Levéltári Közlemények, 32. (1961)

Levéltári Közlemények, 32. (1961) - IRODALOM - Győrffy Sándor: A szovjet archeográfia fellendülése az SZKP XX. Kongresszusa után / 209–215. o.

Irodalom ^- 211 „A történelmi front munkásainak egy részét képező szovjet levéltárosok feladata az, hogy gyakorlati segítséget nyújtsanak a pártnak és népünknek a kommunista építés feladatainak sikeres végrehajtásához, hogy minden lehetőt megtegyenek a Szovjetunió Állami Levéltári Fondja dokumentumanyagainak a szovjet nép érdekében való minden oldalú felhasználásához... A felhasználás leghatékonyabb módja a forrásanyagok publikálása. A legutóbbi időkig azonban a dokumentumok publikálása sajnos nem kapott kellő helyet állami levéltáraink munkájában. Csak a Szovjetunió Minisztertanácsa 1966. februári határozata után kezdett első helyre kerülni a levéltári anyagok közzététele/'

9 írja G. A. Belov, a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő Levéltári Főigazgatóság vezetője, „A Szovjetunió Állami Levéltári Fondjának felhasználása a történettudomány érdekében" c. tanulmányában. A Levéltári Főigazgatóság már 1956-ban kidolgozta a levéltárak publikációs munkájának 5 éves (1956—-1960) tervét. A tervben 326 dokumentumkötet szerepelt, ebből 1960. máj. l-ig 298 meg is jelent, a többi pedig a kiadónál van. Azáltal, hogy a Főigazgatóság a publikációs munkát első számú tervfeladattá tette, hogy a történésziéveltarosok jelentős részének főfeladatává tette, biztosítani tudta a terv realitását, a kiadványok elkészülését. Többszáz történészlevéltáros munkaidejének 50—95%-ában dolgozott ezeken a kiadványokon. » A levéltárosok által készített (1956—1960 között megjelent) dokumentumkötetek közül 180 a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a szovjet korszak történetével, 88 a forradalomelőtti időszak történetével, 30 pedig mindkét korszakot átfogó, illetve egyéb témákkal foglalkozik. A legsokoldalúbban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom története került dokumentálásra, kapcsolatban a forradalom 40. évfordulójával, 104 kötetben. A polgárháború ós a külföldi katonai intervenció történetével 14 kötet, a szocialista építés történetével 44 kötet foglalkozott. Az Októberi Forradalom'történetének dokumentumait publikáló kötetek részben össz-szövetségi,' részben köztársasági, részben helytörténeti (területi) jellegűek. ,,A Nagy Októberi Szocialista Forradalom — Anyagok és dokumentumok" c. 15 kötetre tervezett, reprezentatív jellegű forráskiadványnak 1960-ig az első 6 kötete jelent meg, egyenként átlag 1000 oldalas, nagyformátumú, gyönyörű kiállítású kötetben. Ez a munka a szovjet levéltárosok anyaggyűjtő, feltáró munkáján alapszik, a szerkesztésében részt vesznek az SZKP KB-a mellett működő Marxizmus-Leninizmus Intézetének és a Szovjet Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársai is. A sorozatnak hozzánk eddig eljutott kötetei: „A forradalmi mozgalom Oroszországban az önkényuralom megdöntése után — 1917. márc.—ápr." és „Az októberi fegyveres felkelés Petrográdban — 1917. okt.—nov." 726, illetve 1387, nagyrészt először publikált, dokumentum közreadásavalv dokumentálják a szovjet levéltárosok hatalmas arányú anyagfeltáró munkáját. Az Orosz. Szövetségi Köztársaságban 59 helytörténeti jellegű forrásgyűjtemény jelent meg a szovjethatalom kialakulásának ós megszilárdulásának, a szocialista fejlődós kezdeteinek történetéről. ,,A Nagy Októberi Szocialista Forradalom Ukrajnában"'' címmel 3 kötetes forráskiadványt adott ki Kievben az Októberi Forradalom és a Szocializmus Építésének Központi Ukrajnai Levéltára. Ezek a kötetek 935 + 622 + 865 dokumentum közzétételével átfogó képet adnak 1917. febr. — 1918. ápr. között az ukrajnai forradalmi mozgalom történetéről. Egyedül Ukrajnában további 23 helytörténeti jellegű forráskiadvány jelent még meg. A Grúz ós a Bjelorusz Szocialista Szovjet Köztársaságban kétkötetes, az Örmény, az Azerbajdzsán, a Moldvai, a Lett, az Észt és a Kazah Szovjet Köztársaságban pedig egykötetes forráskiadvány jelent meg a szocialista forradalomnak ez országokban törtónt győzelméről. Mindezek az Októberi Forradalom győzelmének történetével foglalkozó dokumentumkötetek a XX. Kongresszus szellemében mindenekelőtt a szocialista forradalom népi jellegét,'a tömegek forradalmi alkotó készségét dokumentálják. E kiadványok imponáló tényanyag felsorakoztatásával döntik meg a burzsoá történészek azon állításait, hogy az Októberi Forradalom a körülmények „véletlen" összjátékának, egy „forradalmi kisebbség" „terror"-jának eredménye. Az ukrán, kazah, lett, észt, grúz ós más szövetségi köztársaságokban közzétett dokumentumgyűjtemények a forradalmi osztályharc, a szocialista forradalom e területeken való lefolyásának dokumentálásával megdöntik a nemzetközi imperializmus ós a helyi burzsoá-nacionalizmus olyan rágalmait, hogy a 9 Voproszi Isztorii 1960. 10. sz. (oroszul) •14*