Levéltári Közlemények, 31. (1960)

Levéltári Közlemények, 31. (1960) - IRODALOM - Fügedi Erik: A csehszlovák levéltárak útmutatói / 324–330. o.

Irodalom 327 Az útmutatók egyik bevezető fejezete az állami levéltár illetékességi körzetének, gyűjtőterületének ismertetése. Ez a fejezet rövid statisztikai, földrajzi és történeti összefoglalás. Az alapvető statisztikai adatok (kiterjedés, lélekszám stb.) után a gazdaságföldrajzi adottságokat sorolják fel a szerzők, majd rövid történeti áttekintést adnak. Az egész fejezet célja az, hogy tájékoztassa a helyi viszonyokban járatlan kutatót mégpedig úgy, hogy a levéltári anyag használhatóságát is kiemelje. A kérdéses táj történetének tehát azokat, a vonásait emelik ki, amelyek a levéltárban őrzött fondokkal állnak kapcsolatban, a rövid középkori áttekintés után az újkori történetnek azokat a vonásait (manufaktúra, mezőgazdaság stb.), amelyekre a levéltárban anyagot találhat a kutató. A levéltári anyaggal való kapcsolatra különös gondot fordítottak ebben a fejezetben. Van olyan útmutató, amely a szöveg közti zárójelekben közli a kérdéses történeti jelenségre vonatkozó fond elnevezését, van olyan, amely magában a szövegben utal arra, hogy bizonyos kérdésekre mely fondok nyújtanak felvilágosítást. Külön fejezet alkot a közigazgatástörténet. A cél itt is az, hogy a kutatónak felvilágosítást adjon arra vonatkozólag, bogy hol milyen anyagot találhat témájára vonatkozólag. Nem arról van tehát szó, bogy egy-egy terület valamennyi közhivatalának történetét a lehető legpontosabban ós legrészletesebben ismertesse az útmutató, hanem arról, hogy a kutatáshoz elengedhetetlenül szükséges, alapvető ismereteket tartalmazza. Ennek következtében más és más jelentősége van a közigazgatástörténeti bevezetésnek a levéltári anyag kora és természete szerint. A polgári hivatali szervezet virágkorában, a zárt és előre megszabott irattári rendszerek korszakában van a legnagyobb szükség a közigazgatástörténetre, a régebbi feudális hivataloknál kevésbé, mert ezeknek iratanyaga legtöbbszőr nem a hivatal szervezetének és működésének tükröződése, hanem mesterséges sorozatok összessége, ezért a bennük való tájékozódást a hivataltörténet nem segítheti elő olyan nagy mértékben mint a polgári korszakban. Ennek ellenére is az útmutatók kevesebb hivataltörténetet nyújtanak a polgári kor fondjaiboz mint a feudális korszakóhoz. Ez viszont teljesen érthető akkor, ha tekintetbe vesszük, hogy mig a feudális rendi szervek és a későbbi polgári önkormányzati szervek legtöbbször sokáig megőrizték a maguk partikuláris sajátságait, addig a polgári közigazgatás szervezete egységes kerületi és járási hivatalokat hozott létre s ezek működését központilag szabályozták olyan mórtékben, bogy nemcsak a hivatal illetékességét írták elő, hanem még az iratok elhelyezését, tehát az irattári rendszert is. A kutatót azonban a hivatal működése és irattári rendszere is — ismételjük — csak az anyag felhasználása szempontjából érdekli. Aligha lenne érdemes az azonos hivatalok szervezetének állandó ismótlése. Ilyen esetben helyesebb a hivataltörténetnek összefoglaló és — ha ez szükséges — részletes ismertetése külön kötetben-vagy tanulmányban, s a többi esetben csupán a kérdéses hivatal területi illetékességének feltűntetése, hiszen a kutató témája korának hivatali szervezetét az összefoglaló kötetből vagy á levéltári szakfolyóiratban megjelent tanulmányból sokkal jobban megismerheti és általában jobban is kell, hogy ismerje, mint amennyire ezt a levéltári útmutató tárgyalhatná. A levéltári útmutató feladata tehát az, hogy a kutatót felvilágosítsa, hogy a kérdéses területen milyen típusú hivatalok működtek, milyen mórtékben maradt meg iratanyaguk ós milyen mértékben használható. A csehszlovák útmutatók ezt az utat követték. A legfontosabb középfokú hivatalokról külön, részletesebb általános hivataltörténetet tartalmazó kötetet adtak ki (Macek J.—Záöek V. :KrajskásprávavÖeskychzemicha jeji archivni fondy.— A kerületi igazgatás a cseh területen és annak levéltári fondjai. H.n. 1958.), s a többi esetben elegendőnek tartották a hivatalok felállítására, megszűnésére és területi illetékességükre vonatkozó legfontosabb adatok közlését. így pl, a jabloneci állami levéltár, melynek nincs 1850 előtt működő hivatali fondja, a közigazgatástörténeti bevezetést az 1850-es években kezdi, amikor a területen az első kerületi levéltárt felállították, elmondja, hogy milyen járási és városi hivatalok tartoztak alája, hogyan szervezték meg a hivatalokat, honnan vettek át előiratokat, majd ismerteti az 1868-i, s az azt követő későbbi átszervezéseket, részletesen kitérve a hivatalok irattári rendszerére. Egészen más a helyzet akkor, ha a levéltár régebbi, különösen pedig, ha országos vagy tartományi jellegű központi hivatalok anyagát őrzi. A brünni útmutató közigazgatástörtóneti bevezetése pl. egész Morvaországot felölelően ismerteti a közhivatalok szervezetét, felsorolja a 17. század derekától kezdve a különböző korokban működő hivatalokat (a jelzettel utal a fond leíró részére), táblázatban közli az egyes kerületek uradalmait, városait és azt, hogy azok milyen közigazgatási és igazságszolgáltatási funkciókat teljesítettek, 1850 után milyen bíróságokhoz tartoztak. Hasonló módszerrel tárgyalja a kapitalizmus korának hivatalszervezetét a Monarchia, majd az első köztársaság idején. Más utat követett a három szlovákiai állami levéltár útmutatója. Mindegyikükben megtalálható a régi megyei rendszer hivataltörtóneti israertetóse. A feudalizmuskori