Levéltári Közlemények, 32. (1961)

Levéltári Közlemények, 32. (1961) - Csóka J. Lajos: A pannonhalmi alapítólevél interpolálása / 83–99. o.

A pannonhalmi alapítólevél interpolálása 89 A bemutatott szövegpárhukamok bizonyító erejének értékelése szempontjából hangsúlyoznunk kell, hogy Hartvik kiváló receptív tehetséggel és stílusérzékkel rendelkezett. Az általa olvasott idegen szövegeket mesterien tudta átstilizálni, és saját művébe illeszteni.

30 ) A mondottak alapján állítjuk, hogy Hartvik olvasta, és később nem egy tekintetben hasznosította is Othlo művét. Ez a tény pedig a mi szempontunkból azért fontos, mert műve előszavában Othlo éles szavakkal bélyegezte meg azoknak a püspököknek az eljárását, akik ismerték ugyan tizedjogukat, de figyelmen kívül hagyták az Egyház rendelkezését, melynek értelmében a tizednek csupán negyed része illeti a püspököt, a többit egyházmegyéje templomai, papjai és szegényei szolgálatára kell bocsajtania. S annak a hangsúlyozását is feladatának tartotta Othlo, hogy Szent Bonifác, a német egyház megszervezője és főpapja, milyen különleges javakkal és tizedekkel látta el Fuldát, azt az apátságot, melyet ő alapított, s ahol halála után pihenni kívánt: ,,ibi speculatur, quod etiam vobis modo peropus est, quomodo corporis sui lociim, coenobium videlicet vestrum possessionibus et decimis specialibus sublimavérit." Szükségesnek tartotta ennek hangsúlyozását azért, mert tudta, hogy egyes püspökök mennyire törekedtek ezen kiváltságolt kolostorok ősi tizedjogát megsemmisíteni: ,,moliti antiquae tra'ditionis deciinas ab eorum iure auferre".

3

.

1 Othlo felfogását csak helyeselték, és szavait nagyon is megjegyezték azok a hersfeldiek, akik ősi tizedjogaik miatt szintén többször jutottak súlyos ellentétbe egyes püspökökkel. így pl. hersfeldi Lambert — Hartvik szerzetese — feljegyezte, hogy Meginher apát 1059-ben a halberstadti püspökkel keveredett viszályba a tizedek miatt. Az apát végül is kénytelen volt az ügyet a szentszék elé terjeszteni. II. Miklós pápa aztán figyelmeztette a püspököt, hogy jogai élvezetében többé ne háborgassa az apátságot —• mely egyébként is a szentszék joghatósága alá tartozik —, különben fenyítéket fog vele szemben alkalmazni. Az apát viszont ugyanakkor meleg hangú levelet — „epistolam . . . verbis consolatoriis" •— kapott a pápától, amely levelet Hers féld levéltára természetszerűleg gondosan őrizett, „quae usque in praesentiarum in chartario servatur Hersveldensis monasterii" .

32 Az viszont már Hartvik apátsága idején történt, hogy Siegfrid mainzi érsek Fulda és Hersfeld tizedjogai ellen indított harcot 1073-ban. Amikor az érdekelt apátok jogaik védelmében a pápák, a királyok és a mainzi érsekek okleveleire hivatkoztak, az érsek azt válaszolta, hogy azok más idők voltak. Elődei rendelkezhettek belátásuk szerint, ő azonban ragaszkodik az Egyház 30 Hartvik képességét és eljárását világosan szemlélhetjük legendájának annál a részénél, ahol azt látjuk, hogy az István király sírját fedő követ csak akkor tudták elmozdítani, amikor László börtönéből kiengedte Salamont — amint az építkezés útjában álló követ a bencések is csak Szt. Benedek áldása után tudták felemelni: Lapis in medio iacebat, quem in aedificio A kő bár ezt „totis viribus elevare sataeglevare decreverunt. Cumque eum duo vei rent, nulla deloco suo potuit arte moveri... • trés movere non possent, plures adiuncti Lapis ingens superpositus tumbae ianta sunt, sed ita immobilis mansit. . . . Tanta fadlitate sublatus est, acsiniJiil ante ponderis lapis celeritate levatus est, ac si nullum habuisset. — SRH, II. 434—435. I. prius pondus habuisset. — U. Móriccá : Gregorii Magni Dialogi. Romae 1924. 96—97. 1. 31 P. L. 89. 635 — 636. 1. 32 Ss V. k. 160. 1.