Levéltári Közlemények, 32. (1961)
Levéltári Közlemények, 32. (1961) - Csóka J. Lajos: A pannonhalmi alapítólevél interpolálása / 83–99. o.
A pannonhalmi alapítólevél interpolálása 95 szembeszállt velük és legyőzésük után tizedeiket Szent Márton pannonhalmi egyházának adományozta. Hartvik ennek a két műnek a szövegeit összefűzve domborította ki a pannonhalmi tizedjogok eredetét és tartalmát. 46 De mindezen legendáknál világosabban beszél az oklevél interpolációja, mely — céljának megfelelően ! — elmondja, hogy „egy bizonyos Somogy nevű megye akarta elűzni Szent Istvánt atyai trónjáról" ,,volente comitatu quodam nomine sumigiensi" — s a lázadás leverése után annak a megyének tizedét, ,,supranominati comitatus decimationem" juttatta Pannonhalmának. 47 Az ; erre a tizedre jogos veszprémi püspökséget egy birtok adományozásával kárpótolta a király. Meggyőződésünk szerint tehát az alapítólevél interpolálása Szent István kisebb legendája és a Hartvik-féle életrajz után készült — de 1102-ben már megvolt, s eredetiben vagy másolatban 1102 őszén Rómába is elkerült, hogy Pannonhalma tized- és egyéb jogait bizonyítsa és biztosítsa. Ha valaki, hát Hartvik jól tudta, hogy Róma mennyire tiszteletben tartja a régi jogokat, az ősi privilégiumokat. Élénken emlékezett II. Miklósnak arra az 1059. évi döntésére, mellyel Hersfeld számára továbbra is biztosította a halberstadti püspök által megtámadott tizedjogokat, s jól tudta azt is, hogy IV. Henrik miért nem engedte, hogy a közte és a mainzi érsek közt folyó tizedper fellebbezését Rómába terjessze. így érthető, hogy mikor Máté veszprémi püspök a pannonhalmi monostor somogyi tizedjogát vagy annak mértékét támadta, Hartvik püspök és Péter apát nemcsak átdolgozták, bővítették, interpolálták István király alapítólevelét, 48 hanem az így elkészült oklevelet egyéb bizonyítékokkal is megtámogatva 1102 őszén megerősítés végett Rómába is felterjesztették. Ezt annál nagyobb bizalommal tehették, mert akkor a monostori tizedjogok nagy pártolója, a bencés IL Paschalis ült a pápai trónon. 49 Jakubovich kifejezte azt a meggyőződését, hogy n. Paschalis már ezt az interpolált oklevelet ismerte, már ebből idézett a pannonhalmi apátság javára 1102 december 8-án kiadott bullájában — állítását azonban részletesebben nem indokolta, az idézet tartalmáról'nem nyilatkozott. 50 A bulla szövegéből nyilvánvalóan látható, hogy Péter apát 1102-ben a Szentszók különleges védelmét kérte Pannonhalma számára: „Postulavit itaque dilectio tua, dilectissime fráter Pétre, ut monasterium Sancti Martini ... ™SBH II. k. 381 — 384, 395, 408—410. 1. 47 Azt, hogy Hartvik Szt István életrajzát nem a Szt Imre Legenda után, nem 1110—1115 körül, hanem annak előtte készítette, idézett forrástanulmányunkban bizonyítottuk. 48 Hartvik püspök interpoláló készségének és képességének sok jelével találkozunk legendájában. Hogy csupán néhány példát említsünk: Forrásában, a Nagyobb Legendában Isten csak Gézát értesítette fia, István születéséről. Hartvik szerint Szt István első vértanú már Sarolttal is közölte az örvendetes hírt. (SRH H. k. 379—380, 406. 1.) A Nagyobb Legenda igazában befejezetlenül végződik azzal, hogy a halódó István király intelmet intéz a körülötte álló egyházi és világi vezetőkhöz. Hartvik ezt a beszédet öntevékenyen folytatta, s körültekintéssel rajzolta meg a halál és a temetés történetét. (Uo. 392, 431—432. 1.) Mischa lengyel herceg koronakérésének és Sebestyén esztergomi érsekségének elbeszélését hasonlóképpen Hartvik fantáziájából származtathatjuk. (Uo. 413, 416. 1.) 49 Le papé bénédictin Pascal H. repoussa l'idée que des moines pussent payer la díme ä d'autres clercs, hormis le cas oű ils en recevaient les secours de leur ministére spirituel. . . Schmitz, Ph. : Histoire de l'ordre de S. Benőit. Maredsous 1942. 1. k. 323. 1. M Jakubovich i. m. 79. 1. A bulla szövegét 1. Bendt. I. k. 592—3.1.
