Levéltári Közlemények, 31. (1960)

Levéltári Közlemények, 31. (1960) - IRODALOM - Fügedi Erik: A csehszlovák levéltárak útmutatói / 324–330. o.

326 Irodalom A „fond leírását" a brünni szemináriumon elfogadott javaslat már pontosan körvonalazta. A fondjegyzék fentebbi meghatározására hivatkozva kimondta, hogy a „fond leírása" abban különbözik a fond jegyzéktől, hogy tartalmazza: a) a fond elnevezését és jelzetét; b) a levéltárt létrehozó hivatal, intézmény, szervezet, vállalat stb. történetét (keletkezését, funkcióját és területi hatáskörét) — gyűjtemények esetében a gyűjtemény keletkezésének történetét és a tárgyat, amelynek alapján a gyűjteményt felállították; c) a fond rövid történetét (pl. levéltári őrizetbevétel, régebbi rendszer stb); d) a fond tulajdonképpeni leírását (lehetőleg az irattári rendszer ismertetését, időbeli kiterjedését, terjedelmét, utóbbit lehetőleg irattári csoportok szerint); e) rendezettségi fokát és kutathatóságát; f) a fond felhasználhatóságát. A brünni szemináriumon a javaslattal szemben az a bírálat hangzott el, hogy az egész fogalmazás túlságosan az irattári rendszer alapján rendezhető és leírható fondokra (tehát elsősorban az állami hivatalok fondjára) készült. Kétségtelen, hogy ez a bírálat bizonyos mértékben jogos volt, s hogy az útmutatók legjobb része éppen ez az irattári rendszer alapján rendezett csoport. Ugyanakkor javasolták azt is, hogy a leírást egy további g) ponttal bővítsék ki és ebben sorolják fel a fonddal kapcsolatos kiadványokat és irodalmat. Ezt a javaslatot el is fogadták. A levéltári útmutatókkal szemben támasztott követelmény azonban nem mindenben azonos a fond leírásának követelményével. Az útmutatónak ezenkívül tartalmaznia kell a levéltár rövid történetét, áttekintést kell nyújtania annak a területnek közigazgatástörténetóről, amelynek fondjait a levéltár őrzi, s végül a kutató gyors tájékozódását mutatók segítségével kell megkönnyítenie. Mindez — ha talán nem is ilyen összefüggésben — ismert volt a Levéltári. Közlemények olvasói előtt, s itt csupán azért kellett megismételnünk, hogy bemutassuk milyen nagy gondot fordított a csehszlovák levéltárügy az útmutatók elvi alapjainak, főképpen az állami hivatalok fondjaival kapcsolatos kérdéseknek elvi tisztázására. A városi levéltári anyaggal kapcsolatban ez sajnos — úgy látszik — nem törtónt meg, aminek következtében a városi levéltárak útmutatói sokkal kevésbbó egységesek ós nem is olyan mintaszerűek mint az állami levéltáraké. Az azonban kétségtelen, hogy az útmutatók általános sikerének oka részben az elvi alapok gondos tisztázása, részben pedig a munka elkészítésének ügyes módszere volt. Talán az is feltűnt az olvasónak, hogy sehol sem alkalmaztuk a „leltár" kifejezést. Ennek az az oka, hogy a csehszlovák levéltári terminológia „leltára" (inventár) eltérő fogalmat fejez ki. Ha mindenképpen ragaszkodunk a magyar terminológiához, akkor a „fondjegyzék" a mi alapleltárunknak, a „fond leírása" és az útmutató inkább a mi leíró leltárunknak felel meg, a csehszlovák „leltár"-nak pedig nincs meg a magyar megfelelője. Ha a most elmondottak ismeretében átlapozzuk a csehszlovák levéltári útmutatókat, akkor elsősorban azt kell megállapítanunk, hogy azok valóban kivétel nélkül egységes szempontok szerint tartalmazzák a levéltár rövid történetét, a fondok ismeretéhez elengedhetetlenül szükséges közigazgatás- és helytörténetet, a fondok tulajdonképpeni leírását és a különböző mutatókat. Valamennyi útmutatóban megtaláljuk ezenkívül az idegen nyelvű kivonatot (legtöbbször orosz és német nyelvűt), a kiegészítő képes táblákat^ amelyek a levéltár épületét és a levéltár legfontosabb dokumentumait mutatják be. A kötetek beosztása az idők folyamán bizonyos mértékben megváltozott, ami azonban nem jelenti még, hogy a felsorolt részek közül bármelyik is kimaradt volna, csupán sorrendjük változott meg. Első helyen mindig a levéltár története található, ezt követi a kérdéses terület közigazgatástörténetének általános áttekintése. Mig azonban a brünni kötetben ezután a fondok címeinek felsorolása — tehát mintegy a levéltár struktúrája — következik, addig az újabb kötetekben ez az idegen nyelvű kivonatok mögé, tehát a mutatók közé került. Ugyanígy egyes kötetekben külön sorolják fel a levéltári anyagból készült forráskiadványokat és az anyaggal kapcsolatos irodalmat is. De ismételjük: ezek csak a sorrendiség kérdését érintik, nem a lényeget. Lényeges bővülést csupán a jabloneci útmutatónak az az újítása jelent, hogy röviden ismerteti a jabloneci kerületet is. Ez a fejezet az első kötetekben hiányzik, részben talán azért is, mert a brünninek egész Morvaországra, az opavainak egész morva Sziléziára ki kellett volna terjeszkednie, ami egyrészt felesleges, másrészt túlságosan hosszadalmas lett volna. Ugyanígy nincs meg a terület ismertetése a városi levéltárakban sem.