Levéltári Közlemények, 31. (1960)

Levéltári Közlemények, 31. (1960) - IRODALOM - Bognár Iván: Schriften des Bundesarchivs. Bd. 2., Vogel, Walter: Westdeutschland 1945–1950. Koblenz, 1956. Bd. 3., Neufeldt, H. J.–Huck, J.–Tessin, G.: Zur Geschichte der Ordnungspolizei 1936–1945. Koblenz, 1957. / 341–347. o.

Irodalom 345 közlésére. Itt gyakran közölve van az utolsó ülés időpontja is. A két utolsó adat a szerv iratainak hollétéről s a hivatal történetével foglalkozó feldolgozásokról, cikkekről stb. tudósít. Az ismertetésekhez csatlakozó megjegyzések ismertetik a szerv létrejöttének és megszűnésének körülményeit, a tagok rövid életrajzát, a szervben végbemenő változásokat, sőt egyes esetekben, (mint pl. az amerikai övezeti tartományi tanácsnál) az amerikai katonai kormányzat és a tanács közti összekötő szerv felépítését is. Ez a rovat tehát úgy is felfogható, mint a bevezető történeti rész folytatása és kiegészítése. A második rész, mely az egyes igazgatási ágazatokkal (e kötetben a közellátással s a mező- és erdőgazdasággal) foglalkozik, hasonló beosztást követ. Az ismertetést rövid bevezető előzi meg, mely a szóban forgó ágazat történetét adja elő nagy vonásokban 1933-tól 1945-ig. Ebben a részben 68 intézmény kerül ismertetésre. Rövidítések és nevek jegyzéke zárja le a munka módszerében és célkitűzéseiben a mi hasonló feladataink megoldása szempontjából is tanulságos példát nyújtó kötetet. * A sorozat harmadik kötete három tanulmányt foglal magában, melyek mind a német rendőrség 1936 és-1945 közötti történetével foglalkoznak. Hangsúlyozni kell azonban, hogy itt nem a hitleri rendőri szervezet egészéről van szó, hanem annak csupán arról a részéről, melyet német szóval, megkülönböztetésül a politikai feladatokat ellátó „Sicherheitspolizei"-tői ,,Ordnungspolizei"-nak neveznek. Magyarra fordításuk meglehetősen nehéz: ezért leghelyesebbnek azt tartjuk, ha a továbbiakban az Ordnungspolizeit egyszerűen „rendőrségnek", a Sicherheitspolizeit pedig „biztonsági rendőrségnek" fordítjuk. A három tanulmány közül az elsőt, a legfontosabbat és legterjedelmesebbet Hans-Joachim Neufeldl írta a rendőrség főnökségének keletkezéséről és szervezetéről. Tanulmányában, mint azt az előszó megemlíti, a Bundesarchivba beszállított iratanyagon, levéltári iratokon és hivataltörténeti feldolgozásokon kívül élő tanuk írásbeli és szóbeli felvilágosításaira is támaszkodik. A tanulmányból megtudjuk, hogy a weimari köztársaságban a rendőrség az egyes „Land"-ok: tartományok hatásköréhez tartozott; központi rendőri igazgatás nem volt. A fasiszták a hatalom átvétele után egyebek között a rendőrséget is központosították. Azonban ez nem ment egykönnyen. Az 1934. február 5-én e tárgyban kiadott rendélet, mely minden, a szervezés, a hivatali jog, a személyi ügyek ós a kiképzés terén történő alapvető intézkedés végrehajtását a továbbiakban a birodalmi belügyminisztérium előzetes jóváhagyásától tette függővé, csak az első lépést jelentette. A rendőrség teljes központosítását, azaz a tartományi államháztartások helyett a birodalmiba való felvételét azonban csak 1940-ben érték el. Bár a birodalmi belügyminiszter Frick volt, Himmler és Heydrich, akik a Gestapo élén állottak, célul tűzték ki maguk elé a belügyminisztérium meghódítását is. Céljukat el is érték. Sok előzetes tárgyalás, huzavona, javaslat és ellenjavaslat után 1936. június 17-én rendelet jelent meg, mely szerint a belügyminisztériumban megalakítják a német rendőrség főnökségét, amely minden a birodalmi és porosz belügyminisztérium hatáskörébe tartozó rendőri ügyet átvesz. A főnökség vezetője Himmler, a Gestapo helyettes vezetője lett, aki közvetlenül és személyesen a belügyminiszternek volt alárendelve. Himmler a rendőrséget a már előbb említett két ágazatra (OP és SP) osztotta fel. A tulajdonképpeni rendőrség hatásköre alá a rendfenntartási, a csendőrségi és a községi rendészeti ügyek tartoztak, míg a biztonsági rendőrség a politikai ügyekkel s a bűnügyekkel foglalkozott. Az első ágazat vezetője Daluege rendőrtábornok, a második Heydrich SS-csoportvezető volt. Az első ágazat alkalmazottai egyenruhában teljesítettek szolgálatot, a másodikéi nem„ A felosztás tulajdonképpeni célja az SS-nek a belügyminisztériumba való minél teljesebb behatolása volt Himmler, Heydrich és Daluege személyében. (Daluege szintén SS csoportvezető volt, 1942-ben Heydrich utódjaként a cseh-morva protektorátus helyettes vezetője lett. 1946-ban Prágában kivégezték.) 1943-ban Wünnenberg lett a rendőrség vezetője. Himmlernek magának tulajdonképpen sohasem volt — az 1943 augusztusában bekövetkezett belügyminiszteri kinevezéséig — mint a német rendőrség főnökének önálló hivatala a minisztériumban. Heydrichhel ós Daluege-gel adjutánsai utján érintkezett. A rendőrfőnökség szervezete (a főnökség, főhivatal, Hauptamt kifejezést Himmlerók az SS szervezeti felépítéséből kölcsönözték) 1945-ig még néhány hatásköri változást szenvedett. 1938-ban a tűzoltóság a tűzoltalomnak lett alárendelve s utóbbival együtt szintén a rendőrség hatáskörébe került. 1942-ben ugyancsak a belügyminisztérium alárendeltségében szervezték meg a Németországban dolgozó nagyszámú hadifogoly által felidézhető esetleges „veszedelem" elkerülésére a mezei, majd a városi őrséget, mely valamivel később összeolvadva 1945 januárig állott fenn, mikor is szerepüket