Levéltári Közlemények, 32. (1961)

Levéltári Közlemények, 32. (1961) - Degré Alajos: Úriszéki peres eljárás a Déldunántúlon a XVIII–XIX. században / 101–128. o.

Úriszéki peres eljárás a Déldunántúlon a XVIII—

XIX. században 119 Ha a tárgyaláson az alperes nem jelent meg, néha azonnal elmarasztalták,

184 más esetben azonban új határidőt tűztek ki, és csak ennek elmulasztásakor tekintették makacsnak, és marasztalták el.

185 Általában a halasztást szívesen adták meg, így azon a címen is, hogy a felperes nem állította elő hitelesítés végett a tanúit.

186 Érthető tehát a panasz, hogy az úriszéken igen elhúzódnak a perek. Előfordult, hogy egyszerű adóssági pert három év alatt sem fejeztek be.

187 A tárgyalás vagyonjogi perben a felek személyes meghallgatásával kezdődött, és néha a per pusztán ennek alapján eldönthető volt,

188 néha egyezségre vezetett.

189 Bűnügyben először a vádlottnak az uradalmi ügyész vagy tiszttartó előtt tett „szabadvallását" felolvasták, és megkérdezték, fenntartjae. Ezt nevezték autenticatiónak, hitelesítésnek.

190 Csak kivételesen fordult elő, hogy a vádlott az autenticatio során vallomását módosította.

191 Ha az alperes, illetve vádlott tagadott, felperesnek kellett bizonyítania. Ha nem voltak bizonyítékai, keresetét mind bűnügyben, mind polgári perben elutasították.

192 Akadt még földesúr, aki azt a korábban általános elvet

193 próbálta érvényesíteni, hogy a földesúr nem köteles bizonyítani, „a panaszok eránt fejelni és magát védelmezni", de a sedria az erre alapított úriszéki ítéletet megváltoztatta.

194 Az osztály jelleg azonban itt is érvényesült, mert ha a bizonyítani nem tudó felperes nemes volt, keresetét nem utasították el, hanem „bővebb próbák szerzésére" utasították.

195 Bizonyítékul legszívesebben okiratokat használtak, rendszerint már a keresethez vagy alperesi válaszhoz csatolva a végrendeletet, osztálylevelet, adóslevelet, házassági szerződést, kereskedői számlát, adásvételi szerződést.

196 Az iratok hitelességét az úriszék elég gondosan vizsgálta. Pl. az ítéletben is megjegyezte, hogy az írást ugyan a fél nem írta alá, de mivel a jelen volt tanúknak kijelentette, hogy az akaratával megegyezik, ezért bizonyítékul elfogadható.

197 Bizonyító erejűnek tekintették a község bírája és esküdtei által aláírt (keresztvonással megjelölt) és pecséttel megerősített iratokat is.

198 Ha az úriszók kételkedett a községi okiratokban állítottak valóságában, meg184 Mozsgó 1835 : 1, 1838 : 15, 16, Pécsvárad 412. sz. jkv. 4,7. (1824.) 186 Mozsgó 1834 : 5, Apponyi fasc. 1. n. 19. 14. sz. per (1778). 186 Mozsgó 1820 : 13, 14, 15., 1842 : 27, 1846 : 48. 187 Corp. Stat. ÍV/1. 385, 786.1. (Pest vm. 1673, Trencsén vm. 1736), V/l. 326, 440.1. (Sopron vm. 1717, Komárom vm. 1726), Mozsgó 1833 : 27, 1834 : 42, 1835 : 48. 188 Mozsgó 1819 : 7, 1820 : 7, 8, 1821 : 3, Széchenyi, Marcali 1802. júl. 2-i jkv. 4, 8, 9, 17. sz. ügy., Bit. Acta secüs dorn. Dunaszekcső 1799. n. 3. 189 Mozsgó 1820 : 9, Bit. Acta sedis dorn. Dunaszekcső 1768. nov. 9. n. 3., Apponyi fasc. 1. n. 27 (1783. 8. sz. per). 190 Mozsgó 1829 : 30, 1843 : 2, 3. 191 Mozsgó 1846 : 48, 1847 : 2. 1

92 Bit. Acta sedis dorn. Dunaszekcső 1785. júl. 13, n. 2., Mozsgó 1840 : 9, 30, 32, 1837 : 20, 1833 : 34, 1841 : 34, 1843 : 21, 1824 : 2, 7, 19 (bűnügy), 1828 (decemberi) 4, 15 (bűnügy), 1830 : 21, 22, 23 (bűnügye 1821 : 16, 1828 : 9. 193 Eckhart 9, 49. 1., Varga 43. 1. 194 Bit. sedria jkv. 1813 : 54. sz. 195 Mozsgó 1821 : 5, 1824 : 16, 1825 : 1. 196 Apponyi fasc. 2. n. 3. (1795), Zichy, Vörcsök 1802 (özv. Merga Józsefné folyamodványa), Mozsgó 1819 : 1, 3, 4, 1820 : 21, 22, 28, 1821 : 12, 1823 : 8, 1827 : 7, 10, 16, 1833 : 20. A korábbi időre 1. Eckhart 45 — 48 és köv. 1. 197 Mozsgó 1837 : 7, Bit. sedria jkv. 1815 : 16. sz., Apponyi fasc. 1. n: 21. (Fallner per 1778). 198 Apponyi fasc. 2. n. 3., Bit. sedria jkv. 1814 : 27. sz.