Levéltári Közlemények, 32. (1961)

Levéltári Közlemények, 32. (1961) - FOLYÓIRATSZEMLE - Mandl Sándorné: Archivmitteilungen, Jg. IX–X. (1959–1960) / 236–239. o.

238 Folyóiratszemle iratanyag problémái feléi s. Tanúsítják ezt az iratkezelési problémákkal foglalkozó tanulságos cikkek. „Az ügyvitel és iratkezelés történetéről" címmel B. BEACHMANN történeti perspektívába állítja a kérdést: értékeli a porosz államigazgatás átállítására vonatkozó 1918 utáni javaslatokat, megvilágítja az 1945 utáni helyzetet, megjegyezve, hogy a hiányosságok kiküszöbölésére igen hatékony eszköz kínálkozik napjainkban: használható irattári tervek elkészítése és azok pontos betartása a mindennapi gyakorlatban (IX : 1.). Az irattári terv elkészítéséről ír C. DÜRING is, bemutatva többek között egy decimális rendszer alapján elkészített irattári tervet (IX : 5.). Továbbra is foglalkozik a folyóirat a gazdasági levéltárak problémáival: K. OHLENDORF az államosított káliumipar gazdasági levéltáráról ír (IX : L). Ismerteti létrejöttét és megjelöli feladatkörét hivataltörténeti és levéltári szemszögből. E. NEUSS: „Gazdasági iratanyag francia szemmel" c. cikkében (IX : 1.) B. GILLE „A párizsi Archives Nationales-ban őrzött üzemi levéltárak állagainak áttekintése" című könyvének alapgondolatait ismerteti, különösen kiemelkedőnek .ós értékesnek tartva a levéltári értékű gazdasági iratanyag tipizálásának gondolatát. A X. évfolyam 5. számában is két cikket olvashatunk az államosított üzemek levéltárainak kialakulásáról ós történetéről (O. WALCHA és Ch. STEINER cikkei). A dokumentációs igények erősbödését mutatja az, hogy nő a már korábban is megvolt érdeklődés a levéltári anyagot e szempontból sokban kiegészíteni képes sajtóarchívumok iránt. A X. évfolyam 2. számában két cikket is olvashatunk a sajtólevéltárakról. Az egyikben W. BOELCKE a külügyminisztérium 1871 — 1941 közötti sajtóosztályáról ós annak levéltáráról ír, felvetve a problémát, hogy maga a „sajtólevéltár" kifejezés helytálló-e akkor, amikor javarészt újságkivágatok gyűjteményéről van szó. Szerző szerint helyesebb volna az,,újságkivágatok gyűjteménye", vagy „levéltára" megjelölést használni. A másik cikkben H. DREHER a Berliner Verlag sajtóié véltárának igazgatója ismerteti általában a sajtólevóltárak, de elsősorban a sajátjának struktúráját ós munkáját. R. JAHN ugyané számban" a kiadóvállalatok levéltárainak irodalmi-levéltári anyagáról ír. Rokonproblémát vet fel A. EBERLEIN javaslata a nemzetközi munkásmozgalmi és szakszervezeti sajtótermékek bibliográfiai összeállítására (IX : 6.). A levéltári tudományos munkának változatlanul fontos része marad a fondképző szervek hivataltörténetének, szervezettörtónetének kutatása. H. J. SCHRECKENBACH cikke az állami helyi rendőrhatóságok XIX—XX. századi történetét ós iratanyagát ismerteti (X : 2,), — itt említendő meg U. HESS a thüringiai bányahatóságok szervezetét és levéltári anyagát bemutató írása (X : 2.) és H. CORDSHAGEN „A Mecklenburgi Tartományi Főlevéltár Schwerin-ben, 1887 — 1951." című levóltártörténeti áttekintése (X : 4.). L. ENDERS a XIX. század második felében a brandenburgi községhatárokban bekövetkezett változásokról tájékoztat (X : 2.). Mint legfiatalabb levéltári tudományterületről,' utolsónak emlékezünk meg a levéltári technika kérdéseivel foglalkozó 2 tanulmányról. H. KOCH a levéltárak légnedvességével foglalkozó cikke (X : 5.) ismerteti a légnedvesség kihatásait az iratanyagra ós a nedvesség okozta károk kiküszöbölésének lehetőségeit; nagyobb levéltárak figyelmébe ajánlja az elektromos légnedvessógmérő berendezés állandó használatát (Luftfeuchtmesser K., ára kb. 85.— DM), melyen a hőmérséklet és légnedvesség, — a relatív ós abszolút nedvesség egyidőben — megállapítható. Az eddigi kísérletek azt mutatják, hogy a levéltári anyag tartósságát messzemenően befolyásolhatja a raktárak légnedvességének állandó megfigyelése, illetőleg szükség esetén szabályozása. A X : 6. szám közli HASZNOSNÉ kartársnőnk cikkét a levéltári konzerválás időszerű kérdéseiről. A két évfolyam referáló jellegű és vegyes cikkeiből meg kell említeni H. LÖTZKE a Szovjetunió által a Német Demokratikus Köztársaságnak 1957 óta visszaadott levéltári anyagot ismertető beszámolóját (X : 1.). Ugyané számban P. BANKOWSKI a lengyel levéltárak ós a könyvtári kézirattárak a II. világháború alatt elszenvedett veszteségeiről, A. HAHN a Drezdai Állami Levéltár a II. világháború alatti sorsáról ad számot. Kéthetes látogatásának beszámolójával egybekötve H. LÖTZKE terjedelmes cikkben ismerteti a lengyel levéltárügy helyzetét, szervezetét, személyi problémáit ós a levéltárak munkáját (IX : 2.). W. Wisso a greizi német papírmúzeumról, mint az egyik legfiatalabb német múzeumról ír ismertetést (IX : 2.). G. THIEME a Gera-i kerületben folyó levéltári munkáról számol be (X : 4.), H. GRINGMTJTH — DALLMER „Levéltárak és címertan" című, a Levéltári Igazgatóság által az állami levéltárak tudományos dolgozói részére rendezett levéltárosnapon (1960. II. 22.) elhangzott előadásának átdolgozott összefoglalóját a X : 4. számban olvashatjuk. Említésre méltó még K. KLATJSS cikke: „Levéltári források az 1918. évi Nagy Októberi Szocialista Forradalom történetéhez Brandenburgban", valamint E. GRIMM az államilag vizsgázott levéltárosok levelező oktatásán szerzett tapasztalatokat összefoglaló írása.