Levéltári Közlemények, 32. (1961)

Levéltári Közlemények, 32. (1961) - Degré Alajos: Úriszéki peres eljárás a Déldunántúlon a XVIII–XIX. században / 101–128. o.

Űriszéki peres eljárás a Déldunántúlon a XVIII—XIX. században 121 A helységben köztudomásúvá válható tényeket a községi bíró és esküdtek nyilatkozatával bizonyították. így az osztály megtörténtét, a szőlők elhatárolását, a kár összegét, a hagyaték értékét.

214 Az eskütársakkal való bizonyítás Werbőczy által leszögezett, a XVI—

XVII. században széltében alkalmazott, még Szegedy által is tételes jogként elismert

215 rendszernek nyomát sem találjuk. A XVIIJK században a fél személyes esküjét egyetlen bizonyítékként is elfogadják,

216 a XIX. században már csak más bizonyíték kiegészítéséül.

217 1775-ben még ítéletet hoztak kínvallatással kikényszerített vallomás alapján. A kínvallatást „fél bizonyíték" kiegészítéséül rendelték el.

218 A pallosjogú úriszéknek kínvallatásra való jogát a kancellária sem vonta kétségbe, csupán azt tartotta kívánatosnak, hogy a jövőben a kínvallatás elrendelésénél körültekintőbben járjanak el.

219 Természetesen a vádlottak megkínzása a kínvallatás hivatalos eltörlése után sem szűnt meg. 1847-ben a vádlott visszavonja a főszolgabíró előtt tett „szabadvallomását" azzal az indokolással, hogy megkínozták. Az úriszék azonban minthogy a „szabadvallás"-t más, közvetett bizonyítékok megerősítették, a vádlottat elítélte.

220 A tanúk költségeit a pervesztes fél fizette. Bár az eljárás ingyenes volt, ez is hozzájárult az úriszéki pereskedés költségessé tételéhez. Egy hosszabban elhúzódó per költségei 50 forintra is rúgtak.

221 Az elnyomás kegyetlen eszközéül használták fel a bűnügyben gyanúsított előzetes letartóztatását is. Ezt még a csupán 16 vagy 25 botütéssel végződött káromkodási ügyekben is elrendelték,

222 és a gyanúsítottnak több hónapig börtönben kellett várnia a legközelebbi úriszék tárgyalására. Egy az anyját megverő fiút több mint egy évi előzetes letartóztatás után ítélték el 20 botütésre (igaz, a büntetés kiszabásánál számításba \ették addigi fogságát is).

223 Az előzetes letartóztatást pusztán azon az alapon is elrendelték, hogy a gyanúsított igyekezett másra terelni a gyanút. Volt eset, hogy az új gyanúsított 4 hónapig tömlöcben ült, míg az új úriszékre sor került

224 — más ügyben három hónapi fogság után állapították meg, hogy a vádlott ellen semmi bizonyíték nincs és így felmentendő.

225 Az ítélethozatalnál számításba vették a vizsgálati fogság időtartamát,

226 de az ítéletben kiszabott szabadságvesztésbüntetés az ítélethirdetés —- fellebbezés esetén a felsőbíróság ítéletének kihirdetése — napján vette kezdetét.

227 Csak az 1840-es években kezdték az ügyész vádjára indított kisebb ügyekben mellőzni az előzetes letartóztatást;

228 ugyanekkor 214 Zichy, Vörcsök 1806. szept. 1. jkv., Mozsgó., 1823^:1, 1835:12, 1843:7, Széchenyi, Marcali 1802. dec. 1-i jkv. 5, 11. sz., Apponyi fasc. 1. n. 4 (1785. 9. sz. per). 216 Tr. m. 27., Szegedy JU. 27. § 2, 3., Eckhart 48—53.1., Varga 43. 1. 216 Bit. Acta sedis dominalis Dunaszekcső 1785. jűl. 13. n. 1. 217 Mozsgó 1841 : 46. 218 Apponyi fasc. 1. n. 17. (1775. Kult Bonaventura ügye.) 219 Tit. közgy. jkv. 1754—6. köt. 134. 1. (1755), Apponyi fasc. 1. n. 27. (1783.) 220 Mozsgó 1847 : 2. 22

* Mozsgó 1842 : 23, 1824 : 1, 1844 : 21. 222 Mozsgó 1828 (decemberi) 16, 1836:23. 223 Mozsgó 1836 : 26, 1837 : 35. 224 Mozsgó 1846 : 52. 225 Mozsgó 1844 : 7. 226 Mozsgó 1824 : 21, 1835 : 23, 1844 : 22, 1845 : 56. 227 Mozsgó 1841 : 25, 1843 : 6, 1844 : 20, 1847 : 21. Pedig a felsőbírói ítélet kihirdetése másfél évvel az elsőbírói ítélet kelte (1843 : 1) után történt. 228 Mozsgó 1840 : 16, 1842 : 6.