Levéltári Közlemények, 32. (1961)

Levéltári Közlemények, 32. (1961) - Degré Alajos: Úriszéki peres eljárás a Déldunántúlon a XVIII–XIX. században / 101–128. o.

112 Degré Alajos látja, hogy halállal, testcsonkítással, botozással, pellengérrel való büntetésre, kínvallatásra jogosít. Hogy e büntetések milyen ügyekben szabhatók ki, arra szerinte is a gyakorlat (usus) irányadó.

107 Pozsony megye 1762. évi statútuma még messzebb menően meg kívánja szorítani a pallosjog nélküli úriszékek büntető joghatóságát. Eszerint csak pallos jogú úriszékeknek van joga eljárni ,,a publicum ellen tett excessusok" ügyében, amilyen a paráznaság, ünneprontás, vetés letiprása, káromkodás, fakivágás, bármilyen csekély értékű dolog ellopása.

108 Ez persze soha nem vált gyakorlattá. Az itt felsorolt ügyek jó részében, az Urbárium szerint is, minden földesúr eljárhatott, sokszor még úriszéken kívül is. De nincs egészen igaza Szegedynek sem, mert a kalodába tételt a gyakorlat enyhe büntetésnek tekintette, amit falusi bírák vagy úriszóken kívül eljáró uradalmi tisztek alkalmaznak.

109 Pfahler sem tudja pontosan meghatározni a pallosjogú úriszéknek fenntartott ügyeket, csak delicta privata (nagyobb és kisebb hatalmaskodás, vértagadás, lárva — azaz másnak nevét bitorolva elkövetett csalárd szerződéskötés — stb.) és delicta publica (hamis eskü, mértékhamisítás stb.) között tesz különbséget. Az előbbieket bírsággal büntetendőknek, így polgári perútra tartozóknak tekinti, amelyekben minden úriszék eljárhat.

110 Az elméleti bizonytalanság természetesen a gyakorlatban is érvényesült, de nagy egészében azokat a bűncselekményeket tekintették a pallos jogú úriszékeknek fenntartott bűnügyeknek, amiket a Praxis Criminalis kimutat, illetőleg amiket régebbi jogszabályaink soha meg nem határozva, soha taxatíve fel nem sorolva a nyilvános gonosztevők (publici malefactores, criminales casus) fogalma alá foglaltak, csak példálózva emlegetve ezek között a tolvajokat, rablókat, gyújtogatókat, ká^őbb a gyilkosokat, nemi erőszakot elkövetőket stb. E felfogásra mutat az, hogy a mozsgói úriszéken 1842-ben a sertóslopás miatt indított, félévi rabság kiszabásával végződött pert „főbenjáró ügy"-ként emlegették.

111 Máskor Szigetvár oppidum tanácsa 16 Ft. érték ellopásában bűnösnek mondott ki egy mesterséget tanuló fiatalembert, és a kárt a tettesnek.a földesúr által kezelt árvavagyonából akarta megtéríttetni. Az úriszék elutasította a keresetet azzal az indoklással, hogy a mezőváros „mely vérhatalombeli jussal felruházva nincs, a tolvajságot és az abból eredő kárt" meg nem ítélhette.

112 Tény, hogy pallosjoggal nem rendelkező úriszókek testi büntetéssel járó pereket nem folytattak, kivéve olyan úrbéri mulasztásokat, amelyeket úriszéken kívül is megbüntethettek volna.

113 A XVin—

XIX. századi úriszekékre azonban nem elsősorban a büntetőperek jellemzőik. Varga közléséből úgy látszik, hogy az úriszék előtti perek többsége a XVI—

XVII. században is vagyonjogi és úrbéri jellegű volt. Altalános statisztikát természetesen a XVIII—

XIX. századból sem tudunk készíteni, de az arányt szemlélteti egyetlen pallos jogú uradalomnak, a mozsgói Batthyány uradalom úriszékónek 1819-től 1847-ig vezetett teljes jegyzőkönyve, mely az úriszéken tárgyalt minden ügyet feltüntet. Az említett időben a 107 Szegedy III. 32. § 1-3. "a Corp. Stat.IV/1. 850, 858. 1. 109 Bit. Acta sedis dominalis Ibafa 1785. 13. sz., Acta sed. domin. Siklós 1782. 8. sz., 1777. 13. sz. 110 Pfahler 282—5. 1. 111 Mozsgó 1842 : 12. "

2 Mozsgó 1828 : 18. v 113 Bit. Acta sedis dominalis Dunaszekcső 1768. íún. 23. N. 6.