Levéltári Közlemények, 31. (1960)

Levéltári Közlemények, 31. (1960) - IRODALOM - Sashegyi Oszkár: Archives : techniques and functions in a modern society. Sydney, 1957. / 320–322. o.

Irodalom 321 irattárosok közösen vettek r^szt. A tanfolyam célja nem annyira kész, kidolgozott munkamódszerek átadása, mint inkább általános tájékoztatás és problémafelvetés volt. A szalimai körök tájékoztatásán kívül a szélesebb közvélemény érdeklődését is fel akarták kelteni a levéltárügy iránt, s ennek érdekében a sajtó és rádió a tanfolyamnak széles publicitást biztosított. Ausztráliában a levéltárügy néhány év óta közüggyé vált, társadalmi úton igyekszenek a fejlődését gátló tényezőket elhárítani. A legnagyobb ilyen gátló tényező az* értetlenség, a közvetlen gyakorlati hasznukat elveszített iratok meg nem. becsülése. Ausztráliában a levéltári szervezet kiépítetlensége, levéltári intézmények hiánya miatt az állami könyvtárak vállalták magukra a levéltári iratanyag begyűjtését és gondozását, így New South Wales állam főkönyvtárosának 1911 óta van joga, hogy az állami hivatalok kiselejtezésre kijelölt irataiba be+ekintsen, s azokat esetleg a könjvtár levéltári osztálya számára átvegye. Ezt a jogát azonban a gyakorlatban csak nagyon kis mértékben tudta érvényesíteni. A hivatalok idővel berendeztek egy központi iratraktárat, a náluk el n^m férő régibb iratok számára, s ott tonnaszámra semmisítettek meg iratokat, anélkül, hogy a könyvtárnak e központi raktár létezéséről a legutóbbi időkig tudomása lett volna. Sok iratanyag pusztult el megfelelően berendezett épületek hiján tűz és nedvesség behatására, s állati károkozók által is. Különösen aktuálissá tette a levéltárügy rendezését az óriásivá duzzadt irattermelós, amelynek következtében az iratanyag terjedelme az utóbbi néhány évtized során hihetetlenül megnőtt. Az ausztrál nép csak napjainkban ébred annak tudatára, hogy története van, s ennek írott forrásai az állami és vállalati iratanyagban találhatók. Vannak ausztráliai államok, amelyeknek még egyáltalában nincs levéltári törvényük. Egész Ausztrália területén hiányoznak a megfelelően berendezett modern levéltári épületek, amelyekre pedig az ottani éghajlati viszonyok mellett nagy szükség lenne. Az égető kérdések megoldására az angol Records Association mintájára egyesületet kívánnak létrehozni, amely az érdeklődés felkeltésével s esetleg más közvetlen módokon is jó szolgálatokat tehetne a levéltárügynek. A levéltári törvényen és a. megfelelően berendezett épületeken kívül a képzett levéltárosoknak és irattárosoknak is nagy szükségét érzik Ausztráliában. Egyelőre csak több hetes, vagy néhány hónapos tanfolyamokra gondolnak, amelyek célja elsőborban a modern iratkezeles és a selejtezés elveinek elsajátítása lenne. A szakemberek — annak érdekében, hogy az irattárak fenntartóit az iratok értékéről meggyőzzék — elsősorban az iratok gyakorlati hasznát hangsúlyozzák az állami, ill. vállalati igazgatás számára. Az ausztrál levéltárosokat történeti szálak az angol fejlődéshez fűzik, a modern iratkezelési módok és levéltári munkamódszerek tekintetében azonban elsősorban az amerikaiaktól tanultak. Emellett más országok tapasztalatait is figyelembe veszik. A tanfolyam ideje alatt kiállították és bemutatták a külföldi államokból beszerzett levéltártani nyomtatványokat és levéltári segédleteket, valamint levéltári épületeket, raktározási, iratkonzerválási módszereket ábrázoló filmeket és fényképeket. E téren a Szovjetunió, az NDK, Csehszlovákia, India és számos más állam nyújtott nekik segítséget. Levéltári felfogásukra érthető módon leginkább a modern irattári és levéltári gyakorlattal rendelkező országok hatnak, emellett különös figyelemmel kísérik a hozzájuk hasonló klimatikus viszonyok között élő India levéltári épületeinek berendezését. A tanfolyam jellemző sajátossága, hogy rajta levéltárosok és irattárosok, állami hivatalok és magánvállalatok kiküldöttei közösen vettek részt. A tanfolyam egyik előadója D. S. Macmillan, sydneyi egyetemi levéltáros megfogalmazása szerint az iratok irattári és levéltári kezelése végső célját tekintve rokon tevékenység: mindkettő célja olyan irattári testet alkotni, amely kielégítő módon működjék, mint az irattárat létrehozó intézmény, hivatal vagy vállalat „memóriája". Szerinte ma má/r elmúlt az az idő, amikor történeti iratokat a gyakorlati érdekű, modern kurrens iratanyagtól el lehetett választani. I. Maclean, a canberrai Commonwealth National Library főlevéltárnoka előadásában hangoztatta, hogy a levéltárosok nem kívánnak az irattárosok munkájába egyoldalúan beleszólni, ellenkezőleg, levéltáros és irattáros kölcsönösen egymásra vannak utalva s a maguk tapasztalatainak átadásával segíthetik egymást. Az irattáros az általa átadandó iratanyag kezeléséről adhat felvilágosítást a levéltárosnak, az pedig az irattári munka fejlődésének irányai a vonatkozó tapasztalatait adhatja át az irattárosnak. Nagy figyelmet szenteltek a tanfolyamon a vállalati levéltárak problémáinak is. Külön előadás ismertette a Commonwealth Bank levéltárának megszervezését. Ebben nemcsak a bank saját anyagát, hanem elődeinek, a bank alapítása előtti időben működött takarékpénztáraknak a bank egyes fiókjainál őrzött iratait is összegyűjtik és feldolgozzák. Több előadás foglalkozott technikai kérdésekkel: modern fotoeljárásokkal, és a modern raktárberendezési szisztémákkal (Compactus-rendszer). A sydneyi egyetem 21 Levéltári Közlemények XXXI.