Levéltári Közlemények, 31. (1960)

Levéltári Közlemények, 31. (1960) - IRODALOM - Vörös Károly: Tanulmányok Budapest múltjából XI–XIII. kötet. Budapest, 1956., 1957., 1959. / 372–376. o.

Irodalom 375 technika hatalmas fejlődésével párhuzamban szemléli. Nagy István tanulmánya a város XVIII. századi gazdálkodásának történetét a városi társadalom ellentéteibe, s egyszersmind a Habsburg gyarmatosító politika s a polgári fejlődésükben meggátolt városok •ellentétébe ágyazza bele. Nagy Lajos a XVIII. századi Pest városi mezőgazdaság szerepét a hazai agrártörténet felé mélyíti el. Rózsa Miklós a pestbudai cukrászipar kezdetei mögé az iparág egyetemes technikatörténetét s a cukrászságnak a polgárias életforma elemei közötti fontos szerepét állítja hátterül. A téma ugyancsak tág perspektívájú komplex szemléletét figyelhetjük meg a kultúrtörténeti vonatkozású tanulmányoknál: határozott törekvéssel a kulturális jelenségek társadalmi vonatkozásainak bemutatására. Tóth András a pesti egyetemi könyvtár történetéről írott tanulmányai a könyvtár szerepét és funkcióját is igyekeznek megállapítani az abszolútkor magyarosodó fővárosában. Mályuszné Császár Edit két tanulmánya feltárja a fővárosi színjátszás megszületésében e városok magyar kispolgárságának szerepét, s a városi kispolgári színházi ízlés finom elemzését adja. (Közben még érdekes hivataltörténeti-politikai kérdésekre is kitérve.) S a kötet egyetlen nemzetiségtörténeti tanulmánya (Nagy Lajos munkája) is figyelemre méltóan törekszik arra, hogy a nemzetiségi kérdést (jelen esetben a budai rácok XVII. századvégi viszonyait) társadalmi és gazdasági vonatkozásaiban szemlélje és magyarázza. Örömmel kell üdvözölnünk az új kötetek határozott törekvését az immár Budapest alkotórészeivé vált korábbi elővárosok történetének kutatására. Ezek éppen korai történetére vonatkozólag forrásanyag csak igen szegényesen maradt meg (ezt különösen Újpest esetében érezzük sajnálatosnak): e tanulmányok szerzői azonban a hiányok pótlására újfajta módszerekhez nyúlnak. így különösen tanulságos Kubinyi András Csepel történetéről szóló tanulmánya s Lakatos Ernő cikke, melyek (főleg az előbbi) a -történeti statisztikai módszerek szellemes felhasználása révén jutnak el az aránylag csekély forrásanyagból e helységek társadalmi-gazdasági képét igen jól rekonstruáló megállapításaikhoz. Különös figyelmet érdemel a ihárom kötet munkásmozgalmi tárgyú három cikke. Szerzőik (különösen Gadanecz Béla ós Hetes Tibor) a téma részletes feldolgozása mellett komoly erőfeszítést tesznek a budapesti munkásság harcai és a Tanácsköztársaság napjaiban tanúsított áldozatkészsége országos politikai jelentőségének érzékeltetésére is. Ha hozzávesszük mindehhez a témájuknál vagy célkitűzéseiknél fogva a keretek tágításának ilyen igényével fellépni nem kívánó, de alaposan megírt s értékes adatokat közlő, a témát így is megbízhatóan kimerítő további tanulmányokat (elsősorban Horler, -Zakariás, Kosáry és Ybl tanulmányaira gondolunk) — s ha eltekintünk egyes tanulmányoknál a téma határainak kiterjesztésével járó kisebb túlértékelésektől vagy egyes még lehetséges problémák fel nem vetésétől —, összefoglalásként nyugodtan megállapíthatjuk: e három kötet módszertani szempontból is jelentős előrelépést jelent a felszabadulás előtt publikált kötetekhez képest. Külön ki kell emelnünk végül az utolsó két kötet örvendetesen bővülő kritikai rovatát s a bennük megnyilvánuló határozott törekvést az utóbbi másfél évtized külföldi várostörténeti irodalmának rendszeres feldolgoztatására. Fügedi Erik a lengyel és német irodalomról szóló összefoglalásai ezt a célt igen jól szolgálják. A tematika gazdagodása, új korszakok s ennek kapcsán egyre szélesebb forrásanyag bevonása a vizsgálat körébe s a törekvés az így felvetődő problémák minél töboldalú, társadalom, gazdaság és kultúra minél szorosabb összefüggésekben való szemléletére, — lehetetlen mindebben fel nem ismerni a marxista történetszemlélet ós történeti módszertan elfogadásának és sikeres felhasználásának eredményeit. Ennek következtében a régi Budapestnek a Tanulmányok korábbi köteteiből előtűnő, meglehetősen egysíkú képe, a 3 új kötet tanulmányaiban már jelentősen megváltozik: plasztikusabb lesz és reálisabb. Ennek döntő okát röviden abban lehetne meghatározni, hogy míg a régi Tanulmányok a tárgyalt korszakokból előszeretettel emelték ki a konzervatív vagy az illető korszakot legalább is stabilizáló elemeket, addig az új kötetek tanulmányai e régebbi korszakokban is elsősorban az új elemeit keresik: azokat az elemeket, melyek a régi elhalását és az új kialakulását biztosítják. Bár mint láttuk, történelmünk korszakai közül e kötetek elsősorban az 1686 utáni évszázadokat kultiválják, elevenebbé válik a korábbi korszak képe is; a korábbi, a korszak vonatkozásában elsősorban művészet- és kultúrtörténeti cikkeken túlmutatva, már a városon belüli ellentétek, a városi társadalom mozgásának hangsúlyozásával. Már az 1686—1848 közti tanulmányok is alaposan megváltoztatják a régebbi kötetek csendes biedermeier kisvárosáról alkotott képünket: meglátjuk a kicsinyes gazdasági gondokkal küszködő, a gyarmatosítás és a feudalizmus korlátai által fejlődésükben egyaránt gátolt városokat, életük szegénységét és kisszerűségét s az egész gazdasági-társadalmi formáció feltartóztathatatlan bomlásának ténye-