Levéltári Közlemények, 32. (1961)
Levéltári Közlemények, 32. (1961) - IRODALOM - Kállay István: Az Osztrák Történetkutató Intézet munkájáról / 219–227. o.
220 Irodalom I. Elméleti oktatás : a) Osztrák történelem; b) nyelv: középkori latin, német, ószláv, olasz, francia; c) Régészet: kelta, germán, szláv, római régészet, emellett kronológia, történeti földrajz, numizmatika, heraldika, diplomatika, művészettörténet; d) forrástan; e) jogtörténet; /) egyházjog; g) hűbéri jog. II. Gyakorlati oktatás: a) különböző századokból származó oklevelek, kéziratok olvasása, megfejtése; b) feladatok írásbeli megoldása; c) ezeknek az írásbeli feladatoknak kritikai megvitatása, illetve előadása. Kezdetben igen nagy hiány mutatkozott oktatókban. Az Intézet első igazgatója, Albert Jäger, autodidakta volt. Mellette 1856-tól kezdve egyre erősebben érvényesült Theodor Sickel befolyása. Sickel 1856-ban tartott előadásokat az Intézetben „Bevezetés a diplomatikába, paleográfiába, gyakorlattal egybekötve" címmel (hetenként öt alkalommal). Az oklevéltan egyetemi oktatásának és művelésének nagy jelentősége volt, hiszen ezekben az években — Franciaország kivételével — az oklevéltant még szinte kizárólag csak a levéltárak művelték. Sickel jól ismerte az 1821-ben alapított és 1846—47-ben megreformált École des Chartes-ot, melyet példaképnek tekintett. Működésének első éveiben tehát az intézeti oktatás mellett a modern oklevélkutatás kiépítésével foglalkozott, s az oklevelek eredetiségének vizsgálatát helyezte a kutatások középpontjába. Ez a törekvése és liberális megnyilatkozásai ellenkeztek a hivatalos irányzattal. Általában is^Sickel működésének volt köszönhető, hogy a történeti segédtudományok nagyobb súlyt kaptak az Intézet oktató munkájában. S az ő idejében jöttek létre az Intézet nagy tudományos vállalkozásai: 1875-től kezdve, mikor Ausztria is részt vállalt a Monumenta Germaniae Historica kiadásában, annak egyes kötetei (diplomatikai vonatkozásokban ez egész sorozat fő irányítója ekkor Sickel volt), 1880-tól kezdődőleg a „Kaiserurkunden in Abbildungen" 4 . S nem felesleges talán megemlíteni, hogy a magyar diplomatikai tudományosság is Sickel-tanítvány: Fejórpataky László révén indult el új korszerű irányba. 1881-ben kapta meg az Intézet a jóváhagyást, hogy ösztöndíjasokat küldhet Rómába. Ettől az időtől kezdve számíthatjuk az Intézet római filiáléjának működését. Az Intézet számára igen nagy jelentősége volt, hogy tagjait Rómába küldhette nemcsak tanulmányaik folytatására, hanem történeti kutatómunkára is. A római f iliale célja elsősorban a „Monumenta Habsburgica" kiadása, illetve ehhez az anyag gyűjtése volt. Két kötet jelent meg belőle: „Mitteilungen aus dem Vatikanischen Archiv" címmel. Az ezekben közölt források nem annyira Ausztriát, mint inkább az egész birodalmat érintették. Sickel korszakában a római füiale is egyre inkább segédtudományokkal — főleg pápai oklevéltannal — foglalkozott. 1880-ban jelent meg először az Intézet folyóirata a „Mitteilungen des Instituts für österreichische Geschichtsforschung". A Mitteilungen célja: történeti forrásokat publikálni, történeti segédtudományi kérdésekkel foglalkozni, áttekintést adni az osztrák ós a nemzetközi történeti irodalomról. A folyóirat 'megjelenése kedvező nemzetközi visszhangot váltott ki; rövidesen a történeti segédtudományok vezető folyóirata lett. Ezt a jellegét sokban mai napig megőrizte. Az a jó kapcsolat azonban, ami ma az Intézet és a levéltárak, elsősorban a Haus-, Hof- und Staatsarchiv között fennáll, ebben az időben még nem volt meg. Az oklevélolvasási gyakorlatokat ugyan a Haus-, Hof- und Staatsarchivban tartották, de az Intézet tagjai és az oktató csak meghatározott ideig tartózkodhattak a levéltárban, és csak a levéltár által kiválasztott okleveleket olvashatták. Az 1891—1903 közötti éveket Alphons Lhotsky, az Intézet történetírója és jelen/ legi professzora, az „Intézet fénykorának"-nevezi. 5 Ebben az időszakban találkozunk Oswald Redlich, Mühlbacher, Ottenthal ; Alphons Dopsch nevével. Oswald Redlieh levéltáros volt, és ez a tény közelebb hozta az Intézetet a levéltárakhoz. 1895-ben Redlich tartott először levóltártanielőadásokat. 1899-ben vették tantervbe az osztrák alkotmányié«? Santifaller :, Das Institut für öst. Geschichtsforschung. Wien 1950. 17. old. 5 A. Lhotsky i. m. 214. old. '
