Levéltári Közlemények, 31. (1960)

Levéltári Közlemények, 31. (1960) - IRODALOM - Bottló Béla: Richard Marsina–Michal Kušik: Urbáre feudálnych panstiev na Slovensku 16–17. storočie. Sv. I–II. Bratislava, 1959. / 356–360. o.

356 Irodalom kiadványok nagy száma, az ország történetét érintő anyag mellett a helytörténetet segítő dokumentumok publikálása, régen megindított sorozatok továbbfolytatása. Túlnyomó többségükben a korai középkorból merítik anyagukat, s ez érthetővé teszi, hogy az újkori források kiadásának módszerei csaknem teljesen kidolgozatlanok. E kérdés megoldása az osztrák forráskiadás ezidőszerinti egyik legfontosabb problémája. Nem hallgathatjuk el azonban, hogy a nagyszámú és értékes forráspüblikációval a történeti feldolgozó munka nem tart lépést. Az osztrák forráskiadás rendszeres mélyre ható megismertetése •— amelyet a cikk irója nem tekinthetett feladatának —• sok tanulságosat nyújthat a magyar forráskiadás számára. A magyar forráspublikálás egyes módszertani kérdéseinek megismertetése pedig — elsősorban az újkori forráskiadványok területén — segítséget nyújtana a szomszédos Ausztria levéltárosainak és történészeinek. Megfelelő alapul szolgálnának ehhez a közös történeti múlt, osztrák és magyar levéltárosok, ül. történészek közötti együttműködés szép és továbbfejlesztendő hagyományai. Kállay István RICHARD MARSINA—

MICHAL KüSÍK URBARE FEUDÁLNYCH PANSTIEV NA SLOVENSKU 16—17. STOROClE Sv. I—H. Bratislava, 1959, 572 (2) L; 595 (1) 1. A történelmi fejlődés minden foka, minden társadalmi-gazdasági rendszer a régi történelmi forrástípusokat még használva, a fejlődés teremtette szükségletek kielégítésére kialakította az újabb és újabb irattípusokat, azaz a történetírás által felhasználható és változatosságukban állandóan szaporodó forrásanyagot. A feudalizmus is megteremtette az akkori életforma által igényelt sajátos irattípusokat. A gazdasági élet fejlődése és változása alakította ki a gazdaságok nyilvántartásba vételét: mind a gazdaságok területének, mind pedig később jövedelmezőségüknek, a földbirtokokon élő egyének kötelezettségeinek (áruban, pénzben ós munkában nyújtandó szolgáltatásainak) számbavételét. Az urbárium tehát — minthogy a gazdasági élet vizsgálata szempontjából a megművelt területekre, a gazdálkodás módjára, jövedelmezőségére, a földesúr részére nyújtott szolgáltatások minőségére és mennyiségére nyújt egy adott időszakban, az urbárium készültének időszakában, adatokat — a gazdasági élet keresztmetszetének vizsgálatához alapvető forrásanyag. Az egy-egy uradalomban különböző időszakokban készült urbáriumok pedig a gazdasági élet dinamikájára, benne a mezőgazdaságból élő dolgozók életének alakulására, a feudalizmus korában ezek vizsgálatára szintén lehetőséget nyújtanak. Bár az urbáriumoknak osztályjellege kétségtelen, mivel az urbáriumokat éppen úgy, mint a feudalizmus gazdaságtörténeti forrásanyagának legnagyobb részét (gazdasági utasítások, összeírások, íeltáiak stb:) a földesúr készíttette — amit e forrásanyag értékelésénél feltétlenül figyelembe kell venni —, e korra nézve azonban alapvető gazdaságtörténeti forrásértékük kétségtelen. Az urbárium szó német eredetű: ,,urbor", „urbar" = ,,er-bar", jövedelem, hozam. Eleinte a bányákkal kapcsolatban alkalmazták, csak később terjedt el mezőgazdasági vonatkozása. Az első urbáriumok — mint a középkorban sok más iratfajta is — egybázi birtokokkal kapcsolatban keletkeztek; a királyi, főúri, nemesi, városi birtokokról csak később készítettek urbáriumokat. Az urbáriumnak, mint irattípusnak kialakulása hosszú fejlődés eredménye. Elődei közé lehet számítani, a ,,libri traditionum"-okat, amelyekbe az egyházak az adományba kapott birtokokat —• általában időrendi sorrendben — vezették be. Ennek az egyszerű birtoknyilvántartásnak továbbfejlődéseként alakultak ki a ,,libri censualium"-ok, az adózók könyvei. Ebből fejlődött azután ki később, a gazdasági élet fejlődése során, az újabb társadalmi-gazdasági szükségletek kielégítésére — mint újabb irattípus —• az urbárium. Magyarországon az 1526 előtti időszakból urbáriumok csak csekély számban maradtak fenn. A XVI. század második negyedétől kezdve válnak gyakoriabbakká, és általánossá a XVIII. században lesznek. Tartalmi szempontból pedig, azaz ha az urbáriumok adatgazdagságát nézzük, a feudális szolgáltatások növekedésével és ennek