Levéltári Közlemények, 32. (1961)

Levéltári Közlemények, 32. (1961) - Degré Alajos: Úriszéki peres eljárás a Déldunántúlon a XVIII–XIX. században / 101–128. o.

"Üriszéki peres eljárás a Déldunántúlon a XVIII—

XIX. században 109 még akkor is megtagadta, és a panaszost a szentszékhez utasította, ha a panasz kártérítési követeléssel volt kapcsolatos (verekedés).

71 Az uradalomnak alárendeltjei feletti joghatóságához annyira ragaszkodtak, hogy ha a tettestársak különböző uradalombeliek voltak, a pert akkor sem együttesen tárgyalták, hanem mindkét tettes ellen saját földesurának úriszéke járt el, s csupán kihallgatás, adatok közlése céljából kísérték át a jobbágyot az idegen úriszékre.

72 Az úriszék az uradalom területére újonnan költözött jobbágy elleni perben, attól függetlenül is eljárt, hogy a per alapjául szolgáló jogvita még előző lakóhelyén keletkezett.

73 viszont megtagadta az eljárást, és felperest az illetékes bírósághoz utasította, ha alperes perfelvétel előtt elköltözött az uradalom területéről.

74 Ha az elköltözés a per folyamán történt, az eljárást folytatták, ítéletet is hoztak, de annak végrehajtása iránt az új földesurat vagy az illetékes vármegyét keresték meg. Az ilyen áttételek, megkeresések azonban ritkán voltak eredményesek. Feltehető, hogy az uradalmi ügyészek sem fárasztották magukat túlságosan a jobbágy érdekében, a forma szerint kiadott megkeresésekkel.

75 * A saját jobbágy feletti ítélkezés elvéből következett, hogy ha a felperes uradalmon kívüli személy volt, a vele szemben támasztott viszontkereset tárgyalását az úriszéknek meg kellett tagadnia. Nehogy azonban így a saját jobbágyát károsodás érje, az úriszék a pert felfüggesztette, amíg saját jobbágya ellenkövetelése tárgyában az idegen bíróság előtt folyó per befejeződik, így persze a per végtelenül elhúzódott.

76 Ennek megelőzésére az idegenben lakó felperesek fonákjára fordított keresettel is fordultak néha az úriszékhez, annak megállapítását kérve, hogy ők nem tartoznak az alperesnek. Ez a manőver néha sikerült,

77 de nem mindig.

78 Az uradalmi jobbágyok feletti ítélkezés még 1791 után is alkalmat adott a jobbágyok elköltözésének megakadályozására. Egy idegen vállalkozó például uradalmi zselléreket szerződtetett, de azok nem álltak munkába, így a vállalkozó a szerződés teljesítése iránt pert indított az úriszék előtt. Az alperesek elismerték a szerződés megkötését és a foglaló felvételét, de az úriszék úgy döntött, hogy a felperes csak akkor „vitetheti el" a szerződött munkásokat, ha megtéríti azt, amivel az elszegődött nincstelenek az uradalom területén lakóknak tartoznak.

79 Az uradalom területéhez tartozó ingatlanokat érintő pereket akkor is az úriszók tárgyalta, ha mindkét peres .fél idegen volt.

80 Az uradalmi fekvő jószágokról való rendelkezést ui. az uradalom magának tartotta fenn, és más hatóságnak pl a „mozsgói szőlőkről való rendelkezései törvénytelennek nyilatkoztatnak."

81

: Ez alapon az idegenben lakó jobbágy árváknak az uradalom 71 Bit. Acta sedis dominalis Dunaszekcső 1779. sz. 1. 72 Mozsgó 1820 : 10, 1833 : 33. 73 Mozsgó 1827 : 1. 74 Mozsgó 1819 : 2, 1833 116, 1841 : 55. 75 Mozsgó 1823 : 12, 1824 : 26, 1825 : 33 (ugyanazon ügy), 1834 : 7, 1835 : 25, 1836 : 47 (szintén egyetlen ügyben tett intézkedések). 76 Mozsgó 1834 : 3, 1835 : 1, 1836 : 27 (ugyanazon ügv, végül is befejezetlen). 77 Mozsgó 1833 : 12, 1835 : 6, 1836 : 31. « Mozsgó 1831 : 17, Apponyi f. 1. n. 19, 23. sz. per (1778). 79 Mozsgó 1830 : 11. P0 Mozsgó 1833 : 2. — Huszty I. 15. 7. p. Ha telkük úrbéri szolgálattal terhelt jobbágytelek, még a nemesek és egyháziak is. Szegedy HE. 18. § 3—4. "

81 Mozsgó 1836 : 9. \