Levéltári Közlemények, 32. (1961)
Levéltári Közlemények, 32. (1961) - Borsa Iván: A családi levéltárak szerkezeti problémái / 48–56. o.
52 Borsa Iván Véleményem szerint megengedhetetlen az is, hogy ha a központi igazgatás iratait annak idején iktatószámok sorrendjében őrizték, s a segédkönyvek meghiányosultak vagy elpusztultak, akkor a központi igazgatás teljes ügyiratanyagát más fondok megfelelő tárgyi csoportjaiba osszuk be. 15 Ilyen esetben a központi igazgatás fondjának határait meg kell tartani, s azután már nem fondképzési, hanem szisztematizálási probléma, hogy a helyreállításra nem érdemes eredeti irattári rend helyett milyen más megoldást választunk. Igen könynyen elképzelhető, hogy ez esetben a központi igazgatás hivatali fondjának számos olyan tárgyi csoportja lesz, melynek címe azonos a családi fond egyes címeivel, ez azonban még egyáltalában nem jelentheti azt, hogy ezeket az azonos című tárgyi csoportokat a fondhatárok eltörlésével összevonjuk. Ugyanez áll a központi igazgatás alatt működő uradalmi birtokigazgatási szervek iratanyagára nézve is. Ha egyes uradalmakat önálló ügyintézéssel működött birtokigazgatási szervek (pl. ispánságok) irányítottak, úgy e szervek iratanyagát birtókigazgatási szervenként (és nem uradalmanként vagy birtokonként) önálló fondnak kell tekinteni, mely fondnak iratanyagát más fondok között szétosztani, más fond azonos elnevezésű tárgyi csoportjába beosztani nem lehet. Azzal sem lehet egyetérteni, hogy a központi igazgatás iratanyagát — akár volt központi igazgatási adminisztratív szerv, akár nem volt — önálló fQndnak kell tekintenünk. 16 Az a körülmény ugyanis, hogy ugyanazokat az igazgatási, számviteli, jogi ténykedéseket találjuk meg a nagybirtok jószágigazgatóságának ügyirataiban is, mint a kisbirtokos család primitív feljegyzéseiben, a fondképzés szempontjából nem jelent semmit, hisz az iratanyag tartalmi elemeinek semmiféle kihatása nem lehet az organikus jellegű fond képzésére. Ilyet egyébként egyetlen fonddefiníció sem ismer. Ha tartalmi elemeket is bevinnénk a fondkeretek kialakításába, akkor pl. egy kis községi tanács végrehajtó bizottságának ugyanannyi fondjának kellene lennie, ahány fondja Budapest főváros tanácsa végrehajtó bizottságának és szakhatóságainak van, mert ugyanazokat a ténykedéseket fejti ki. A fentiek után magától adódik, hogy nem fogadható el Bakács Istvánnak az a megállapítása sem, hogy „olyan számadásokat, összeírásokat, amelyeket egy birtok (uradalom) vagy családtag fondjába sem lehet illeszteni, de amelyek vitathatatlanul a család tagjaival, ül. a család tulajdonában levő birtokokkal kapcsolatban keletkeztek, a központi igazgatás fondjába kell elhelyeznünk." 17 Az ilyen iratokat a család fondjába kel] elhelyezni, vagy ha a családi levéltárban van olyan gyűjtemény, amelybe ezek besorolhatók, úgy ide is beoszthatok. Külön problémát jelent az egyes családok által a XVIII—XIX. században végrehajtott rendezések során összegyűjtött és lajstromozott iratanyag..^— Ezeknek a rendelkezéseknek közös ismérvük, hogy végrehajtóik még nem ismerték a levéltári fond fogalmát, s a rendelkezésükre álló és általuk rendszerezendő iratanyagot fondkeretekre való tekintet nékül legtöbbször akkori gyakorlati szempontoknak megfelelően rendszerezték. Ilyenkor tulajdonképpen a család (család alatt értve nemcsak a levéltártulajdonos családot, hanem annak legtöbbször az apai és anyai ágán felmenő mindazokat a családokat, amelyektől a levéltártulajdonos qsalád — bármilyen jogcímen — levéltári iratanyagot « uo. 167—168. 11. i« uo. 167. 1. 17 uo. 168. 1.
