Levéltári Közlemények, 31. (1960)

Levéltári Közlemények, 31. (1960) - IRODALOM - Bognár Iván: Schriften des Bundesarchivs. Bd. 2., Vogel, Walter: Westdeutschland 1945–1950. Koblenz, 1956. Bd. 3., Neufeldt, H. J.–Huck, J.–Tessin, G.: Zur Geschichte der Ordnungspolizei 1936–1945. Koblenz, 1957. / 341–347. o.

Irodalom . 347 fel. Köztijük a déli május 6-én az amerikai csapatok fogságába került, iratainak egy része — kb. 3500 kötet és füzet — megmenekült a pusztulástól. Az északi csoport, a rendőr ség fejével, "Wünnenberggel az élén Lübeckbe, majd Flensburgba menekült, s itt esett fogságba. A magukkal vitt iratok sorsa nem ismeretes. A történettudomány nagy káiára a parancsnoki hivatal kebelén belül 1941 márciusától fogva működő hadtörténeti csoport iratait is megsemmisítették. Ezek az iratok tartalmazták többek között a Todt-ezred, a rendőr-vadászezredek, a rendőr hadosztály, valamint csaknem minden rendőr zászlóalj naplóit. Egyedül a kb. 15 ezer felvételt tartalmazó fényképanyag menekült meg a pusztulástól. A kötet harmadik tanulmánya a rendőrség törzskaráról ós különböző csapategységeiről, valamint ezek tevékenységi helyéről szól. George Tessin, a tanulmány szerzője a cikk bevezetésében elmondja, hogy a zárösszeállítás a Bundesarchivban található tábori posta áttekintésén alapul. Kb. 64 000 postaszám 300 000 bejegyzéssel van meg s ebből az összegből kellett kiválasztani a rendőri csapatokéit. Ezenkívül egyes iratsorozatok (rendőrség főnöki irodái, a rendőri hivatalok) is foglalkoznak a rendőri csapatok ügyeivel. Felhasználta továbbá szerző a Berlin-Dahlemi Levéltár, valamint egyes lapok — a Nachrichtenblatt és a Befehlsblatt des Chefs der Ordnungspolizei — híranyagát is. Az első világháború előtt Németországban nem voltak zárt rendőri alakulatok. Berlinben 1901 óta léteztek rendőr brigádok. '1919-ben rendelték el Poroszországban a biztonsági rendőrség felállítását, tekintettel a forradalmi helyzetre. Az antant követelésére azonban a rendőr brigádokat 1920-ban feloszlatták, viszont a rendőrség létszámát 150 ezerre emelték. Központi szervezet azonban — mint arra már Neufeldt tanulmánya is utalt — nem volt. A hatalom átvétele után Hitler ötvenhatezer főből álló tartományi rendőrséget (Landespolizei) szervezett. Ez a szervezet 1936-ban a Wehrmachtba olvadt be. 1938-ban a rendőrség létszáma 623 45 volt. Ezeken kívül sok helyen zárt. rendőrszázadok voltak. Ausztria megszállásánál ezek a rendőrcsapatok nagy szerepet játszottak. Csehszlovákia megszállásakor is vetettek be rendőri alakulatokat. A partizánok ellen főleg a szovjet területen és a Balkánon, kisebb mértékben Francia-, Olasz- és Lengyelországban í? vetettek be rendőri egységeket. 1940. augusztus 20-án a katonailag szervezett, zárt rendcra/akulatokban 69176, kisfbb egységekben 134 146, a biztonsági és segédszolgálatban 165 000 fő tejjesített szolgálatot. Ez a szám Németországra vonatkozik. A megszállott teiületeken ezeknél kisebb volt a létszámuk. A szerző először a németországi alakulatokat ismerteti, először a felügyelőségeket és parancsnokságokat, majd a hadosztályokat, ezredeket, brigádokat, csoportokat, először szöveg-, majd áttekintésszerűen, csaknem mindenütt megjelölve az illető egység elnevezését, számát és a tábori postaszá-. mot. A szövegben fel van tüntetve az alakulat keletkezésének ideje is. A második rész a megszállott területeken (Csehország, Lengyelországi „Ostland" stb.) levő rendőrcsapatok adatait ismerteti hasonló módszert követve. Itt egy rövid fejezetben a Magyarország megszállását jelentő Margarethe-terv keretében hazánkban bevetett német rendőralakulatokról is tájékoztatást kaphatunk. A függelék a felügyelők s a parancsnokok jegyzékét közli 1936-tól 1944-ig, valamint a rendőri ezredek, zászlóaljak és védzászlóaljak felállításának és megszűnésének idejét, állomáshelyeit ós tábori postaszámait. A kötet elsődleges célja ugyancsak gyakorlati s levéltári: láthatólag tájékoztatást kíván adni a rendőrség iratanyagának használatához, bár magáról az iratanyagról nem, illetve csak történetéről beszél. Ezen túlmenőleg gyakorlati célja nyilván összefügg a volt rendőri alakulatok ma is élő tagjai szolgálatigazolási stb. ügyeinek megkönnyítésével is. S ha jellemzőnek is kell találnunk, hogy a Szövetségi Levéltár éppen a hitleri erőszakszervezet e jelentős tényezőjének ilyen tüzetesen feldolgozott történetét adja ki olyan objektívista tárgyalásban, mellyel nem érthetünk egyet, — módszere mindenesetre figyelemre méltó, tanulságait egy igazgatási ágazat, vagy egy szervezet hivataltörténetének feldolgozásánál — Vogel könyve tanulságaihoz hasonlóan — mi is hasznosíthatjuk. Bognár Iván