Levéltári Közlemények, 31. (1960)
Levéltári Közlemények, 31. (1960) - IRODALOM - Lőrincz Zsuzsa, B.: Magyarország és a második világháború. Összeállította: Ádám Magda, Juhász Gyula, Kerekes Lajos. Budapest, 1959. / 366–369. o.
366 Irodalom MAGYARORSZÁG ÉS A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ Összeállította: ÁDÁM MAGDA, JUHÁSZ GYULA, KEREKES LAJOS Budapest, 1959, 550, 2 1. Napjaink legszámottevőbb kérdése •— minden idők legnagyobb problémája — a béke megőrzésének ügye — mindannyiunk ügye. Németország felfegyverzése veszélyezteti az egész emberiséget. Ez ma már világos minden józanul gondolkodó ember előtt. Nem lebet elég a figyelmeztetésből, nem mondhatjuk soknak a cikkeket, tanulmányokat, még az értekezleteket sem, amelyeken a figyelmet és egyben a tiltakozást erősítik a bismarcki, a hitleri Németország utódja, az adenaueri Németország iránt. Ne adjatok gyufát az őrült kezébe, mert felgyújtja a házat — ne adjatok fegyvert a nagytőkés Németország kezébe — mert felgyújtja a világot. Ez a mementó ja a Kossuth kiadásában most megjelent könyvnek, amelynek a címe: „Magyarország és a második világháború." Ez a könyv tehát Magyarországról szól, nem erőltetett tehát a fenti következtetést levonni belőle? Úgy véljük, nem. Magyarország, mint a hitleri Németország szövetségese vett részt a második világháborúban. Önállóan, egyedül soha ezt az utat végigjárni nem tudta volna. Magyarország huszadik századi tragédiája: a német szövetség. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a magyar uralkodóosztályok nem felelősek a történtekért, hogy csupán áldozatai voltak a hitleri Németországnak. Korántsem erről van szó. De ez a kqnyv megdöbbentően világítja meg az eseményeket, a magyar uralkodóosztály és a náci Németország tevékenységét Európa felgyújtásánálI5s ezért fontosabb számunkra a tanulság levonásánál Németország szerepe, mert a volt magyar uralkodóo&ztályok politikai helyzete világviszonylatban is gyenge. Az emigrációban levő egymást maró és az amerikaiak által kitartott korábbi vezetőosztályok tagjai ma már önmagukban komoly veszélyt a béke szempontjából nem jelentenek. De Németország, az újrafegyverkező, revansista Németország az ma élő valami, számottevő tényező a világpolitikában. Olyan újjáéledt oroszlán, amelyiknek mancsait erősen kell lefognunk, mert ehhez a művelethez most minden feltételünk megvan. Hanem nem ez az egyetlen tanulsága ennek az igen hasznos és nagyon régen hiányzó könyvnek. Az előbb azt mondtuk, hogy első és legfőbb mondanivalója a náci Németország sorsdöntő szerepót bemutatni a második világháborúban. Utána azonban szorosan következik a volt magyar uralkodóosztályok helyzetének, tevékenységének ismertetése. Nem véletlenül hozza a kötet első dokumentumként Gömbös Hitlert üdvözlő levelét. A magyar miniszterelnök szinte elsőkónt juttatja el együttérzését a náci Németország vezetőjének, ós büszkén hivatkozik arra az elvközösségre, mely közöttük évek óta fennállt. Ezzel meg is pecsételi Magyarország sorsát. A magyar uralkodóosztályok örömmel fogadják a fasizmus uralomrajutását Németországban nemcsak az eszmei rokonság miatt. A Magyarországon is komoly nehézségeket okozó gazdasági válság által felidézett forradalmi veszély elől a fasizmus ígérte a legbiztosabb menedéket. Magyarország 1919 után bekövetkezett külpolitikai elszigeteltségét a fasiszta Olaszországhoz fűződő érdekközösség kezdte feloldani. Bethlen és Mussolini kapcsolata már a későbbi tengely kialakulásának első csírája. A nyugati hatalmak támogatása nélkül Hitler soha nem kerülhetett volna uralomra. De mert kezdetben Hitler terve az volt, hogy először Kelet ellen fordul, —• Nyugatról rninden támogatást megkapott. Az más kérdés, hogy ez a támogatás veszélyes játék volt a nyugati hatalmak szempontjából. (Mint ahogy nem kevésbé az ma is.) Hitler legközvetlenebb célja a. kelet- és t délkelet-európai országok (Ausztria, Csehország, Baltikum, Lengyelország) leigázása volt, hogy azután teljes erővel fordulhasson a Szovjetunió ellen. Mindezek megvalósításához pedig Magyarország segítsége kellett, mert ezekhez az országokhoz Magyarországon át vezetett az út. Olaszország a hitleri Németországot eszmeileg kezdettől fogva közel érezte magához, de féltette tőle a nemzetközi életben elfoglalandó pozícióit. A könyv egyik szerzője, Kerekes Lajos szerint nem lehet arról beszélni, hogy Gömbös maga lett volna a tengely kovácsolója, bár ő maga szívesen tulajdonította magának Özt az érdemet. Nem hisszük, hogy ebben a megítélésében semmi igazság ne leime, de inkább úgy fogalmaznánk meg, hogy szívesen látta a szövetség kialakulását ós ahol tehette, elősegítette azt. Nem rajta múlt, hogy erői gyengék voltak. A létrejött szövetség nagy részben a három ország között fennállott érdekek és nem Gömbös munkáft kodásának gyümölcse. Jól dokumentálja a kötet Hitler és Mussolini szövetségének kialakulását. Olaszország még 1935-ben Franciaországgal kötött szerződést, de már
