Levéltári Közlemények, 32. (1961)

Levéltári Közlemények, 32. (1961) - Csóka J. Lajos: A pannonhalmi alapítólevél interpolálása / 83–99. o.

i 90 Csóka J. Lajos egyetemes jellegű előírásainak a megtartásához, amelyek értelmében a tized az egyházmegye fejét, a püspököt, illetőleg az érseket illeti meg. Mivel a szemben álló felek nem tudtak megegyezni, Hartvik IV. Henrik elé vitte az ügyet döntésre. A király nem akarta elidegeníteni magától a hatalmas és erőszakos érseket, azért salamoni ítéletet hozott. Eszerint 10 egyház tizedének a harmada, a többinek pedig a fele illeti meg az érseket. Ám a továbbra is ellenálló fuldai apát még rosszabbul járt. Vele kapcsolatban IV. Henrik úgy rendelkezett, hogy a vitás tizedeket meg kell feleznie az érsekkel. Mivel az uralkodó jól tudta, hogy ítélete nem felel meg Róma álláspontjának, azért szigorúan megtiltotta az apátoknak, hogy jogorvoslásért bármiképpen is a pápához forduljanak.

33 Ezeknek az ismereteknek és tapasztalatoknak a birtokában került Hartvik Magyarországra, ahol 1090 körül a győri püspökség élére jutott. A hely közelsége és a szellemi rokonság természetszerűleg hamarosan kapcsolatba hozta a magyar bencések vezető monostorával, Pannonhalmával, amely — mint láttuk — egyházi ós politikai szempontból is nagy tekintélyt élvezett, s melyet ekkortájt a már említett Péter apát kormányzott. Hartvik püspök pannonhalmi kapcsolatának több nyomát is felfedezhetjük. Jól ismerte Szent István és Szent Gellért kisebb legendáit, amelyek a XI. század végén készültek Pannonhalmán. Az elsőt szinte teljes egészében átvette saját István királyról írt életrajzába, de a másik hatása is érezhető rajta. Saz is feltűnő jelenség, hogy Szent Bonifác életrajzának nyomai nemcsak Hartvik művén, hanem a későbbi pannonhalmi eredetű legendákon — Szent László ós Szent Gellért nagyobb legendáján is. — láthatók. Valószínű, hogy Szent Bonifác élettörténete Hartvik révén jutott a pannonhalmi könyvtárba. Hasonló lehetett az útja Othlo másik művének, Szent Wolfgang legendájának is, melynek hatását a XII. század közepén, ugyancsak Pannonhalmán készített Szent Imre legendán érezzük. Abból a tényből, hogy a XII. század elején Hartvik mellett György is szerepelt győri püspök gyanánt, azt következtethetjük, hogy élete vége felé Hartvik — akárcsak apátelődje, a hersfeldi Ruothard — lemondott állásáról, vissza vonult. Pannonhalmára, s bencés szerzetesként fejezte be mozgalmas életét. Ily módon juthattak könyvei is Pannonhalmára, ahol aztán évszázadokon át használták azokat.

34 A mondottak alapján természetesnek vehetjük, hogy Hartvik győri püspök jól ismerte Pannonhalma István királytól származó tizedjogait, s tudta, hogy azokat a veszprémi püspök •— mint a somogyi terület főpásztora — részéről nagy veszély fenyegeti. Látta, hogy Pannonhalma helyzete e tekintetben is mennyire hasonlít Hersfeldóhez.

35 Ezért, nehogy Pannonhalmával is az történjék, ami az ő apátságával történt 1073-ban, minden tőle telhetőt elkövetett annak védelmében. Nem elégedett meg tehát azzal, hogy István király életrajzába beleszőtte a nagyobb legendának azt az általánosságban mozgó kifejezését, hogy a somogyi tizedek adományozásával Szent István Pannonhalmát „hasonlóvá tette a püspökségekhez". Ezen túlmenőleg szükségesnek tartotta a tized mibenlétét is meghatározni s ezért hozzáfűzte, hogy azt oly 33 Uo. 192 — 193. 1. 34 A mondottak bővebb kifejtését és bizonyítását 1. A magyar történeti irodalom a XI—XIV. században című id. tanulmányunkban. 35 Hölck, E. r Zehnten und Zehntenkämpfe der Reichsabtei Hersfeld im frühen Mittelalter. Marburg 1933.