevéltár I. kötetének 1913-ban megjelent 1. része után nemrég megjelent a 2. rész, mely a kolostor 777 és 802 közti okleveles anyagát tartalmazza. Edmund E. Stengel Fuldensia III. Fragmente der verschollenen Cartulare des Hrabanus Maurus című tanulmányában a Hrabanus Maurus fuldai apát által a 9. század 3. és 4. évtizedében összegyűjtetett, egykor 8 kötetes cartulare-nak a svájci Sarnen-ben a Gries-i benedekrendi kolostor kéziratai között, továbbá a tübingai egyetemi könyvtárban előkerült töredékeit ismerteti és közli. (2. kötet.) — Fuldensia IV. Untersuchungen zur Frühgeschichte des Fuldaer Klosterarchivs cím alatt Oskar Semmelmann-nú együtt a 12. század végéig alapos vizsgálat tárgyává teszi a gazdag kolostori levéltárat. Ismerteti az oklevelek hátlapján olvasható feljegyzéseket, az oklevelek íróit, a 9. századtól fogva készült egyes oklevélmásolatokat, az oklevéljegyzékeket, melyek közül a legrégibb a 9. század 3. évtizedéből való és 26 oklevelet tartalmaz, valamint a különböző oklevélmásolat-gyűjteményeket, foglalkozik a kolostor levéltára és a kolostori kancellária és könyvtár között fennállt kapcsolatokkal. — Heinrich Büttner Das Diplom Heinrichs III. für Fulda von 1049 und die Anfänge der Stadt Fulda című tanulmá-