Levéltári Közlemények, 31. (1960)

Levéltári Közlemények, 31. (1960) - IRODALOM - Fügedi Erik: A csehszlovák levéltárak útmutatói / 324–330. o.

Irodalom 325 jében döntő szerepe volt a levéltári anyag rendezettségének, levéltári feldolgozottságuk mértékének, a beáramló új anyag mennyiségének ós minőségének csakúgy mint a levéltári személyzet erőfeszítésének, és a levéltárak személyi és anyagi ellátottságának. így nem csodálhat juk, hogy a brünni levéltárak leltározásához képest a felszabadulás után létrehozott szlovákiai állami levéltárak öt évvel maradtak el, vagy hogy a nagy múltra visszatekintő tfeboni levéltár már négy kötettel léphetett a nyilvánosság elé. De már itt, bevezetőben, le kell szögelnünk, hogy az útmutatók elkészítésének megszervezése is igen szerencsés volt. Az ötvenes évek elejének első tapogatódzó lépései után 1954-ben a brünni szeminárium már elvileg, tárgyalta meg az útmutatók kérdését, felhasználva a régebbi cseh és külföldi tapasztalatokat. A brünni szeminárium eredményeként a belügyminisztérium levéltári igazgatósága kiadta az útmutatók elkészítésének irányelveit. A munka ezután már megindult, de a zártabb jellegű, s ezért könnyebben feldolgozható városi levéltári anyagon kívül •— amennyire ez a rendelkezésünkre álló adatokból megállapítható — tulajdonképpen két állami levéltár, a jabloneci és a litomericei volt hivatva az állami levéltári anyaggal való kísérletezésre. Ez a két levéltár a munka folyamán állandó kapcsolatban állt egymással, s útmutatóik is párhuzamosan készültek. A jabloneci útmutató megjelenése után az állami levéltárak anyagának feldolgozása elől módszertanilag már elhárultak az akadályok, csupán a különleges kérdések megtárgyalása volt még hátra. Ezek azonban az anyagnak mindössze egy töredékét tették ki, az anyag túlnyomó részére vonatkozólag az út már járt út volt, s így a csehszlovák levéltárak ötéves tervébe már nagyobb nehézség nélkül beállítható volt az a követelmény, hogy a tervidőszak alatt valamennyi állami levéltár anyagáról útmutató készüljön. Az eddig megjelent útmutatók azt bizonyítják, hogy ez az út alapjában véve helyes volt. A brünni szeminárium anyaga nagyjából ismeretes a magyar levéltárosok előtt. A szeminárium meghatározta a fond fogalmát és a fond levéltári feldolgozásának módját. A fond fogalmát alapjában véve a hollandoktól vette át a csehszlovák levéltárügy, de nem annak eredeti formájában, hanem a Vojtisek akadémikus által már régebben módosított formában. Eszerint „levéltári fondnak nevezzük az írott és velük rokon másfajta dokumentumok olyan együttesét, amely bizonyos intézmények (hivatalok, testületek, vállalatok, intézetek stb.) vagy azok operatíve és szervezetileg különálló részeinek szerves tevékenysége során keletkezett anyagból igazgatási, ügyviteli és tudományos céllal történő kiválogatás révén jött létre." A fondokról már az ötvenes évek elején ún. „fondjegyzékeket"készítettek. Ezeknek az a feladatuk, volt, hogy „valamennyi levéltárban elhelyezett fondról (gyűjteményről) rövid, de pontos áttekintést nyújtsanak." A fondjegyzék tehát tulajdonképpen csak egy gyors tájékozódást és áttekintést biztosító levéltári segédlet, de az ötvenes évek elején nagy segítséget jelentett a csehszlovák levéltárosoknak, s ezért a brünni alapelvekben is szerepelt rhég. Jelentőségét növeli, hogy az útmutatóknak tulajdonképpen ez a fondjegyzék volt az alapja. A brünni szemináriumon is arról volt szó, hogy ennek a fondjegyzéknek leíró részét „kimélyítsék""' ós egy ideig még szerepelt a „kimélyített fondjegyzék" fogalma is, amelyet azonban még a brünni tárgyalás során helyettesítettek a „ fond leírása" fogalmával, mondván, hogy a „kimélyített fondjegyzék" elnevezés meghatározza ugyan a készítés módszerét, de nem fedi a lényeget. számozatlan köteteket is figyelembe véve kezdték meg, másrészt tulajdonképpeni külön önálló címekkel jelölt sorozatokat most sem alakítottak ki. Ilyen módon jelenleg a gyakorlatilag mégis meglevő sorozatokat, melyek mindegyike külön-külön (legalábbis e vben) 1-gyel kezdődő számsorokban van számozva, egymástól formálisan csak a kötés színe alapján lehet megkülönböztetni. "Eddig a következő sorozatok keretében a következő levéltárakról jelentek meg útmutatók (zárójelben a kötet a sorozaton belüli sorszámát adjuk): Csehországi állami levéltárak útmutatói (piros színű borítólap): Prágai Központi Állami Levéltár (2 szám nélküli kötet), Jablqnec nad N"isou-i ÁL (3.), Litomericei ÁL (4.), Janovice u Rimarovany-i ÁL (5.), Prágai ÁL (6.), Plzeni ÁL (7.), TVeboni ÁL (8 — 11). Opavaí ÁL (12. -f- 1 szám nélküli kötet), Brnoi ÁL (szám nélkül). Szlovákiai állami levéltárak útmutatói (barna vászonkötés): Pozsonyi ÁL (1.), Biccsei ÁL (2.), Eperjesi ÁL (3.). Városi levéltárak útmutatói (kék borítólap): Prágai városi levéltár (szám nélkül), Pozsonyi városi levéltár (szám nélkül), Körmöcbányái városi levéltár (szám nélkül), Brnoi városi levéltár (3.), Louny-i városi levéltár (mint a járási levéltár egy része) (4.), Kassai váiosi levéltár (5.).