Levéltári Közlemények, 32. (1961)

Levéltári Közlemények, 32. (1961) - IRODALOM - Sashegyi Oszkár: Walter Goldinger: Geschichte des österreichischen Archivwesens. Az osztrák levéltárügy története. Wien, 1957. / 207–209. o.

Irodalom 207 forradalmi demokraták műveiben", Sz. M. Kastanov cikke pedig ,,A feudális immunitás körülhatárolása a XVI. század első felében" címet viseli. Ez utóbbiban tárgyalt történeti jelenség a feudális központosítás folyamatának fontos mozzanata volt. I. 1. Jakovljev a csitai és vlagyivosztoki 1905—1906. évi fegyveres felkelés történetét tárgyalja. Bélay Vilmos WÁLTER GOLDINGER GESCHICHTE DES ÖSTERREICHISCHEN ARCHIVWESENS Wien 1957. VII, 101 p. AZ OSZTRÁK LEVÉLTÁRÜGY TÖRTÉNETE Egy ország levéltárügyónek történetét megírni — különösen a szervezett állami levéltárügy kibontakozása előtti korszakokban — nehezebb feladat, mint egyetlen levéltár történetének folyamatát felvázolni. Nemcsak azért problematikus az ilyen vállalkozás, mert az összefoglaláshoz szükséges előtanulmányok általában még nem tisztáztak minden részletkérdést, hanem azért is, mert a levéltárügy története igen széleskörű problematikát vet fel, amely a legkülönbözőbb társadalomtörténeti stúdiumokhoz szorosan kapcsolódik. Az osztrák levéltárügy története számunkra különös érdekkel bír, egyrészt az analógiák miatt, amelyeket az ausztriai és magyarországi fejlődós kezdettől fogva felmutat, másrészt annál a különleges kapcsolatnál fogva, amely a Habsburg uralom évszázadaiban, s ezen belül még a dualizmus korában is, a két levéltárügy között fennállt. Goldinger öt levéltártörtóneti cikke, amelyek immár közös kötetbe összefogva kerültek kiadásra, az osztrák levéltárügy történetének lényeges kérdéseiről adnak rövid, tömör összefoglalást. Szerzőt, aki különben a bécsi egyetemen levéltártant ad elő, didaktikai munkája is e kérdések tisztázására indította. Könyve alapos levéltári kutatások és kiterjedt irodalmi anyag alapján íródott, és rendkívül sokoldalúan világítja meg a levéltárügy fejlődését Ausztriában. Goldinger arra törekedett, hogy már művének periodizációjában is, a levéltárak fő típusainak meghatározásánál is a levéltárak és levéltárügy fejlődésének belső törvényszerűségeit juttassa érvényre. Az első fő korszakban, amely szerinte a XIX. század közepéig tart — s amely így, anélkül hogy szerző a társadalmi-gazdasági összefüggésekre utalna, mégis, helyesen, a feudalizmus korát foglalja magában — a levéltárak két fő típusát rajzolja meg: a „Schatzarchiv" (magyarul kincsarchivumnak mondhatnók) és a „Kanzleiarchiv (irodai archívum) típusait. Az elsőben őrizték a feudális korszakban oly fontos jogbiztosító okleveleket, a másodikban a napi ügyvitelben használatos regisztereket, urbáriumokat ós egyéb iratokat. Az általa felhasznált adatok szerint a középkor komplex tartalmú kincstáraiból (Schatzgewölbe) csak a XIV. század közepetáján válnak külön a levéltárak (Briefgewölbe), amelyeket azonban továbbra is kincsként kezelnek, biztos — gyakran többszörös — zár alatt tártának. Kolostori leltárak még a XVIII. században is a kincsekkel együtt tüntetik fel az okleveleket. Emellett az ügyvitel során felgyülemlett aktákat és ügyviteli könyveket külön kezelték, s ezeket, különösen a régebbieket, szintén „archívumnak " nevezték. Az aktatermelés növekedése során azután a XVIII. században egyes hatóságoknál gyakorlati okokból különválasztották a régi irattárat a kurrens irattártól, s az előbbiből külön „irodai archívumot" alakítottak. Kincstár és levéltár szoros kapcsolata a középkorban nem osztrák jellegzetesség: Franciaországban ós Angliában, de másutt is

1 találkozunk hasonló jelenséggel. Goldinger ennek a fejlődésnek antik gyökereire és a pápaság hasonló gyakorlatára utal. Az osztrák levéltártörténet számára a „Sehatzgewölbe" elnevezés (a Habsburgok titkos levéltárai sokáig megőrizték ezt a középkorias kifejezést) kézenfekvővé tette ezt a kapcsolatot, amit azután Lhotsky kutatásai

2 világítottak meg. A magyar levéltártörténeti irodalom ezt a problematikát még nem tisztázta, sőt a legújabb időkig fel sem ismerte, holott a középkori Magyarországon a „domus tavernicalis" kifejezés — amellyel nemcsak a 1 Kubinyi András A királyi kincstartók oklévéladó működése Mátyástól Mohácsig c. cikkének egy lábjegyzetében (Levéltári Közlemények XXVIII, 1958. 50.1.) a szicíliai példára hivatkozik, ahol az archívum a pénzügyeket intéző kamara egyik alosztálya volt. 2 Festschrift des Kunsthistorischen Museums zur Feier des fünfzigjährigen Bestandes II (1941—1945): Die Geschichte der Sammlungen. 14*