Levéltári Közlemények, 32. (1961)
Levéltári Közlemények, 32. (1961) - FORRÁSKÖZLÉS - Karsai Elek: Iratok a Gömbös-Hitler találkozó (1933. június 17–18.) történetéhez / 147–199. o.
166 Karsai Elek messzemenő politikai következményeit. Magától értetődik, hogy mindez az ausztriai helyzet alakulását sem hagyhatja érintetlenül. Az a gazdasági belátás, amely a német— magyar viszony rendezésénél megnyilvánult, úgy látszik, már a magyar—román szerződós megkötésénél is uralkodik és alkalmat szolgáltat további kedvező kilátásokra. Rendkívül örvendetes, hogy a nemzeti szocialista párt külpolitikai osztálya Berlinben és Bécsben oly messzemenően állt a jó ügy szolgálatába, hogy egyenesen úttörő munkát végzett a szerves és mindkét felet kielégítő újjászervezés érdekében Közép-Európa egyik legbonyolultabb és legnagyobb nehézségekre okot szolgáltató részében. Közölte : a „Reggel" c. hétfői lap 7933. június 19-i száma? 8 A közlemény szövegét a képviselőház 1933. június 19-i ülésén, az első mondat elhagyásával, Rassay Kárply liberális ellenzéki képviselő felolvasta. Interpellációjában többek között a következőket mondotta: ,,T. Ház ! Mik azok a momentumok, amelyeket ón veszélyeseknek látok ebben a berlini útban? Az első az út időpontja. Lehet ugyanis, hogy a miniszterelnök úr más, korábbi vagy későbbi időpontban elmehetett volna Berlinbe anélkül, hogy ezeket a veszélyeket felidézte volna, ma azonban, amikor Németország teljesen izoláltan áll az európai és az amerikai közvélemény előtt, amikor, majdnem azt mondhatnám, az a gyűlölethullám veszi őt körül, amely körülvette a háború megindításának pillanatában és a tengeralattjáró harc megindítása idején, (Petró Kálmán: Münchenben agyonverték a katholikus legényeket! — Zaj.) akkor nekünk fokozottan óvatosaknak kell lennünk, nehogy a magyar ügyet, a magyar gondolatot összekapcsolják a jelenlegi németországi politikával. Úgy van ! Úgy van ! a jobboldalon.) A volt miniszterelnök úr szerkesztésében megjelenő Magyar Szemlének ez irányú külpolitikai elmefuttatása ugyanerre a konklúzióra jut ós azt mondja, vigyázni kell, hogy ne kapcsoljuk össze a magyar ügyet azzal a Németországgal, amely két évtized alatt másodszor helyezi magát nemzetközi vesztegzár alá. Azt mondhatja esetleg a miniszterelnök úr, hogy ő egy olyan erős egyéniség, hogy még egy ilyen karantén-táborba is bemehet, mert nem fogja megkapni ezt a betegséget. Én csak azt ajánlom a miniszterelnök úr figyelmébe, hogy az ilyen vesztegzár alá nemcsak a betegeket szokták venni, hanem azokat is, akik könnyelműen a betegekkel érintkeznek. (Úgy van ! Úgy van ! a bal- ós szélsőbaloldalon.) Ez az a veszedelem, amelyet ón ebben a pillanatban az országra tornyosulni látok. A másik momentum az a körülmény — s ez kellett volna, hogy visszatartsa a miniszterelnök urat ennek az útnak megtételétől —, hogy Németország ma Ausztriával, e velünk barátságos viszonyban élő országgal, majdnem azt mondhatnám, hadiállapotban van. (Úgy van ! Úgy van ! a baloldalon.) Mert lehet, hogy a diplomaták ott ülnek Berlinben ós Bécsben, nyilvánvaló azonban, hogy Ausztria területén ma tulajdonképpen egy háború folyik aj; odaküldött német agitátorok és az önmagát védelmező osztrák kormány között. (Őrgr. Pallavicini György: Itt is vannak agitátorok !) Ilyen körülmények között a miniszterelnök úrnak, mint katonának, éreznie kellett volna, hogy tartozunk annyival Ausztriának, tartozunk annyival az ott heroikus küzdelmet folytató kancellárnak, hogy egy ilyen úttal ne idézzük fel azt a látszatot, mint hogyha Németország politikájának sikerült volna a front háta mögött, Ausztria háta mögött felidézni a nemzeti szocialista veszedelmet. (Úgy van! Úgy van ! a bal-és a szélsőjobboldalon.) Nyilvánvaló és éreznie kell a miniszterelnök úrnak, hogy ez a lépés mindenesetre gyengíthette Ausztriában a hivatalos kormányzat küzdelmét, annak a küzdelmében elfoglalt pozícióját, az ottani nemzeti szocialista előretöréssel szemben. Annál inkább kellett volna gondolnia a rniniszterelnök úrnak erre, ha már érzelmi szempontokat nem érzett az osztrák kormánnyal és az osztrák néppel szemben, mert Németország ós Ausztria küzdelme nem izolált küzdelem a két félre iiózve. Németország és Ausztria küzdelme a nemzetközi problémák élén lovagol (Úgy van ! Úgy van! a baloldalon.), ebben a küzdelemben az egész világ rokonszenve, Olaszországtól kezdve Angliáig az osztrák kormány mellett van, szemben a német kormánnyal. Ez a meggondolás is kellett volna tehát, hogy visszatartsa a miniszterelnök urat attól, hogy egy ilyen utazással azt a látszatot keltse fel, mintha mi, a mi kormányzatunk, a magyar nemzet ebben a kritikus pillanatban nem a nemzetközi egyetemes közvélemény oldalán sorakoznék fel, hanem az azzal szembenálló fronton." ... (Az 1931. évi július hó 18-ra összehívott országgyűlés képviselőházának Naplója, Tizenhetedik kötet, Budapest. 1933. — 335—336. old. — 200. ülés, 1933. június 19. hétfő) (Ugyanott 335. old. — 200. ülés, 1933. június 19, hétfő.)
