Levéltári Közlemények, 32. (1961)

Levéltári Közlemények, 32. (1961) - Degré Alajos: Úriszéki peres eljárás a Déldunántúlon a XVIII–XIX. században / 101–128. o.

120 Degré Alajos hallgatta az okirat kiállítóit, és előfordult, hogy ennek alapján állapította meg az irat tartalmának valótlan voltát.

199 Az uradalom tisztjei által kiállított vagy jóváhagyott iratokát azonban kényes esetekben is teljes bizonyító erejűeknek tekintették.

200 Idegen és szokatlan módon kiállított iratokkal szemben bizalmatlanok voltak. PL egy bécsi kereskedő számláját sokáig kifogásolták, és végül sem fogadták el teljes értékű bizonyítéknak.

201 A XIX. században különös fontosságot tulajdonítottak a verekedéssel okozott sérülések megítélésénél az orvosi látleletnek (visum repertum),

202 de nem minden esetben kértek be ilyet.

203 Az írás tisztelete olyan durva határozatok megindokolására is szolgált, mint pl. az eset, melyben a jobbágynak azt az állítását, hogy szekerét 5 évvel ezelőtt elkobozta az uradalom, bizonyításra sem bocsátják, azzal az indokolással, hogy „a protocollumban abban az évben confiscatio nincs feljegyezve".

204 . A tanúkat, mint a megyei eljárásban is nem közvetlenül az úriszék hallgatta ki, hanem a községi elöljárók, az ügyész vagy más uradalmi tiszt, esetleg szolgabíró, és vallomásukat írásba foglalva mint „bizonyságokat" „beperesítették", azaz a periratokhoz csatolták.

205 Az ilyen tanúkat is autenticálták, néha az úriszék színe előtt,

206 máskor a törvényes bizonyság által

207 (aki azonban néha részt sem vett az úriszéken). Az* autenticatio elmaradása az ítélet érvénytelenségét eredményezhette.

208 Közvetlenül az úriszék ritkábban hallgatott ki tanúkat, inkább csak akkor, ha a felek tanúikat oda előállították.

209 A tanúvallomások mérlegelése felületesen és formálisan történt. Olykor az uradalmi tiszt vallomását egymagában is elegendőnek találták valamely tényállítás valóságának megállapítására,

210 holott általában elvül vallották, hogy egyetlen tanú nem elegendő a perbeli állítás bizonyítására,

211 és nem fogadták el a peres felek egyikének szolgálatában álló tanú vallomását sem.

212 Az ilyen részbizonyítékok kiegészítésére azonban a bizonyító fél esküjét elfogadták. Az esküt is bíróságon kívül tették le, és írással bizonyították.

21 199 Mozsgó 1828 (decemberi) : 6. 300 Széchenyi, Marcali 1802. jkv. 14, 19. sz. ügy./Hibás tiszti irat alaptalan figyelembevétele miatt a sedria megváltoztatta az úriszék ítéletét. Bit. sedria jkv. 1812 : 78, 1814 : 26. 2

°i Mozsgó 1839 : 7. 202 Mozsgó 1821 : 3, 1841 : 34, 1842 : 8. „A sértés az orvosi látlelet szerint épen tetemes nem volna" (Mozsgó) 1840 : 10). „A beperesített orvosi látlelet szerint nem az ütés okozta a halált'

5 (Mozsgó 1845 : 43). „Homlokán megütve az orvosi látlelet szerint halált okozó módon megsebesítette" (Mozsgó 1843 : 1). „juxta exhibitum sub C. chirurgi testimonium, nullum penitus lethalis cuiuspiam ictus in eiusdem cadavere vestigium appamerit" (Apponyi fasc, 1. n. 19. Hellprand János és társai bűnügye 1778). 203 Mozsgó 1843 : 6. 204 Mozsgó 1821 : 1. 206 Mozsgó 1819 : 6, 1820 : 17, 1824 : 1, 1825 : 24, 1841 : 27, 1847 : 2, Apponyi fasc. 1. n. 5. (Márkus Ábrahám bűnügye 1760). 206 Mozsgó 1820 : 17, 1839 : 30, 1846 : 42, 52, 1847 : 2. 207 Apponyi fasc. 2. n. 39 (Í800). Ugyané perhez csatolt másik okirat a szolgabíró által közvetlenül kihallgatott tanuk vallomása. 208 Bit. sedria jkv. 1813 .'8, 1814 : 42. A hiány pótlására a sedria az iratokat visszaküldte az úriszéknek. 209 Mozsgó 1820 : 24, 28, 1822 : 43, 47, 1833 : 18, 1834 : 7, 1837 : 3, 4, 1841 : 39, 1846 : 32, 52, 1847 : 15, Bit. Acta sedis dominalis Dunaszekcső 1785. júl. 13. n. 6. 2

io Mozsgó 1823 : 4, 1822 : 42. 211 Mozsgó 1836 : 46, 1846 : 48. 212 Mozsgó 1846 : 48. 213 Mozsgó 1825 : 5. . -