Levéltári Közlemények, 32. (1961)

Levéltári Közlemények, 32. (1961) - Degré Alajos: Úriszéki peres eljárás a Déldunántúlon a XVIII–XIX. században / 101–128. o.

114 Desré Alajos a botozással büntetést az úriszék hatáskörébe tartozónak tartotta, de a viszszaélő ispánt nem büntette meg, a panaszt pedig elutasította.

118 A vármegye már kikelt e gyakorlat ellen, s meghagyta az úriszéknek, keményen dorgálja meg azt a tiszttartót, aki ,,a panaszolkodót oly közönséges helyen oly büntetéssel (12 pálca) minden bírói ítélet nélkül a fejedelmi rendelések ellenére is megfenyítette". í)e a megrovás alapjául nem a tiszttartó hatáskörének hiánya, hanem az szolgált, hogy a panaszosokról állított lopást nem bizonyították.

119 Vagyoni perben is döntött úriszéken kívül személyesen a földesúr vagy tiszttartó. Döntése ellen a felek panaszt tettek a vármegyéhez, de az az úriszékhez utasította őket, az úriszék pedig a bíróságon kívüli döntést rendszeresen helybenhagyta .

12

° Valóságos elsőbírósági hatósággá nőtte ki magát az uradalmi jobbágyok egymás közötti vagyoni pereiben az uradalmi ügyész, aki szabályszerű ítéleteket hozott. ítéletei ellen a felek formális fellebbezéssel fordulhattak az úriszékhez, amely azonban az ügyész ítéletét rendszerint helybenhagy ta.

121 Az sem volt ritka, hogy valamely vagyoni per az úriszéken nem volt eldönthető, mert helyszíni vizsgálatot kellett végezni, vagy más bizonyítást lefolytatni. A tárgyalást azonban nem halasztották a messze jövőben tartandó következő úriszékre, hanem a tiszttartót vagy ügyészt bízták meg, hogy folytassa le az elrendelt bizonyítást, annak alapján tegyen érdemi intézkedést,

122 vagy éppen hogy hozzon ítéletet.

123 Még az is előfordult, hogy az úriszók azzal fenyegette meg a peres feleket, hogy újabb csendháborítás esetén a tisztség bünteti meg őket.

124 Az is megesett, hogy az ítélet végrehajtását az ügyészre bízták, ő azonban az állítólag felmerült új bizonyítékok alapján az úriszék ítéletét megváltoztatta, a marasztalási összeget leszállította. Erről referált az úriszóken, amely ezt a határozatot helybenhagyta.

125 Némely uradalomban külön cenzurális szék számoltatta el a községi bírákat és alsóbbrangú uradalmi tiszteket. Ennek határozata ellen is panaszszal lehetett élni az úriszókhez.

126 A XVIII. század közepén még találkozunk községi bíró vagyonjogi ügyekben való ítélkezésével is, de ítéletét az úriszók megsemmisítette.

127 Ezzel szemben a községi bíró által eszközölt megbotozást az úriszék helyesnek fogadta el, s az emiatt emelt panaszt elutasította.

128 Rendszeresen ítélkeztek a földesuruktól privilégiumot nyert mezővárosok, és ítéletük ellen fellebbezésnek volt helye az úriszékhez. Hatáskörük privilégiumuktól és a kialakult földesúri gyakorlattól függően rendkívül változó volt. Nagykanizsa például minden vagyonjogi perben eljárt, sőt — a statútumban is leszögezett j 118 Tlt. proc. civ. 263. (1773.) 119 Bit. sedria jkv. 1813 : 129. sz. «» Bit. sedria jkv. 1813 : 90, Mozsgó 1839 ; 5, Apponyi fasc. 1. n. 19., 26 sz. per 1778). 121 Mozsgó 1833 : 3, 32, 1835 : 18, 1836 : 6, 39, 1839 : 11. Zichv, Vörcsök 1810, 1819. 122 Mozsgó 1820 : 27, 1825 : 4, 1828 : 6, 15, 1836 : 8. 123 Mozsgó 1839 : 34, Apponyi fasc. 1. n. 27 (1786. 3. sz. vagyoni per). . 124 Mozsgó 1824 : 2. ™ Mozsgó 1822 : 50, 1823 : 24. 126 Mozsgó 1838 : 4, Zichy, Vörcsök 1808. censuralis jkv. : 127 Apponyi fasc. 1. n. 17 (1775. Szekeres Márton pere). 128 Mozsgó 1822 : 5, 38., Apponyi fasc. 1. n. 27. (1783. Weber Mihály panasza a mucsai bíró ellen.)