Levéltári Közlemények, 31. (1960)

Levéltári Közlemények, 31. (1960) - Kanyar József: Földosztó szervek és működésük Somogy megyében / 37–70. o.

48 Kanyar József A földek kiosztása után ünnepi érzéssel küldhettek táviratot az Ádánd községhez tartozó dióspusztai telepesek: „Köszönjük elsősorban — hangzott szó szerint a fogadalomszámba menő távirat a Földbirtokrendező Tanácshoz — a magyar nemzetnek, a nemzeti kormánynak ezen ajándékot, végül az orosz hadseregnek és Sztálin marsallnak, amely győzelmével lehetővé tette a földreformot, ígérjük, hogy szorgalmasan fogunk a juttatott földön dolgozni és ha kell, megvédeni."

32 Hogy 1945 őszén az újgazdák már egyéni tulajdonaikban dolgozhattak, az elsősorban a földigénylő bizottságok eredményes munkájának volt köszönhető. Jól jellemezte munkájukat a Megyei Földbirtokrendező Tanács II. sz. tárgyaló tanácsának 1945. évi decemberi zárójelentése: „A községi Földigénylő Bizottság a földreform végrehajtásának elsőfokú tiszta népi szervezete, szokatlan és nehéz munkát végzett. Eleinte a régi rendszer suttogó propagandájába gazdagabb — a földhöz jut tatásból birtoknagyságuknál fogva kizárt — parasztság közönye, néhol ellenszenve, később pedig a földhöz jut tátották közt mindenhol akadó elégedetlen tábor próbálta meg elgáncsolni működésüket." A jelentés beszámolt arról, hogy távolabbi falvakban a reakció a tőkés hatalmak támogatásával visszatérő földesurak bosszújával fenyegeti a földosztó parasztokat: „úgyis jönnek az angolok és azok megyecövekként fogják a bizottság tagjait és a földigónylőket földbeverni." A községi földigénylő bizottságok munkájuknak történelmi jelentőségű •értékéből vajmi keveset von le az a tény, hogy néhány helyen voltak olyan földigénylő bizottságok, amelyek nem álltak — önös érdeket szolgálván — Jiivatásuk magaslatán, s így fel kellett oszlatni őket.

33 A községi földigénylő bizottságokat a megyei földbirtokrendező tanácsoktál együtt az 1947. évi V. t. c. szüntette meg. A somogyi földigénylő bizottságok addig már hatalmas munkát végeztek. A megye 311 községéből csak 41-et nem érintett közvetlenül a földosztás — miután határukban felosztható földterület nem volt, s így ezen községek igénylői a szomszédos községek területein részesültek juttatásban — s mindössze csak egy községben nem volt házhelyosztás. Mindent sommázva: 1947-ig a községi földigénylő bizottságok 483 719 kh-t osztottak széjjel a megyében 49 650 igénylő között. Az új törvény csupán azokban a községekben működtette tovább — vagy állította fel újra — á földigénylő bizottságokat, amelyekben a földosztás zavartalan végrehajtása azok továbbműködését feltétlenül szükségessé tette. Ilyen község azonban Somogy megyében akkor már csak 23 volt, s a késedelem oka itt is már csak az volt, hogy a ki- és betelepítések problémái még nem nyertek végleges megoldást. Az igény jogosultság kérdésében — azokban a községekben, amelyekben ít földigénylő bizottságok megszűntek — ezután a Megyei Földhivatal döntött, míg a juttatási és felhasználási tervezetet a Földhivatal megkeresésére az igazságügyminiszter által kijelölt ítélőbíró készítette el a Nemzeti Bizottság és az Űjbirtokosok és Földhöz jut tátották Országos Szövetsége (UFOSZ) szervezeteinek a meghallgatásával. 32 Megyei földhivatali iratok, 817/1945. ápr. 29. 33 Osokonyavisontán pl. szinte minden hónapban új Földigénylő Bizottság alakult s ez erős bizonytalansági érzést váltott ki a földhözjuttatottakból. Volt olyan község is (Somogyszentmiklós), ahol a Földigénylő Bizottság elnökének elköltözése után .az elnöki tisztet senki sem vállalta.