Levéltári Közlemények, 31. (1960)

Levéltári Közlemények, 31. (1960) - IRODALOM - Bognár Iván: Schriften des Bundesarchivs. Bd. 2., Vogel, Walter: Westdeutschland 1945–1950. Koblenz, 1956. Bd. 3., Neufeldt, H. J.–Huck, J.–Tessin, G.: Zur Geschichte der Ordnungspolizei 1936–1945. Koblenz, 1957. / 341–347. o.

344 Irodalom meg sem kérdezték, a hivatalos megkereséseket rosszul címezték, a 'zonális és bizonális szerveket összetévesztették stb. Ezek a nehézségek, valamint a londoni külügyminiszteri konferencia eredménytelensége a bizonális szervezet megváltoztatására ösztönözte a nyugati hatalmakat. Ennél a változtatásnál már a német kívánságokat is figyelembe vették, azonban egyelőre még mindig kerülni akarták azt a látszatot, hogy politikai egyesülésről van szó. Ebben az értelemben válaszoltak a francia tiltakozásra is. így következett be 1948 február—1949 szeptember között az egyesülés harmadik fázisa. Az új alakulatban a gazdasági tanács megtartotta feladatkörét, tagjainak száma 52-ről 104-re emelkedett. Ebből a számból 44 volt kereszténydemokrata 40 szociáldemokrata. A végrehajtó tanács viszont megszűnt, s helyette a gazdasági tanács mellett második törvényhozó testületként tartományi tanács létesült, mely az angol-amerikai zónák nyolc tartományának két-két képviselőjéből állott: ezekből 3 tartozott a kereszténydemokratákhoz, 3 a szociáldemokratákhoz és 2 a demokrata párthoz. Székhelye Frankfurtban volt. A tartományi tanács mellé az egyes tartományok meghatalmazottakat küldtek ki. A már említett öt közigazgatási iroda mellé hatodiknak a munkaügyi irodát állították fel. Továbbá külön szervek létesültek az igazságszolgáltatás s a pénzügy számára. Ezen intézmények felügyelete és összefogása céljából létesült a közigazgatási tanács, mely törvényjavaslatait közvetlenül a gazdasági és a tartományi tanácshoz nyújtotta be. A tartományok minisztereinek és miniszterelnökeinek eddigi alkalomszerű összejövetelei állandósultak és rendszeres minisztertanácsokká alakultak át. Most már gyorsan fejlődtek az események a nyugat-német állam megalakulása felé. A londoni bathatalmi konferencia .1948. június 1-én megbízta a nyugatnémet tartományok miniszterelnökeit, hívjanak össze alkotmányozó gyűlést. A paTlahnenti tanács — hetvenöt szavazati és öt (nyugat-berlini) tanácskozási jogú küldött — 1948. szeptember 1-én össze is ült és 1949. május 8-án, hosszas tárgyalások után, melyekre — mint szerző megjegyzi — a katonai hatóságok is hatással voltak, elfogadták a szövetségi köztársaság alkotmányát. Az alkotmány 1949. szeptember 21-én lépett érvénybe. Ezzel a katonai kormányzatok megszűntek, a felügyeletet mindegyik zónában a főbiztos, a katonai felügyeletet a főparancsnok vette át. A három főbiztos alkotta az egyesült főbiztosságot. A külpolitika, a leszerelés és a katonaság feloszlatása, a külkereskedelem és devizagazdálkodás, a Ruhr-vidék ellenőrzése, a helyreállítás, jóvátétel, a kartellek megszüntetése és még sok más ügy intézését egyelőre még ők látták el. , A zonális hivatalok leépítése —mivel számuk elég nagy volt (1947-ben csak pl. a brit zónában ötvenöt) — meglehetősen sokáig tartott. Egyesek a szövetségi, mások a tartományi igazgatásba olvadtak bele. Egyes intézmények még 1956-ban, a könyv kiadása idején is fennálltak. E történeti összefoglalás után következik a zonális és bizonális intézmények felsorolása. Ebbe felvették azokat az intézményeket is, melyek 1945 után keletkeztek, de még 1950 előtt megszűntek, valamint azokat, a megszálló hatóságok által létrehozott hivatalokat, melyekben németek is dolgoztak. Az ismertetés azonban nem tér ki a német alkalmazottak nélkül dolgozó intézményekre. Mint az előszó utal rá, sok esetben igen nagy nehézséggel járt az intézmények számának, szerkezetének, működésének stb. megállapítása', nem utolsósorban azért, mert nem lehetett núnden esetben megállapítani, milyen intézmény vagy intézmények vették át irataikat. Pl. a Délnémet Tartományi Tanács iratainak egy része 1953-ban bekerült ugyan a Szövetségi Levéltárba, a másik részét azonban tíz különböző központi hatóság osztotta fel egymás között. A kutatás megkönnyítése végett Vogel cédulakatalógust készített az intézményekről; közölt felsorolásuk ezen alapszik. A felsorolás azonban —mint ezt Dr. Winter, a Szövetségi Levéltár igazgatója az előszóban közli — még nem teljes; a teljesség csak hosszú évek során lesz elérhető. Azonban így is elegendő anyag gyűlt össze ahhoz, hogy az érdekeltek —hivatalnokok, történészek —bepillantást nyerhessenek ennek az időszaknak hivatali felépítésébe. A hivatalok egymásután nem horizontális, hanem vertikális rendben követik egymást, tehát az amerikai övezetben levő legfelsőbb német szerv után a brit övezetben levő legfelsőbb német intézmény következik. A felsorolás első része a törvényhozás, közigazgatás és igazságszolgáltatás legfelsőbb tanácsadó szerveit és intézményeit mutatja be. Számuk összesen tizenkilenc. Az egyes hivatalok ismertetésének sémája a következő: A cím után következik a hivatali előd címe. (Ez természetesen csak az 1945 utáni hivatali elődre vonatkozik.) Ezután a megalakulás időpontja, a létrehozó szerv neve s a határozat megjelölése következik. A szókhely után a hivatal vezetőjének (kisszámú tagság esetén a résztvevőknek is) hivatali beosztását közlik. A szerv feladatainak részletes ismertetése után kerül sor a belső szervezet leírására, majd a megszüntetés időpontjának