Levéltári Közlemények, 32. (1961)

Levéltári Közlemények, 32. (1961) - IRODALOM - Győrffy Sándor: A szovjet archeográfia fellendülése az SZKP XX. Kongresszusa után / 209–215. o.

210 Irodalom útjának perspektíváját. A kongresszus „továbbfejlesztette és elmélyítette azt a lenini tételt, hogy az egyes országok a legkülönbözőbb formákban térhetnek át a szocializmusra, hogy lehetséges a szocialista forradalom békés fejlődése/'

2 Munkájában fontos helyet foglal el a marxizmustól idegen személyi kultusznak és következményeinek leküzdése. A Kongresszus jóváhagyta a Központi Bizottságnak 1953 óta folyó ilyen irányú politikáját, éles bírálatnak vetette alá az ideológiai munka fogyatékosságait, elsősorban a dogmatizmust ós a betűrágást, feladatul tűzte ki az egész ideológiai munka gyökeres megjavítását. A Kongresszuson felszólaló delegátusok több ízben'foglalkoztak a személyi kultuszszal kapcsolatos dogmatizmusnak a társadalomtudományok terén okozott káros hatásával. „Nem nézhetjük az elméletet a dogmatikusok, az élettől elszakadt emberek szemévej," — mondotta előadói beszédében N. Sz. Hruscsov, a párt első titkára

3 rámutatva a történettudománynak, a párttörténetírásnak az élet követelményeitől való elmaradására. ,,Ha történészeink annak rendje ós módja szerint kutatnának a levéltárakban a történelmi okmányok között" -— mondotta A. J. Mikoján •—, akkor előbbre lehetne a szovjet történetírás.

4 A. M. Pankratova arra hívta fel a figyelmet, hogy Lenin erélyesen tiltakozott a tények önkényes kezelése, összefüggésükből való kiragadása ellen. „Alaposan tanulmányozni kell a konkrét tényeket, a valósághoz hű, lakkozás és szépítgetés nélküli értékeléseket kell adni" — mondotta, fellépett a „történetietlenség" és a „vulgarizáló leegyszerűsítés" ellen.

5 A szovjet történészek a Kongresszus után megállapították, hogy az igazán tudományos történeti kutatómunka lehetetlen a levéltári anyagok, statisztikai adatok elmélyült tanulmányozása nélkül. Felléptek egyes történelmi dokumentumok indokolatlanul nem kutathatóvá való nyilvánítása ellen.

6 A dolog természeténél fogva a Kongresszus után a megújhodó szovjet történetírás „arccal a levéltárak felé" fordult. „A legutóbbi időkig a szovjet történészek, közgazdászok, filozófusok, jogászok kevés levéltári anyagot használtak fel munkáikban, •— írta a pártsajtó. •— A tudományos dolgozók gyakran kénytelenek voltak kutatásaikban csupán az újságokban közzétett tényekre támaszkodni, nem mindig volt meg a lehetőségük, hogy tanulmányozzák és tudományos körökben ismertethessék az eredeti, levéltári dokumentumokat."

7 Bírálták a levéltárakat, hogy nem foglalkoztak forráspublikációs munkával. „Nincsenek dokumentumgyűjtemények a Szovjetunió szocialista iparosítása, a kultúrforradalom történetéről. Gyengén folyik a munka a gyárak, üzemek történetéről szóló forráskiadványok kiadása terén" Bírálták azokat a kiadóvállalatokat, amelyek akadályozták, nehezítették a publikációs munkát. ,,A történettudomány elmaradásának leküzdését elősegíti a levéltárak működésének megjavítása, a levéltárakban végzett kutatómunkához nagyobb lehetőségek biztosítása."

8 A szovjet történész-levéltárosok az SZKP XX. Kongresszusa után, a Párt útmutatásai alapján, mindenekelőtt az areheográfiai munka nagyarányú fellendítéséhez fogtak hozzá. A Levéltári Főigazgatóság felhívta az egyes levéltárak vezetőinek figyelmét a forráspublikációs munka nagy jelentőségére, terveket dolgozott ki a dokumentumkiadás tematikájára, utasításokat a munkamódszerre. Helytelen lenne, ha mellőznénk annak megemlítését, hogy e fordulatnak meg voltak a maga közvetlen előzményei is. Már az SZKP Központi Bizottságának a Párt megalakulása 50. évfordulójára 1953 nyarán kiadott tézisei, melyek felvetették a személyi kultusz és a dogmatizmus káros hatását, élénkítően hatottak a társadalomtudományok, köztük mindenekelőtt a történettudomány fejlődésére. Az 1905-07-es orosz forradalom 50. évfordulójára pedig egy sor forráskiadvány megjelenésével újra nekilendült a publikációs tevékenység is. Az igazi fellendülés azonban 1956 után, az SzKP XX. Kongresszusának üdvös hatására következett be. 2 TTo. 801. p. 3 Az SzKP XX. Kongresszusa. Bp. 1956. 135. p. 4

Uo. 366. p. 5 Pravda 1956: 53. sz.; — közli: Századok 1956: 1—2. sz. 6 A XX. Pártkongresszus ós a történeti kutatás feladatai. Voproszi Isztorii 1956. 3. sz.; •— közli: Párttörténeti Közlemények 1956. 2. sz. 7 Használjuk fel széles körben a levéltárak dokumentumkincseit. Partyijnaja Zsizny 1956. 4. sz.; — közli: Párttörténeti Közlemények 1956. 2. sz. 8

Uo.