Levéltári Közlemények, 31. (1960)

Levéltári Közlemények, 31. (1960) - IRODALOM - Bottló Béla: Kśięga pamiątkowa 150-lecia Archiwum Głównego Akt Dawnych w Warszawie. Warszawa, 1958. / 322–324. o.

322 Irodalom levéltára számára már épül az új, tömöríthető állvánj/okkal ós légkondicionáló berendezéssel felszerelt raktár. A tanfolyam legfontosabb témája a modern hivafali iratkezelés volt. Levéltárosokat és irattárosokat, akik hosszabb idő óta külön utakon jártak, az utolsó 60 évben felgyülemlett nagymennyiségű iratanyag selejtezésének kérdése hozott újból össze, ez edig összefügg az iratok kezelésével általában. Az ausztráliai kormányhatóságok iratezelése az 1910-es évekig viszonylag egyszerű volt. A beadványokat iktatták, a kiadványfogalmazatot a megfelelő beadvány mellett helyezték el. Az őrzési egységek, az ún. file-ek legtöbbnyire természetes növekedés útján jöttek létre, az ügyiratoknak feleltek meg. Az egyes file-ekből kialakult sorozatokat azután különböző (alaki, tartalmi,vagy eredet) szempontok szerint csoportosították. Ezekben az irattárakban minden iratnak meg volt a maga helye, s az iratokat, bár néha lassan, de biztosan ki lehetett keresni. Ez időtől kezdve azonban a file-ek átalakultak ügyiratokból olyan tárgyi egységekké, amelyekbe bármely iratot belehelyezhettek, ha úgy gondolták, hogy a filé tárgyával kapcsolatos. Az egyedi iratokat nem iktatták s útjukat az ügyintézés fázisain keresztül más módon sem tartották nyilván. A mai ausztrál hivatalok tárgyi dossziéi sem a hivatal működését bizonyító, sem pedig informatív feladataikat nem töltik be megfelelő módon. E bizonytalanul fundált dossziék pótolják ma az egyedi iratot, mint az ellenőrzés alapegységét. Kísérletek történnek ugyan a tárgyi csoportosítás szkémájának s ezzel az adatszolgáltatásnak javítására, ezek azonban nem járhatnak teljes sikerrel. Az egyedi iratok nyilvántartásának megszűnéséért nem kárpótol az az előny, amit a referencia szolgálat meggyorsítása terén a tárgyi dosszié-rendszer jelent. Amerikai példa nyomán most folyik Ausztráliában is az új iratkezelési rendszer kidolgozása, amely részben a nyilvántartás megjavításán alapszik. Szóba kerültek a tanfolyamon a modern történeti forrásanyag tartalmi fogyatékosságai és ezek korrigálásának, ill. pótlásának módszerei is. Az intézkedések egy része távbeszélőn történik; rosszabbodott az írásbeli ügyintézés színvonala is: a jegyzőkönyveket igen pontatlanul vezetik a múlt századi gyakorlathoz képest. A ma annyira divatos űrlapok egyszerűsítették ugyan az adminisztratív munkát, de el is szegényít ették az adatszolgáltatást. Mindezek következtében napjainkban hiány van teljes értékű informatív iratokban. A levéltárak részben úgy igyekeznek segíteni magukon, hogy interjúkat készítenek olyan személyekkel, akik hasznos adatokat tudnak szolgáltatni egyes intézmények történetéhez. A kötet tanulságos példája annak, hogyan igyekszik egy fiatal ország a maga levéltárügyót kiépíteni, pótolva a korábbi mulasztásokat, s tanulva a mások által elkövetett hibákból. Sashegyi Oszkár K§I^GA PAMIATKOWA 150-LECIA ARCHIWUM GtŐWNEGO AKT DAWNYCH W WARSZAWDE Warszawa, 1958, 16, 582 1., 2 t. A Régi Iratok Főlevéltára, Lengyelország 1918 előtti központi hatóságainak levéltára 1958-ban ünnepelte fennállásának 150. évfordulóját. E nevezetes évfordulót a baráti országok, köztük Magyarország levéltárosai képviselőinek részvételével tudományos ülésszak keretében ünnepelték meg, és az évforduló alkalmából emlékkönyvet adtak ki. Az értékes emlékkönyvben közzétett tanulmányok három csoportba tartozó kérdésekkel foglalkoznak. Az első csoportba tartozó értekezések a levéltár történetével foglalkoznak, illetőleg a levéltár történetéhez nyújtanak érdekes és értékes adatokat. A dolgozatok második csoportja levéltár- és forrásismereti kérdésekkel foglalkozik, a harmadik csoportot pedig általános történeti tanulmányok alkotják. A Frigyes-Ágost . 1808. évi szeptember hó 2-án kiadott rendeletével a Varsói Hercegség részére szervezett Archiwum Ogólne Krajowe (Általános Országos Levéltár) és most Archiwum Glówne Akt Dawnych néven jubiláló levéltár másfélévszázados története alatt mindig osztozott Lengyelország viszontagságos történetében, bár elnevezése az idők folyamán a történelmi sorsfordulóktól függően többször változott, a lengyel levéltárak között azonban mindig az első helyet foglalta el, élén pedig mindig a lengyel levéltár- ós történettudomány kimagasló egyénisógei állottak. I