Levéltári Közlemények, 32. (1961)

Levéltári Közlemények, 32. (1961) - FOLYÓIRATSZEMLE - Mandl Sándorné: Archivmitteilungen, Jg. IX–X. (1959–1960) / 236–239. o.

Folyóiratszemle 237 egyes számok elején olvashatók. így ismerteti a IX : 1. számban E. SCHETELICH az állami levéltárak aktuális feladatait (értékelve a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának megünneplésében vitt szerepüket és az 1958. évi választások során kifejtett tevékenységüket). így olvashatunk a IX : 2, számban-az állami levéltárakban alakuló szocialista munkaközösségek munkájának jelentőségéről, a X : 1. számban az NDK szocialista levéltárügy ének fejlődéséről és a fejlődés perspektíváiról. A két évfolyam elméleti szempontokból legjelentősebb munkája a MEISNER— LEESCH féle német levéltári terminológia javított és kiegészített kiadása (X : 4.). E munkálat részletesebb ismertetésére külön még úgy is visszatérünk, általánosságban azonban már itt meg kell jegyeznünk, hogy előző változatához képest igen jelentős haladást jelent az előbbi, sokhelyütt még merev sémáinak feloldásában és az egész reálisabbá tételében. Itt kell megemlítenünk még H. LÖTZKE ,,A levéltári munka tervezése és szervezése" című cikkét, mely 1959-ben a Charles Braibant nyugalombavonulása alkalmából kiadott emlékkönyvben jelent meg (X : 3.), valamint W. MÜLLER és a lengyel R. NOVICKI a X : 6. számban megjelent cikkét a napjaink forrásanyagának fontos részét képező hangarchívumnak (hanglemezek, magnetofon-szalagok, dokumentum filmek stb; levéltárai) mint forrásanyagnak őrzése, kezelése és felhasználása tárgyában. A levéltárak konkrét gyakorlati munkáját illetőleg a cikkek nagy súllyal foglalkoznak az NDK levéltáraiban különösen hangsúlyozott rendezés és jegyzékelés, tehát segédlettel való ellátás különböző problémáival. R. DIEZEL: „A legújabbkori iratanyag rendezési és jegyzókelési munkáinak tapasztalatai" címmel (IX : 3.) az Állami Levóltárigazgatóség által életre hívott speciális bizottság tevékenységét kommentálja. Ez a bizottság végiglátogatta a tartományi levéltárakat, ós tájékozódott a legújabbkori iratok rendezési módszerei felől. Összbenyomás: az egyes levéltárakban őrzött iratanyag túlságosan sokrétű és különféle ahhoz, hogy egységes rendezési normák legyenek érvényesíthetők. U. HESS a XIX. és XX. századi állami intézmények iratai rendezésének ós segédletkészítésének speciális módszereit mutatja be a Thüringiai Tartományi Főlevéltár (Weimar) és a tartományi levéltárak munkáján keresztül (X : 3.). Fejtegetései során a szerző arra a megállapításra jut, hogy a tárgyalt iratok rendezésénél általában a proveniencia elve követendő, egyidejűleg felsorolja azonban azokat az eseteket, melyek kivételt képeznek ós más rendezési módot igényelnek. L. ENDERS a Brandenburgi Tartományi Főlevéltár családi levéltárainak rendezési problémáiról ad számot (X : 3.), a felvetődő kérdéseket mindenütt az iratanyagból merített gyakorlati példákon mutatva be. A cikk a proveniencia elvétől kezdve, az iratanyag selejtezéséig, jóformán valamennyi felmerülő problémát tárgyalja, azzal a végkövetkeztetéssel, hogy az egyes állagok rendkívül különböző volta egy egységes rendezési elv kialakítását nem teszi lehetővé, G. SCHMID a szász Népművelési Minisztérium anyagának rendezési munkálatairól számol be (X : 1.) ismertetve a Minisztérium egyes regisztratúráit, a proveniencia- és regisztratúraelv alkalmazását a rendezésnél, végül az egyes állagok feltárásának lehetőségeit. G. ENDERS a tárgyszerinti jegyzékelés módszereiről írva a tárgyi regisztratúrák iratainál alkalmazandó jegyzókelési alapelvekkel ismerteti meg az olvasót (IX : 4.); R. KLUGE a szász tartományi kormányzóságnak a Drezdai Tartományi Föle véltárban őrzött iratanyagáról ós annak feldolgozásáról számol be (IX. 4.). G. RICHTER a Thüringiai Tartomány elnevezésű állag rendezése a Tartományi Főlevéltárban" címmel a regisztratúraelv alkalmazását mutatja be legújabbkori iratokon (IX : 6.). K. STEINMÜLLER ,,A segédkönyvek (Amtsbüeher) feltárása a városi levéltárakban" címmel rámutat néhány segédeszközre, melyekkel a segédkönyvek sokrétű tartalma feltárható (IX : 3.). Mint e rövid ismertetés is mutatja, mindeme cikkek a rendezés ós jegyzékelés kérdését nem pusztán praktikumnak tekintik, hanem sok esetben érdekes (többször a proveniencia és regisztratúra elvre is vonatkozó) elméleti szempontok alkalmazásával és tisztázásával kötötték össze. Ugyanezt láthatjuk azoknál, a fenti rendezési ós jegyzókelési problémakör mintegy mellékágának tekinthető cikkeknél, melyek a történeti térképanyag nyilvántartásának és rendszerezésének során felmerülő problémákról és az e téren szerzett tapasztalatokról írnak (IX : 3.); FR WÄCHTER eleve elveti a tárgyszerinti tagolás lehetőségét, ós provenienciak szerinti csoportosítást javasol. Ezzel az állásponttal száll vitába K. BLASCHKE cikke. A kórdós többoldalú megvilágítását jól szolgálja a szerkesztőség L. A. GOLDENBERG a Szovjetunió Történeti Levéltárában őrzött kartográfiai anyag általános rendezési elveiről írt cikkének német fordításban való közlésével (IX : 6.), mely a problematikát a szovjet levéltárak adottságainak tükrében tárgyalja. Az NDK levéltárosai azonban a cikkek tanúsága szerint változatlan érdeklődéssel fordulnak a levéltáron vagy legalábbis a tudományos levéltári hálózaton még kívüleső