Levéltári Közlemények, 31. (1960)

Levéltári Közlemények, 31. (1960) - Kanyar József: Földosztó szervek és működésük Somogy megyében / 37–70. o.

58 Kanyar József dalmak a községek természetes fejlődési vonalától messze kiestek, a pusztai cselédség részére több községben a házhelyek részére szánt területeket a községek belterületein levő mezőgazdasági ingatlanokból jelölték ki. Nagy zavart okozott azonban, hogy az értékarányosan megállapított külső csereterületeket beltelkeik fejében az érdekelt kisbirtokosok egyetlen faluban sem fogadták el. A házhelyjuttatásokra való igényjogosultság tekintetében a Tanács méltányossággal járt el.

62 Az épület-juttatásoknál elsősorban a közérdekre tekintett, majd a nagycsaládú s a felosztott uradalmakban régóta szolgálatot teljesítő volt cselédekre, míg a nagyobb épületeket mindenütt a földművesszövetkezetek kapták tulajdonul. A földterületek kiosztása után a házhelyek kiosztása és a rajtuk való építés vált az újgazdák legaktuálisabb problémájává. A földhöz és házhelyhez jutott nincstelenek a megyében a házhelyek elosztásának mielőbbi végleges befejezését, a megváltott vagy elkobzott birtokokon sok helyütt romban levő gazdasági épületek lebontásának engedélyezését s a belőlük kikerülő építési anyagok részükre elfogadható áron történő átadását sürgették. A zsúfolt cseléd- és árendás házak nyomasztó emlékeitől való szabadulás igénye sürgetően követelte a hatóságoktól az építési engedélyek kiadását és az építési anyagok kedvező feltételek melletti vásárlásának a biztosítását. Az Építésügyi Kormánybiztosság megyei kirendeltsége azonban mereven ragaszkodott ahhoz az állásponthoz, hogy mindaddig, amíg a háborús cselekmények következtében rombadőlt falvak és lakóházak újjáépítése befejezést nem nyert, addig a földigénylőknek építési engedélyt nem adnak. JEz a merev álláspont a kormány szándékára hivatkozván — amely a falvakban egységes tervek szerinti új típusházakkal akart kísérletezni — ellenezte a gyorsan felépített szükségházak építését. A földigénylők erős és ösztönös házépítési szándéka azonban nem törődött az egymást sokszor keresztező rendeletek ellentmondásaival, nagy kedvvel látott hozzá a sokszor bizony egészségtelen, vályogtömésű házak építéséhez, mivel a juttatott földön csak így látta lezárását és értelmét az új honfoglalásnak. A Tanács több alkalommal sürgette az Országos Földbirtokrendező Tanácsnál az élet gyakorlatában mutatkozó és tarthatatlan anomáliák felszámolását, javasolva mindannyiszor a „megváltott" épületekből kikerülő építési anyagoknak a föidhözjuttatottak részére való kizárólagos átengedését, a falusi mész- és téglaégetők sürgős üzembehelyezését, egyszóval az újjáépítés és a hajléktalan nincstelenek építkezésének egymástól való különválasztását.

68 A házhelykiosztás „roppant késedelmes" voltát a vármegye több községének panaszára — a megyei Nemzeti Bizottság is megvizsgálta, utasítva a Tanácsot a kiosztás gyors foganatosítására, határidőül szabva meg 1946 tavaszát.

64 62 A 2400/1945. F. M. sz. rendelet 5. §-ának méltányos értelmezésével házhelyet biztosított minden olyan nős és családos igénylőnek, aki lakóházzal rendelkező szülői háztartásban élt, amelyből — több törvényes örökös lévén — megfelelő lakrósz örököse nem lehetett az igénylő. De házhelyet biztosított az osztatlan közösségben közös házzal bíró igénylőknek is, amennyiben a házitelek szűk volta a közös ház megosztását nem tette lehetővé. Ugyanilyen méltányosságból segítette elő és hagyta jóvá a törpe- és kisbirtokosok házhelykiegószítési kórelmeinek a kielégítését is, különösen azon esetekben, amikor a házteleknek kisterületű gazdasági udvara volt. 83 Megyei földhivatali iratok, 4667/1946. 64 Megyei Nemzeti Bizottsági iratok, 2382/1946. márc. 16. 59. sz. jzkv.