Levéltári Közlemények, 32. (1961)

Levéltári Közlemények, 32. (1961) - Degré Alajos: Úriszéki peres eljárás a Déldunántúlon a XVIII–XIX. században / 101–128. o.

Űriszéki peres eljárás a Déldunántúlon a XVIII—

XIX. században 103 De a téma vizsgálatát a terület helyi viszonyainak sajátos fejlődésén kivül az is indokolja, hogy az úriszékek XVIII—

XIX. századi tevékenységéről a történeti és jogtörténeti szakirodalomban egyaránt csak aránylag csekély adattal rendelkezünk; kivált az úriszékek e korbeli konkrét gyakorlatának ismertetése hiányzik. Pedig e korban az úriszéki bíráskodás is j elentősen átalakul: korábban széles, szinte korlátlan hatáskörét a felvilágosodott abszolutista államhatalom centralizációs és ugyanakkor jobbágy védő-adóalapvédő politikája egyre inkább ellenőrzi, korlátozza, eljárásában szabályozza. E folyamat — mely szervezetileg és hatáskörileg főleg az úriszék és a sedria megváltozott viszonyában válik érzékelhetővé, — fontos tényezője a XVIII. századi belpolitikai fejlődésnek is, és a szűkebb értelemben vett közigazgatás történetének számos vonatkozásában is tanulságos analógiákat nyújt. I. Az úriszék és a megye viszonya. Eckhart és Varga már bizonyította, hogy a XVII. század végén és a XVIII. század elején az úriszéki büntetések célja és jellege lényegesen átalakult.

9 A bírságolási rendszer háttérbe szorult, majd megszűnt,

10 mert a birtokosok majorsági gazdálkodást kezdtek, fő jövedelmük egyre inkább a piacra termelésből származott,

11 emellett pedig eltörpült a bírságból szerezhető jövedelem. Azonban a nagybirtokosoknak, sőt már a középbirtokosoknak is érdekükben állott az úriszéki bíráskodás fenntartása,

12 mert ez úton tudták a jobbágyok fegyelmezését, rettegésben tartását legjobban biztosítani. Most már nem bírságolnak, de minden alkalmat megragadnak a jobbágyok botozására, velük szemben a nemeseknél súlyosabb büntetések alkalmazására.

13 Még vagyonjogi, kártérítési perben felmerült gyanút is felhasználnak a gyanússá vált tanítónak az uradalomból kiutasítására.

14 Másik hasonló tárgyú perben a kereset ugyan csupán kártérítésre irányult, de az úriszék a kárt okozót meg is botoztatta.

15 Magánvádas bírságos perben nemcsak felmentették a vádlott községi bírót, de annak védekezését elfogadva, a panaszkodót néhány napi fogsággal is megbüntették.

16 Ezért ragaszkodtak a földesurak az úriszék fenntartásához, állították azt vissza II. József centralizációs kísérlete után,

17 és 8 Pl. 1798-ban az Apponyiakúriszéke elutasított egy régebbi úriszéken megítélt bírság behajtása iránti keresetet azzal az indokolással, bogy felperes az ítélet tartalmát nem bizonyította. írás nem maradt róla, a jelen volt tanúk pedig nem emlékeztek a kiszabott bírság összegére. — Apponyi fasc. 3. 1798. febr. 5-i úriszék 13. sz. 9 Eckhart 90, 91. 1., Varga 22. 1. 10 A szlavóniai urbárium ki is mondja, hogy a jobbágytól bírságot csak a törvény által meghatározott esetekben szabad behajtani. Pfahler 278. 1. 11 P

'ach Zsigmond Pál : Az eredeti tőkefelhalmozás Magyarországon. Bp. 1952. 104—8.1.; vö. még Szántó Imre tanulmánya a Spira György szerkesztette Tanulmányok a parasztság történetéhez Magvarországon 1711 —1790. c. kötetben Bp. 1953. 234—7., 255. 1. 12 Eckhart, Századok 118, 119, 122. 1. *" 13 Eckhardt, Századok 104, 118, 119. 1. Corp. Stat. II/l. 477. 1. (Szepes vm. 1747.). Vö. Eckhart 9. 1. Kitonich : Centuria dubietatum (1618) 96. thesiséből az tűnik ki, hogy szerinte már elekor a nagyobb hatalmaskodást elkövető jobbágy nem válthatja meg fejét, mint a nemesek, hanem fő- és jószágvesztéssel bűnhődik. 14 Mozsgó 1820 : 11, 12. sz. 15 Mozsgó 1821 : 3/ 4. Széchenyi Marcali 1802. júl. 1-i úriszék 6. sz. ' 16 Mozsgó 1841 : 36. 17 1790 : 35, 1792 : 12. és az ennek hatályát meghosszabbító 1796 : 3, 1802 : 6, 1805 : 3, 1807 : 3, 1808 : 9. te.