Levéltári Közlemények, 31. (1960)

Levéltári Közlemények, 31. (1960) - IRODALOM - Bottló Béla: Richard Marsina–Michal Kušik: Urbáre feudálnych panstiev na Slovensku 16–17. storočie. Sv. I–II. Bratislava, 1959. / 356–360. o.

Irodalom 33 í következtében pedig az osztályellentétek kiéleződésével arányban mind részletesebbek lesznek az urbáriumok, aminek következtében mindig teljesebb és teljesebb kép rajzolható meg az általuk nyújtott adatok alapján. Annak, hogy az egyházi birtokokról már a magyar koraközépkorban is készültek — noha nem maradtak meg — gazdasági feljegyzések, kétségtelen bizonyítéka az a tény, hogy az egyházak részére adott királyi birtokadománylevelekben gyakran olyan adatok (házak, szolgák száma stb.) találhatók, amelyek arra engednek következtetni, hogy voltak olyan gazdasági nyilvántartások, amelyekből az oklevelekbe bekerült, a gazdaságokkal kapcsolatos adatokat kiírták. Ilyenek pl.: az I. Géza király által a garamszentbenedeki apátság részére 1075-ben kiállított adománylevél, a tihanyi bencés apátság részére II. Endre király által 1211-ben kiállított birtokmegerősítő oklevél stb. Valóságos urbáriumok azonban Magyarország területén a XV. század óta csak egy-két esetben maradtak fenn, nagyobb számban csak a XVI. század közepe óta jelennek meg. A kiadvány bevezetése a rendelkezésre álló urbáriumok alapján irattani vizsgálat tárgyává teszi az urbáriumokat. Az 1526 előtti időből származó urbáriumok száma, oly csekély, hogy azok nem adnak lehetőséget arra, hogy az urbáriumokat fejlődésükben lehessen vizsgálni. Az 1526 utáni urbáriumok pedig már teljes, klasszikus formájukban jelennek meg. Egyes urbáriumok már egyesítik magukban a birtok leírását és a birtok vezetésével kapcsolatosan szükségessé vált számtartói előírásokat. Olyan formában jelennek meg, hogy azokat feltétlenül ausztriai vagy cseh hatás alatt keletkezett urbáriumoknak kell tekintenünk, mint ahogy az a Fugger-család.birtokairól készült urbárium alapján megállapítható, akik ugyanis birtokaik igazgatására német tisztviselőket alkalmaztak. / Azt, hogy az urbáriumban a birtokösszeírási rész vagy pedig a számtartói rész van-e túlsúlyban, az a cél döntötte el, amelyből az urbáriumot készítették. A XVI. században az urbáriumok elnevezése változó és ingadozó. Ritkán nevezik urbáriumoknak, gyakrabban: registrumok, ki vonatok, birtokösszeírások, birtokbecslések stb. elnevezés alatt szerepelnek. A XVII. században új típusként jelennek meg az instrükciós urbáriumok, mint pl. a kiadványban közölt budatini és oroszlánkői urbáriumok. Ezek tulajdonképpen a földesurak által kiadott olyan utasítások, amelyek nemcsak az egyes uradalmi tisztviselők részére kiadott részletes utasításokat tartalmaznak, hanem ezeken kívül még az uradalom bevételeinek részletes leírását is. Azt, hogy keletkezésük idején mit értettek urbárium alatt, elnevezéseikből állapíthatjuk meg: birtokok, jobbágyok és kötelezettségeik összeírása, birtokok összeírása, bevételek és pénzbeli fizetségek Urbáriuma, urbárium vagy register stb. Az urbáriumokat a birtokon fekvő községek szerint haladva készítettek. Az új urbárium készítésénél általában a régi urbáriumok szolgáltak alapul, amelyeknek az adatait az összeírt község bírója, esküdtei és idősebb tagjai vallomásainak alapján egészítették ki. Ha az összeírás alkalmával régebbi urbárium nem állott rendelkezésre, akkor az egyes szolgáltatásokat a szolgáltatásokkal tartozók vallomásai alapján készítették el. Egyes urbáriumok gyakran a község rövid leírását tartalmazó vagy pedig az urbárium létrejöttéré utaló bevezetéssel kezdődnek. Ezután következnek az egyes községek, amelyekben az összeírást a jobbágyokkal kezdik, azután térnek át a zsellérekre és a hazátlan zsellérekkel, illetve ezek szolgáltatásainak leírásaival folytatják úgy, hogy legutoljára a teljesen vagyontalanokra kerül a sor. Az egyes összeírt személyek neve után gyakran feltüntetik birtokaik nagyságát, néha annak egészen részletes leírásával, és ezután következik a kötelezettségek felsorolása. Azok az urbáriumok, amelyek csak számadási célra készültek, a személyek névszerinti felsorolása helyett gyakran csak azok számát és kötelezettségeik összegezését tartalmazzák. Az egyes személyek kötelezettségeinek feltüntetése után következnek az egész község közös, együttes szolgáltatásai. Bizonyos urbáriumoknál ezt a részt a földesúr magángazdálkodásához tartozó részek (halastavak, malmok, szőlők stb.) leírása követi. Az urbáriumok a bennük foglalt adatok minősége és részletessége szerint három nagy csoportba oszthatók: 1. olyan urbáriumok, amelyek az összeírási és számadási adatokat csak összegezve tartalmazzák; 2. olyan urbáriumok, amelyek ezeket az adatokat részletesen felsorolva hozzák és 3. olyan urbáriumok, amelyeket inkább az uradalom egyes tisztviselői részére készített instrukciók urbáriummal történt kiegészítésének lehetne tekinteni még akkor is, ha ezekben az összeírásos rész jóval nagyobb az instrükciós résznél. Egészen természetes, hogy az urbáriumokban foglalt adatok alapján nem lehet azoknak a terheknek összességét megállapítani, amelyeket a jobbágyság viselt. Hiszen