Levéltári Közlemények, 32. (1961)

Levéltári Közlemények, 32. (1961) - FOLYÓIRATSZEMLE - Schmidt Ádámné: Der Archivar, Jg. XII–XIII. (1959–1960) / 244–247. o.

246 Folyóiratszemle Hosszas tárgyalások eredményeképpen ma a levéltárnak a Habsburg házzal és Ausztriával kapcsolatos iratai a Haus-, Hof- und Staatsarchivban vannak. A bonni ROLAND SEEBERGELVERFEIDT az ottani birodalmi sajtólevéltárról közöl ismertetést, ahol teljes egészükben vagy kivágatokban, levéltári módszerrel rendezve őrzik, ül. gyűjtik a bel- és külföldi sajtótermékeket a célból, hogy azokat a hivatalos szervek, minisztériumok stb. rendelkezésére tudják bocsátani. Amennyiben a körülmények engedik, ez a gyűjtemény a Bonnba akkreditált újságírók és a tudományos kutatók rendelkezésére is áll. Jelenleg a sajtólevóltár kereken 3000 különféle kül- ós belföldi napilap és folyóirat felett rendelkezik. Naponta 130 kül- ós belföldi újságot, folyóiratot lektorálnak, aminek eredményeképpen évente több mint 300 000 sajtókivágat jön létre. A sajtólevóltár anyagát vásárolt gyűjtemények is gazdagítják (XII : 1.). Ugyanez a szerző a XII: 3. számban ismerteti és móltatja a sajtólevóltár nesztorának, Kari d'Ester professzornak működését. A XIII : 1. számban a németországi sajtódokumentációról EGON MEBKEE, a brémai német sajtókutatásról ELGER BLÜHM cikke tájékoztat. Ugyanebben a számban személyes élmények alapján HANS BARKHATJSEN egy másik, nagy dokumentációs értékű gyűjtemény, az 1934-ben életrehívott, de 1945-ben megsemmisült Német Birodalmi Filmarehivum alapításáról, szervezetéről ós működéséről ad történeti visszatekintést. Idetartozónak érezzük még GOTTHARD WOLF, a göttingai,,

Institut für den Wissenschaftlichen Film" igazgatójának a XII : 3. számban megjelent cikkét is: méltatja a film elvitathatatlan jelentőségét az oktatás és a tudományok terén. A XII : 2. számban 3 cikk foglalkozik városi levéltárak problémáival. G. v. RODEN a. modern nagyvárosi levéltáraknak a városi topográfia szempontjából számbajöhető forrásanyagára hívja fel a figyelmet, s mutatja be azt Duisburg példáján. R. BRANDTS és Fr. HERBERHOLD Rajna- Wesztfália tartomány levéltári tanácsának a városi levéltárak igazgatására vonatkozó irányelveit ismertetik. Ennek kapcsán kitérnek a levéltárvezetö feladatára, a levóltárrendezés módszerének, kutatási, raktározási kérdéseknek szabályozására. Érdekes, hogy rendezési elvük tárgyi csoportosítás a proveniencia elvének lehető tiszteletbentartásával; a régi iratjegyzékek alapként messzemenően felhasználandók, s a rendezés a régi aktaszámok szerint kell hogy történjók, még akkor is, ha a hozzájuk tartozó jegyzék elveszett, de a rendszer maga az iratokból még felismerhető. A 33 tárgyi csoportra tagolt rendszerű hochenburgi városi levéltár rendjének helyreállításáról tájékoztat M. HOFFMANN. Ugyanennek a számnak egy másik cikke selejtezési kérdéseket tárgyal: E. HORSTMANN e problémát a posta vonatkozásában vizsgálja. Tematikailag ide csatlakozik a XIII : 2 — 3. számban LISA KAISER, a svédországi utazása kapcsán az ottani levéltárakat és levéltárosokat illetően szerzett tapasztalatairól szóló érdekes részletes beszámolója. E beszámoló második részében a szerző arról a Svédországban 1958 — 1959-ben lefolyt folyamatról tájékoztat, amelynek során az állami levéltárak vezetősége egyre nagyobb befolyást szerzett a hivatali ügykezelés és a hivatali irattárak kialakítása és rendjének fenntartása felett. A cikk részletesen ismerteti a külügyminisztérium kivételével minden minisztérium "részére érvényes levéltári statútumot, amely 1959. március 1-i hatállyal a minisztériumokban létesítendő levéltárak (régi irattárak) felállításánál követendő alapelveket szabályozza. Ezután részletesen tárgyalja a területi kormányzati szervek régi irattárainak megszervezését, az egységes iratjegyzékeket, melyekben már tárgyi csoportosítás nyomul előtérbe, végül a községi szervek levéltáraira vonatkozó rendeleteket ismerteti. A cikkből a svéd levóltárügyben érvényesülő szervezési és iratrendezési irányzatokról világos ós igen tanulságos képet kapunk. A XII : 1. számban két cikket olvashatunk a levéltárosok németországi bérezéséről. (F. GEISTHARDT ós H. KOWATZKI cikkei.) Az első cikk ismerteti a német levéltárosok fizetésének alakulását 1927, óta és méltatja az évek folyamán a levéltárosok fizetésének rendezése érdekében kifejtett törekvéseket. Bírálja a most érvényben levő besorolást és bérezést, amely még mindig sok kívánnivalót hagy maga után. Annak ellenére, hogy az 1957 júl. 27-én életbe lépett reform sokat javított a levéltárosok anyagi helyzetén, a mai napig sem sikerült elérni, hogy egységes bérezési törvény lásson napvilágot — állapítja meg a szerző cikke végén. Ehhez a cikkhez csatlakozóan H. KOWATZKI a városi levéltárak dolgozóinak fizetési viszonyairól számol be. Adatgyűjtés céljából 80 kérdőívet küldött szót, amelyek közül mindössze 54 érkezett vissza kitöltve. Az ezeken feltüntetett adatok szolgáltak a cikk megírásának alapjául. A cikk végső megállapítása: ,,A városi levéltárakra vonatkozóan nagyon tarka ós az NSZK-ban uralkodó kultúrállapotokra nem nagyon hízelgő kép alakult ki; ez azt mutatja, hogy illetékesek még mindig nincsenek annak tudatában, milyen hasznosak a levéltárak az igazgatás részére." Végül két levóltártörtóneti életrajzot is találunk e két évfolyamban: a májusi számban J. PAPRITZ a marburgi levéltárosképző iskola megalapításának 10. évfordulója