Levéltári Közlemények, 31. (1960)
Levéltári Közlemények, 31. (1960) - IRODALOM - Kállay István: Az osztrák forráskiadás 1945–1960 között / 348–356. o.
352 Irodalom nagy jelentősége. Wiesflecker kiadása közben igyekezett egyes forráskritikai problémákat is megoldani, azonban véleménye szerint ez csak akkor lehetséges, ha a kiadást gazdag kritikai irodalom előzi meg. A „Die Regesten der Grafen von Görz und Tirol . . ."-ban a dátumoknak csak egy részét tudták a kiadás során pontosan meghatározni. Félig vagy egyáltalán nem keltezett iratok esetében a gyanítható dátumot (időhatár, óv, hónap) zárójelben hozzák. A hamisítványok eredetük időrendjében vannak besorolva, ,,hamisítvány" (ritkán szedett) szóval jelölve és sorszámuk (jobb oldalon a lap szólén) szögletes zárójelben van. Igen sok forráskiadvány hangoztatja, hogy a regesztakészítésben, a regeszták tagolásában a „Regesta Imperii" újabban átdolgozott köteteinek példáját követi. Ezekben a kötetekben 20 a tagolódás négy részes: 1. A dátum (eredeti ós feloldott szöveggel) valamint a regeszták folyószáma, vasr tag betűvel van szedve. Kiadás helye (helyadatok). 2. Németnyelvű regeszta, mely az eredeti szöveg kivonatát és egyes eredeti részeket, idézeteket tartalmaz. Megadja a szükséges kancelláriai és alaki adatokat (vastag betűvel szedve). 3. Kurzívval szedve következik a korábbi kiadásokra vonatkozó adatok felsorolása. 4. Petitben szedve a kritikai megjegyzések, a helynevek feloldása ós az irodalmi adatok. Ez a tagolás nagyfokú áttekinthetőséget biztosít. A regeszta szövegében a német és latin szöveg között nyomdatechnikailag nem tesznek különbséget. Ha azonban történetíróktól idéz latin szöveget a kiadvány, úgy az a regeszta 3. hasábjába kerül, kurzívval szedve. A kiadvány az oklevélregesztákat arabszámmal, a hasábokat a latin abc betűivel jelöli. A regeszták minden esetben újra és újra hozzák az uralkodó megnevezését. Ottó Wurtzel: „Die Rechtsquellen der Stadt Eferding" c. kiadványa a rövid tartalom megadása után az eredeti szöveg fontosnak tartott részeit teljes szövegben közli. A szöveg alatt a forrás anyagára vonatkozó megjegyzések vannak. Wiessner: „Die Kärntner Geschichtsquellen 1269—1286" c. publikációja a regeszta után a következő adatokat ismerteti: - • r • 1. Eredeti vagy másolat-e? Eredeti őrzési helye. 2. Az oklevél méretei (szélesség, magasság). A plica mindenkor bele van számítva a magasságba. Csak regesztában való közlés esetén a méretekre vonatkozó adatok hiányzanak. 3. Lehető teljességgel sorolja fel azokat a műveket, melyekben az oklevél már ki van nyomtatva. Áttekintő történeti művekre csak akkor van utalás, ha lényegesen hozzájárulnak az oklevél megértéséhez. 4. Ha szükséges, mindenkor külön megjegyzéseket is fűz a szöveghez. Egyes helyeken —helykímélés céljából — csak röviden utal terjedelmesebb irodalmi adatokra. Hans Wagner: „Das Traditionsbuch des Augustinerchorherrstiftes Neustift bei Brixen" (Wien, 1954) c. kiadványa a rövid tartalmi kivonat után petitben hozza az eredeti kódexben a hely megjelölését, a korábbi kiadásokat, a szövegben szereplő személyekkel kapcsolatos megjegyzéseket. Utána következik normál nagyságú betűkkel maga a szöveg. ' Külön kell beszélni a Koller-féle Reichsregister kiadásról,, mivel ilyen jellegű források kiadásának alapelvei általában tisztázatlanok. Koller a dátum, a kiadás helye ós a rövid regeszta után, —amely a bejegyzés tartalmát adja, — megadja a Reichsregister folio számát, az eredeti oklevél őrzési helyét (ha meg lehet állapítani) ós hogy hol jelent meg regeszta róla, vagy telj es szövegben megjeíent-e? Irodalmi előfordulás szempontjából nem törekszik teljességre, csak a fontosabbakat tünteti fel. Előfordul, hogy néhány esetben másodkézből is idéz. Josef Rittsteuer: „Die Klosterratsakten über das Burgenland" (Eisenstadt, 1955.) című kiadványa a szöveggel kapcsolatban adódó összes megjegyzéseket, kérdéseket lábjegyzetben hozza. A gyakorlatban ez azt eredményezi, hogy egy-egy regeszta után néha féloldalas lábjegyzet van. Terjedelmére és tartalmára nézve legnagyobb vállalkozás a „Linzer Regesten" sorozat, melyet 1952-ben kezdeményeztek. A kiadvány címe tulajdonképpen nem fedi a tartalmát, mert nemcsak regesztákat, hanem a Linz történetével kapcsolatos összes 20 UMirz, M.— Böhmer J. F.; Regesta Imperii. Graz—Köln, 1950, 1951,1956,1957.; E. L. Mikóletzky: Die Regesten eres Kaiserreiches unter Otto II. Graz, 1950.
