Levéltári Közlemények, 32. (1961)
Levéltári Közlemények, 32. (1961) - Csóka J. Lajos: A pannonhalmi alapítólevél interpolálása / 83–99. o.
A pannonhalmi alapítólevél interpolálása 85 a XI. századvége felé készülhetett. Ha tehát Domonkos érsek ,,vicecanceharius'' nem is készíthette István király eredeti oklevelét 1001-ben — annak nem látjuk akadályát, hogy a magyar történetben egyébként teljesen ismeretlen — tán nem is létező — érsek nevét ,,vicecancellarius" minőségben egy, a külföldi (pl. a német) gyakorlatot ismerő szerző 1100 körül írta rá az interpolált oklevélre. Ezek alapján Pauler és Szentpétery felfogásával szemben mi Jakubovich álláspontját tartjuk helyesnek, aki szerint az interpolált oklevél 1101-ben készült. Érvei közül a legnyomósabb az, hogy Kálmán-kori pecsét van rajta — s ennek a félig függő pecsétnek a felerősítési módja, Szentpétery kijelentése szerint is, a XI. század második és a XII. század első felében vplt szokásos hazánkban. 10 Az 1101. évet azért vette alapulJakubovieh, niert úgy látta, hogy II. Paschalis pápa 1102. december 8-án kelt, a pannonhalmi apátság javára szóló bullája már idézett az interpolált oklevélből. Felfogását támogatta az a közlés is, mely szerint 1103-ban megegyezés jött létre a veszprémi püspök és a pannonhalmi apát közt a somogyi tizedekért folytatott perlekedések (simultates) tekintetében. 11 Jakubovich felfogását tovább építve, az interpolálás tényét és körülményeit a- következőképp igyekszünk megvilágítani. Elgondolásunk szerint a művelet értelmi szerzője, „Spiritus rector"-a Hartvik győri bencés püspök volt, aki azt ajánlotta Péter pannonhalmi apátnak, hogy a Máté veszprémi püspök által megtámadott somogyi tizedek védelme céljából dolgozzák át az apátság István királytól származó alapítólevelét. Mivel a tervet az apát is célszerűnek tartotta, Hartvik irányításával 1101-ben vagy 1102-ben elkészült az eredeti oklevél interpolált másolata. Az interpolálás főszereplőivel kapcsolatban bevezetésként a következőket jegyezhetjük meg.. Hartvik fiatal korában hers'feldi bencés szerzetes, 1072-ben apát, 1085-ben pedig magdeburgi érsek lett. Az investituraharc bonyodalmai következtében azonban 1088ban elvesztette állását, s Magyarországra jött, ahol hamarosan a győri püspökség, élére került. A nagy műveltséggel és közéleti tapasztalattal rendelkező püspök I. Lászlónak is, Könyves Kálmánnak is sok értékes szolgálatot tett. Minden bizonnyal Ő volt annak a levélnek értelmi szerzője, amelyet László 1091-ben Oderisiushoz, Monte Cassino biborosapátjához intézett, hogy támogatásával megnyerje II. Orbán pápa hozzájárulását horvátországi terveihez. Mivel azonban ez nem sikerült, László király a pápa ellenfelével, IV. Henrik német királlyal kötött szövetséget. Könyves Kálmán ugyancsak hasznosította Hartvik diplomata képességeit, amikor 1097-ben őt állította annak a követségnek az élére, amelyet Guiscard Róbert szicíliai királyhoz küldött, hogy leányát, Buzillát feleségül kérje. Pár évvel később pedig arra szólította fel a jótollú püspököt, hogy készítse el István királynak azt a reprezentatív életrajzát, amelynek célja a szent király tiszteletének propagálásán kívül Kálmán fontos törekvéseinek — a koronázás közjogi jelentőségének s a magyar király egyházpolitikai előjogainak — kidomborítása leend. 12 A győri bencés püspök mellett Péter pannonhalmi apát szintén kora egyik jelentős személyisége volt. Ez látható abból, hogy 1091-ben a király, a nádor, a pápai követ, a st. gillesi apát és szerzetesei társaságában vett részt a somogyvári apátság ünnepélyes felavatásán s a birtokadományok tanújaként, a ,,testes et eonfirmatores" közt ő is aláírta az alapító oklevelet. Közéleti jelentőségét azonban még inkább kidomborította, hogy I. László király optimatáit — egyházi és világi vezetőit — éppen Pannonhalmára 10 Szentpétery i. m. \L47. 1. 11 Jakubovich i. m. 79. 1. 12 Hartvik püspök életéről és működéséről részletesen szóltam „A magyar történeti irodalom a Xl— XIV. században" c, megjelenés előtt álló forrástanulmányomban s „Ki volt Hartvik püspök?" c. értekezésemben, melyet a Szt. István Akadémián 1949. nov. 4-én olvastam fel.
