Levéltári Közlemények, 31. (1960)

Levéltári Közlemények, 31. (1960) - IRODALOM - Vörös Károly: Tanulmányok Budapest múltjából XI–XIII. kötet. Budapest, 1956., 1957., 1959. / 372–376. o.

374 Irodalom vei foglalkozó 3 cikket. További 1—1 cikkel képviselve van a fővárosi nemzetiségek és a felszabadulás történetének kutatása is. E figyelemre méltó tematikai bővülés mellett a tárgyalt korszakok megoszlásának változása szintén igen jellemző. A honfoglalás előtti korból 2, a Mohács előtti korszakból további 2 cikket találunk. Még most is vezet feldolgozottság szempontjából az 1686— 1848 közötti korszak 20 cikkel, de figyelemreméltó, hogy az 1848—1920 közötti cikkek száma (9) feltűnően megszaporodott; különösen akkor tűnik ez fel, ha hozzáadjuk az 1920 utáni 2 cikket is. Olyan arány ez, mely az egyes korszakok cikkanyagának terjedelmét is figyelembe véve történettudományunk tematikai-mennyiségi fejlődésének általában megfelel. Ha első látásra joggal hiányolhatjuk is a testvérvárosok középkori, s ezen belül is általában topográfiai és kultúrtörténeti kérdéseinek bővebb tárgyalását, úgy figyelembe kell vennünk, hogy az e tárgyú cikkeket most fokozottan a Budapest régiségei című sorozat vette át, tehermentesítve ezzel a csak szorosan történettudományi kérdésekkel foglalkozó tanulmánysorozatot. Az e témájú cikkek háttórbeszorulása a Tanulmányok lapjain tehát nem jelenti e terület művelésének lehanyatlását is. S hogy az így megváltozott tematikai keretben az egyes korszakok között is arányosabban megoszló cikkek felfogásukban, módszerükben is túljutottak a polgári korszak tiszteletre méltó kezdeményezésén, az ugyancsak szembetűnő az olvasók számára. Az utóbbi 3 kötet tanulmányainak általános jellemvonása az, hogy többnyire már — ahol ez egyáltalában lehetséges — témaválasztásukban is nagyobb perspektívájú kérdésekhez nyúlnak, s még a szűkebb témájú tanulmányok is igyekeznek mondanivalójukat szélesebb összefüggésekbe beágyazni. Igen jellemző az is, hogy ezt biztosítandó új módszereket is igyekeznek kidolgozni, új forráscsoportokat vonnak be a kutatásba, vagy több rokon tudományág együttes alkalmazásával, komplex módon kísérlik meg a probléma ábrázolását és megoldását. Jóllehet kifejezetten elvi igényű cikk a három kötetben csak egy van: Székely György a hazai városfejlődós kezdeteit s lehetséges római alapjait széles európai összehasonlító alapon vizsgáló (s végső következtetésként a római kontinuitás tarthatatlan voltát s ezzel szemben egy speciálisan magyarországi középkori mezővárosias városi fejlődés meglétét valószínűsítő) tanulmánya, -—• témáik e komplex szemlélete révén a kötetek majd mindegyik tanulmánya lehetővé teszi a vizsgált kérdés fontos elvi problémáinak felszínre kerülését, nem egyszer azok megoldását is megadva, illetve arra határozottan utalva. Műfaj onkénti csoportosításban haladva végig e szempontból a három kötet egyes fontosabb tanulmányain, mindenekelőtt örömmel állapíthatjuk meg, hogy még az e szempontból legkorlátozottabb lehetőségeket ígérő topográfiai cikkek is jelentősen túlmennek a műfaj és a szűkebben értelmezett leíró topográfia módszerein. Fügedi Erik tanulmánya rámutat Óbuda középkori társadalmának belső ellentéteire, másrészt éppen ezek segítségével képes a város topográfiai rekonstrukciójának példáján bemutatni a középkori magyarországi városi fejlődés speciális típusát, ennek korai elhalását s e jelenség okait is. Nagy Lajos a Terézváros XVIII. századi kialakulását ismertető tanulmánya a nagy szorgalommal összeállított saj átlagosan topográfikus vonatkozásokon túl értékes elvi igényű megállapításokat is tesz a külváros-kialakulás folyamatáról. A hivataltörténeti tanulmányoknál a szakterület a polgári korban kialakult korlátozottabb módszereinek ugyancsak erőteljes kitágulása figyelhető meg. Kubinyi András nagy anyagismerettel megírt tanulmánya a királyi kincstári apparátus működéséhez szükséges szakszerű hivatalnokság városi-polgári kapcsolatait kutatva, általános társadalomtörténeti szempontból is jelentős megállapításokra jut. Nagy István, Tóth András tanulmányai a városi hivatalok működését a város belső társadalmi ellentéteivel hozzák következetes kapcsolatba. Tóth Andrásné Polónyi Nóra viszont *a műszaki szervezet kialakulását ismertetve a XVHI. században újjáépülő városok műszaki megoldásokat igénylő problémáit is felsorakoztaja. A gazdaságtörténeti tanulmányoknál kétségtelenül*maga a műfaj is sok lehetőséget nyújt a téma széleskörű összefüggésekben való szemléletére. Örömmel kell megállapítanunk, hogy e cikkek szerzői általában élnek is a lehetőségekkel, s nem elégszenek meg témájuk csupán szűk keretek közti megoldásával, hanem azt a legkülönbözőbb irányokban igyekeznek kifejleszteni. Qyömrei Sándor a reformkori Budapest gazdasági életével vagy Sándor Vilmos a kialakuló kapitalista nagyváros malomiparának történeté vei foglalkozó tanulmányai, Sipos Aladár a Horthy-korszak budapesti gyáriparának szerkezetét elemző tanulmánya témáikat elsősorban a magyarországi, sőt európai gazdasági fejlődés menetébe igyekeznek beágyazni, eközben — főleg Sándor Vilmos — sok értékes elvi megállapítást is téve a kapitalizmus magyarországi kibontakozásáról. Berl ász Jenő a Ganz-gyár történetéről szóló alapos összefoglalása a gyár történetét az elektro-