Levéltári Közlemények, 32. (1961)

Levéltári Közlemények, 32. (1961) - FOLYÓIRATSZEMLE - Padányi Gulyás Gyuláné: La Gazette des Archives. Nouvelle série, No. 25–30. (1959–1960) / 251–253. o.

Folyóiratszemle 251 A cikkek terjedelme mindkét számban kevesebb, mint az összanyag nyolcadrésze. A bírálat és bibliográfia rovat sem foglal el nagyobb terjedelmet, és lényegében egy-két megjelent forráskiadványra való reagálásra szorítkozik. A közlemények rovat a levél- *"* tárakba beszállított iratokról nyújt tájékoztatást. Az évkönyvek terjedelmének legnagyobb részét elfoglaló két rovat a forrásközlés, valamint különösen értékes levéltári fondok és dokumentumok ismertetése, „áttekintése". A „Dokumentumok" rovatban levéltári anyagot közölnek a történelmi kutatás előterében álló történelmi eseményekről. A 2. számban pl. B. MATEEV közöl iratokat a Burgasz kerületében 1899—1900-ban kirobbant tized-ellenes parasztmozgalmakról, a 3. számban D. KOEN: A német megszálló csapatok finanszírozása ós ennek hatása a népgazdaságra (1941 — 1944) témakörből közöl iratokat. A „levéltári fondok és dokumentumok áttekintése" sajátos rovat, amelynek segítségével a fiatal bolgár levéltári szervezet a fejlődés jelenlegi szakaszán nyilván a maximális segítséget nyújthatja a kutatóknak. Fontos történelmi eseményekhez fűződő iratokról — általában fondokról, de fondnál kisebb egységekről is — ad leíró ismertetést, hasonló módon, amint azt mi pl. a felszabadulás 15. évfordulóján, a felszabadulással kapcsolatos iratok ismertetésével a Levéltári Híradóban tettük. Ezek az ismertetések általában nem hosszabbak 7 — 8 nyomtatott oldalnál. Ilyen ismertetést találunk pl. a 2. számban a nevrokopi macedón dohánytermelő szövetkezet 1921—1944 közötti'működéséről, a leningrádi Központi Állami Történelmi Levéltárban levő és a bolgár—orosz kapcsolatokra rávilágító dokumentumokról, a 3. számban a bolgár nép 1944 —1945-ben vívott hazafias háborújáról stb. A felsorolt példákból is látható, hogy a bolgár levéltárosok ebben a rovatban a legkülönbözőbb témákra vonatkozó iratokról adnak igen hasznos ismertetést. Az Izvesztija na darzsavnite arhivi eddig megjelent számai azt tükrözik, hogy az . évkönyv szerkesztősége helyes úton jár, s hogy a jövő munkájára vonatkozólag is helyes célt tűzött ki, amikor a 2. szám szerkesztőségi cikkében a levéltárosok legközelebbi feladataként a levéltári munka elméleti kérdéseinek tárgyalását jelöli meg. Kővágó László LA GAZETTE DES ARCHIVES Organe de P Association amicale et professionelle des Arehivistes francais. Paris. Nouvelle série No 25-30. (1959-1960.) A francia levéltárosok baráti és szakmai egyesületének hivatalos lapja az 1959. évi első — az éveken áthaladó folyamatos sorszámozás szerint 25. — szám elnöki bevezetőjében bejelenti, hogy az eddigi féléves periódusról áttért a negyedévenként való megjelenésre. A következő — 26. — szám elnöki előszava a kutatási prémium elmaradását, a francia levéltárosok mindeddig orvosolatlan sérelmét tárja a nagyközönség és az illetékes hatóságok elé. Ismeretes, hogy az 1957. évi márciusi rendelettel létesített 20%-os kutatói pótlék a francia levéltárosokat nem illeti meg, s ezzel a közvélemény előtt mintegy visszasüllyeszti őket egyfajta „iratrendezői", katalóguskószítői, pusztán technikai szintre, holott tudományos munkásságuk, képzettségük folytán éppolyan joguk volna erre az anyagi-erkölcsi megbecsülésre, mint pl. egyetemi státusban dolgozó kollégáiknak. A levéltárosok, anyagi reményeikben csalódva, jövőjüket kilátástalannak ítélve, mind nagyobb számban mondanak búcsút hivatásuknak. A francia levóltárigazgatás, a szakszervezetek s a levéltárosegyesület továbbra is e szégyenteljes megkülönböztetés kiküszöbölésén fáradozik. A 27. szám elnöki előszava is utal erre a problémára, amikor a távozó Charles Braibant levéltári főigazgatót búcsúztatva, a helyébe lépő André Chamsont üdvözölve, rövid szemlét tart a megoldásra váró, legsürgősebb kérdések fölött, és aggasztónak ítéli az utánpótlás gondját — éppen ,,a levéltárosok meg nem érdemelt anyagi helyzete" miatt. Igen érdekes a 30. szám előszava, mely arról ad számot, hogy az École des Chartes — a francia levóltárosképző főiskola — 18 hallgatójából 13 nő mellett csak 5 a férfi. A lftvóltárosegyesült elnöke elismerő szavakkal adózik itt a női levéltárosoknak (megállapítja, hogy az Archives Nationalesben például többségben vannak, s hogy a női intuíció, rendszeretet, türelem megannyi levéltáros-erény), ugyanakkor azonban sajnálattal szögezi le, hogy az ifjúság szemlátomást elfordul az École des Chartes-tól s így a levéltárosi pályától is. Ennek nem utolsósorban az az oka, mint mondja, hogy a levéltáros-paleográfusi diploma nem nyújt alapot egy család megfelelő eltartásához. Haté-