Levéltári Közlemények, 32. (1961)
Levéltári Közlemények, 32. (1961) - FORRÁSKÖZLÉS - Karsai Elek: Iratok a Gömbös-Hitler találkozó (1933. június 17–18.) történetéhez / 147–199. o.
152 Karsai Elek Kálmán külügyminiszter a képviselőház külügyi vitájában németbarát húrokat pengetett. Kánya csatlakozván Gömbös május 17-i felszólalásához 24 kijelentette: „Én az Anschluss-t aktuálisnak nem tartom, azaz, hogy koraiaknak tartom azokat az aggodalmakat, amelyek ahhoz a feltevéshez fűződnek, hogy ez a kérdés már legközelebb szőnyegre fog hozatni. Ebből az okból nem tartanám időszerűnek, nem tartanám opportunusnak, ha a magyar kormány már most állást foglalna ebben a kérdésben. Azt hiszem ez annál kevésbé v-olna opportunus, mert nem tartozunk a hatalmas európai faktorok közé, és ennek a kérdésnek megoldásába döntő súllyal amúgy sem folyhatnánk be." 26 Ilyen előzmények után határozta el magát Gömbös arra, hogy elfogadja Hitler meghívását és Berlinbe utazik. Anélkül, hogy a tárgyalások külsőségeire részletesebben rátérnénk, mindenesetre nem érdektelen megemlíteni, hogy Gömbös a szokásos diplöm'äciai út teljes mellőzésével készítette elő látogatását; sem a berlini magyar követ, sem a budapesti német követ, de még a német külügyminisztérium sem tudott Gömbös németországi útjának tervéről. 26 Ami pedig magát a Gömbös—Hitler tárgyalást illeti, legújabbkori történetírásunk már eddig is foglalkozott a tárgyalások anyagával, 27 de, éppen a felhasznált forrás egyoldalúsága miatt, teljes képet nem sikerült adnia. Az itt közölt magyar külügyminisztóriumi ós más forrásból származó iratok, dokumentumok, reméljük, hozzájárulnak ahhoz, hogy az 1933 júniusi Gömbös—Hitler tárgyalásról átfogóbb képet lehessen kialakítani. Anélkül, hogy e tárgyalások anyagát behatóbban elemeznők — ez a későbbi feldolgozások feladata—, az itt közlésre kerülő iratokból megállapítható, hogy az 1933 júniusi Gömbös—Hitler találkozó elhatározó, döntő jelentőségű volt a magyar ellenforradalmi rendszer külpolitikai vonalvezetésében; a magyar külpolitika — e találkozó után — végleg csatlakozott az agreszszív német külpolitikai koncepcióhoz. E tárgyaláson Hitler és Gömbös megállapíthatta, hogy a fő kérdésben azonos állásponton vannak: a Harmadik Birodalom és az ellenforradalmi Magyarország távlati célkitűzéseiket békés úton nem érhetik el — egyetlen megoldás a háború. Magyar szempontból döntő jelentőségű — és ezt mindennél világosabban alátámasztják e dokumentumok —, hogy Gömbös ez alkalommal veti fel, kormányfői szinten, egy olasz—német—magyar politikai, gazdasági ós katonai együttműködés lehetőségét ós szükségességét, itt látjuk első mozzanatait a későbbi „tengely"-barát külpolitikának. Az előző két probléma mellett első pillanatra talán kisebb jelentőségűnek tűnik magyar szempontból az Anschluss-kérdés mikénti kezelése a Hitler—Gömbös tárgyaláson. Ez azonban nincs így: Ausztria bekebelezésének problémája elsőrendű fontosságú volt a 30-as évek elején. Ausztria elbukása megnyithatta az utat a nácik Südostraum elképzeléseinek megvalósítása felé — ezért harcoltak a parlamentben ez ellen Bajcsy-Zsilinszky, Rassay ós mindazok, akik felismerték az Anschluss bekövetkezése esetón a magyar sorban Gömbös ezirányú álláspontját, ismerteti Gömbös 1933 február elsejei utasítását Kánya berlini követnek a Hitlerrel való kapcsolatok felvételére, üzenetét Hitler kancellárhoz és Hitler válaszát. A munka elemzi Bethlen István gróf 1933 márciusi németországi útját, amelynek során Bethlen személyesen találkozott Hitlerrel, és tárgyalásokat folytatott Neurath külügyminiszterrel és Blomberg hadügyminiszterrel. Az 1933 júniusi Gömbös—Hitler találkozó előkészítésében fontos szerepet játszó 1933 április végi Gömbös— Hitler levélváltás szövege is megtalálható Berend—Ránki munkájában. (70—82. o.) 24 Az 1931. évi július hó 18-ra hirdetett országgyűlés képviselőházának Naplója XV. kötet. Budapest 1933. 519. o., 182. ülés. 1933. május 17-ón. 26 Ugyanott. XVI. kötet. 152. o. 184. ülés. 1933. május 22-én. 26 Lásd e forrásközlés 11. számú iratát. • 27 Berend—Ránki i. m. 83—85., 89—92. o.